~A korona viharja~

~41~

Talán egy másik világban a szobámban maradtam volna, hagyva hogy a sötétség felemésszen engemet. De én helyette komor tekintettel szobroztam az étkező ajtaja előtt.

Oldalra fordítva fejemet néztem a falon elhelyezkedő tükörbe. Arcomon még mindig látszódott a lila folt.

Még az alapozó sem tudta eltakarni Druso kezének nyomait.

Elrántottam a fejemet és egy nagy lendülettel löktem be az ajtót. Az asztalnál ülök szeme mind rám szegeződött. Hamis és igaz mosoly köszöntött engem. Én pedig tomboló lélekkel ültem le közéjük.

Mintha a végitélet asztalához ülnék le, ahol minden tett egyszerre van jelen.

- Evangelina, már azt hittük, hogy sosem jössz- szólalt meg elsőnek Viktor, majd szemöldökét ráncolta.- Minden rendben? Sápadtnak tűnsz.

Épp szerettem volna választ adni, amikor a mellettem ülő Druso erősen markolt a combomba. Ezzel elnémítva engem.

- Nem!- válaszoltam, közben le lökve Druso kezét magamról.- Semmi nincs rendben.

- Biztos csak rosszul aludt- felelte Druso egy kínos mosollyal.

- Hát persze, mert te ezt ilyen jól tudod.

- Héhé, Evangelina, nyugalom. Nem kell már kora reggel összekapni- csitítgatott bácsikám, Rosie és Davien pedig csendben figyeltek minket.

De Davien jobban végig mért engem. Majd mérgesen húzta össze magát, amikor észre vette a lila foltot az arcomon.

- Mi történt az arcoddal Eva?- vette észre már Rosie és idegesen piszkálta a szalvétát.

- Reggel véletlen neki ütközött az ajtónak. Szegény elfelejtette felkapcsolni a lámpát- nevetett Druso, mintha ez csak egy vicces megjegyzés lett volna.

- Meg tennéd, hogy nem te válaszolsz helyettem?!- hirtelen csaptam egy kicsit az asztalra, mire minden evő eszköz zörgés abba maradt.

- Evangelina, fogd vissza magad, nem értem, hogy mi a gondod- mondta Druso és újra az evésnek látott.

- A gondom? Hogy mi a gondom?!- emeltem meg a hangomat, mire Viktor förmedt rám.

- Evangelina! Elég legyen! A kirohanásoddal csak tönkre teszed ezt a reggelit. Nyugodj meg és végre álj neki enni.

Én csak fújtatva vettem kezembe a villát és kezdtem el turkálni a tányéromra rakott zöldség kotyvalékot.

- Ez meg mi? Ki kérte ezt nekem?- kérdeztem hangosan, mire Rosie szeretett volna válaszolni, de Druso megelőzte.

- Én. Hogy formában tud magad tartani terhesség közben is. Neked és a babának is fontos az egészséges életmód.

Alig akartam hinni a fülemnek. Kezem megállt a levegőben. Majd szemöldök ráncolva toltam el magam elől a tányért.

Mindenki tágra nyílt szemekkel nézett rám.

Most tényleg bedőltek neki?

- Terhes vagy?!- kérdezte Viktor, mire túl hamar szóltam rá.

- Mi? Nem, de hogy is. Nem vagyok terhes!

- De attól még fontos, hogy formában tartsd magad- tolta vissza a tányért Druso, majd közelebb hajolva kezdett el suttogni a fülembe.

- Azt akarod, hogy elmondjam mindenkinek, hogy Daviennel mit műveltek? Ha nem, akkor szépen engedelmeskedsz és megeszed azt a trutyit. Vagy különben megint kapsz egy kis leckét. Drágám.