~A korona viharja~

~35~

December 31

Másnap reggel jókedvűen iszogattam a karamellás kávémat, miközben Rosie lépett be az étkező ajtaján nagy lendülettel.

- Nézzenek oda, valaki ma igen derűs- kapott a kezébe pár szőlő szemet Rosie, majd velem szembe leülve kezdett el enni.- Vajon ennek mi lehet az oka?

Pirulva gondoltam vissza a Daviennel töltött tegnap estére és ismét az a jól eső bizsergetés árasztotta el a testemet.

- Áh, a Hercegnő csikicsukizott. Így már értem ezt a mosolyt. Látom Drusoval végül csak jól kijöttök.

Hirtelen áll meg a levegőben  csészém. Rosie keze lassú mozdulattal állítja meg szája előtt a szőlő szemet. Ráncolja homlokát, majd tágra nyílt szemekkel mered rám, mintha alig akarna hinni az arc kifejezésemnek.

- Nem Druso volt? Nem Druso volt. Ha nem Druso volt, akkor csak is más lehetett. De mivel te nem fekszel csak úgy össze minden féle pasassal, akkor végül csak egyetlen egy személy lehet aki még szóba jöhet. Úristen! Itt volt Davien?! Davien volt az igaz?!

- Halkabban Rosie, igen. Igen ő volt itt- csitítgattam barátnőmet, mire közelebb húzta magát az asztalhoz.

- Mesélj! Milyen volt? Mindent tudni akarok!

- Hé, azért nem fogom kivesézni, hogy Daviennel milyen volt az együtt lét.

- Eva, én a legjobb barátnőd vagyok, velem bármit kivesézhetsz. Bár, most hogy így bele gondolok reggeli előtt inkább nem lennék kíváncsi a részletekre. Inkább azt meséld el, hogy miért jött ide.

A beszélgetést Démon nyávogása zavarta meg, aki egy kecses mozdulattal ugrott fel az asztalra közénk.

- Na hát! Hát ez a cica meg hogy került ide?- kérdezte Rosie, mire a macska dorombólva bújt be barátnőm keze alá.

- Ő itt Démon. Davientől kaptam.

- Na ne, ez most komoly? Ez a férfi aztán tényleg tud valamit- cirógatta kis újdonsült kedvencem fejét, mire komorabb lett a tekintete.- De azt ugye tudod, hogy nem tarthatsz házi állatot? Felicita nagyon ki lesz akadva rád.

- Ne hogy már ő mondja meg nekem, hogy tarthatok e állatot itt bent vagy nem.

Az ajtó hirtelen nyílik ki, mire Druso nagymamája lépett be a helyiségbe.

- Jó reggelt kedveskéim- kedveskedett, aztán hirtelen torzult el az arca.- Az ott egy macska?

- Igen. Kóbor volt és én befogadtam őt- néztem farkas szemet az idős hölggyel, mire a szemöldökei sebesen rángatózni nem kezdtek.

- Ide nem hozhatsz be állatot! Vidd ki innen ezt a korcsot!- vicsorogta, mire az ajtóban Druso jelent meg.

- Mi ez a lárma itt?- kérdezte ideges nagymamájára nézve, majd rám aki Démont fogta a kezében.

- Az, hogy a kis Hercegnő be hozott egy szőrös kis élősködött, holott el lett neki mondva, hogy tilos.

- Hiszen Démon csak egy macska- szóltam vissza a nőnek, amikor Druso jelent meg mellettem.

- Evangelina kérlek, gyere ki egy percre.

Druso olyan tekintettel nézett engem, mintha világi rosszat csináltam volna. Holott csak egy macskát tartottam magamnál.

- Nem tarthatod meg ezt a macskát- mondta már a folyosón Druso.

- De én szeretném. Vele boldogabb vagyok.

- Miért, talán velem nem vagy az?- kérdezte idegesen, bennem pedig a viselkedésétől hirtelen fagyott meg a vér.

Nem. Nem vagyok veled boldog.