~A korona viharja~

~40~

Ő eltorzított

Én meg tönkre teszem

~Evangelina Rangel Ramoz~



Január 4.

Halk madár csicsergés szürődött be az ablakon keresztül. Szemeimet összeszor
ítva szerettem volna megfordulni, de egy másik test ebben megakadályozott. Kinyitottam szemeimet és láttam, hogy egy kéz ölel körbe engem.

Davien mellkasa a hátamnak simult, miközben a férfi egyenletesen szuszogott a nyakamba. Megpróbálva a lehetetlent kezdtem el másik oldalamra fordulni. Miután sikerrel jártam mosolyogva figyeltem a mélyen alvó Davient. Kezemmel óvatosan simítottam végig arcának minden egyes részén és amikor az ajkához értem komótos mozdulattal nyitotta fel szemhéját.

- Hercegnő, de korai vagy- mosolygott játékosan, majd maga alá húzva támaszkodott meg felettem.

- Én mindig az vagyok- viszonoztam mosolyát és kezeimet nyaka köré kulcsoltam.

- Hogy aludtál?- nyomott egy csókot számra, majd szemeimet figyelte.

- A legjobban. Eddig a veled töltött éjszakák voltak a legszebbek.

- Velem mindig szép éjszakáid lehetnek Hercegnő.  És így  veled nekem is szép éjszakáim lesznek.

Davien közelebb hajolt hozzám, majd a csókot elmélyítve simított végig testemen.

- Davien!- nevettem fel, amikor keze egyre lejjebb vándorolt rajtam.

- Csak nem baj van Hercegnő?- morogta palykosan, mire keze már a legérzékenyebb pontomon volt.

- Nincs.. vagy is de van. Davien, vissza kell mennem.

Vállainál fogva toltam el őt, mire a férfi szomorú tekintettel nézett rám. Nem mondott semmit, csak át ölelve hajtotta fejét a mellkasomra én pedig egy mosollyal kezdtem el simogatni a fejét.

- Csak egy picit maradj még....Kérlek.

A szívem sajdult meg érte. Szomorú volt, szomorú volt, mert nem maradhattam tovább vele. Szerette volna, hogy ha vele maradok. És ez nekem mindennél többet jelentett.

- Nem örökre megyek el Davien. De ha nem megyek vissza, mindketten bajba kerülhetünk.

Davien egy nagy sóhaj kíséretével veszi el fejét rólam, majd szemeimbe nézve egyenesedik fel.

- Igazad van. Nem szeretném, hogy ha bajba kerülnél- áll fel az ágyról, majd kezemnél fogva húz fel magához.- Gyere Hercegnő, ideje lenne össze szedni magunkat.

Én csak fejemmel bólintva érkezek ölelésébe és egy csók után mindketten elkezdünk öltözködni.

Én már teljesen elkészülve vártam, hogy Davien is kész legyen. De ő csak ráérősen forgatta kezében az inget.

- Direkt csinálod, ugye?- fontam össze mellkasom előtt kezeimet, mire Davien egy pimasz mosollyal lépett elém.

- Hmm...Igen. Csak hogy egy kicsit huzzam az agyadat.

- Azt látom- Davien kezei közé veszi arcomat, majd közel hajol hozzám.

- Na és sikerült elérnem azt, amit szerettem volna?

- De még mennyire. Szívesen élvezném tovább felső tested látványát. De te is tudod, hogy mennem kell- hajtottam le fejemet szomorúan, mire Davien megcsókolva ölelt magához.