A király elhunyt. Melfon országának pedig minél hamarabb egy uralkodóra lenne szüksége.
Evangelina Rangel Ramoz az egyetlen örökös aki alkalmas is lenne erre a pozícióra. Ám, nő létére nem helyezheti fejére a koronát. Így, minden erejét bevetve és...
Minden titok egy csókkal kezdődik Minden titok egy veszéllyel végződik
~Davien Lawrence ~
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már vagy húsz perce kopogtatok Evangelina ajtaján, de semmi válasz. Most vagy én érkeztem később, vagy Evangelina süket.
- Evangelina- szólongattam őt, miközben az ajtón kopogtam.- Evangelina, be engedsz?
Tekintettel voltam arra, hogy azt mondta várjak az ajtó előtt. De mivel válasz még mindig nem jött, így úgy döntöttem, hogy bemegyek akkor magamtól. Kezemet a kilincsre raktam, majd azt óvatosan lenyomva nyitottam ki az ajtót. A helyiségben sötétség volt és csend.
- Hercegnő- szólongattam, szerencsét próbálva, hátha egyszer csak valahonnan előbújik.- Evangelina.
Beljebb léptem a nappaliba, ahol a kis asztalra lerakva a laptopomat néztem körbe. Itt sem volt Evangelina, csak a kandallóban parázslott még a tűz. A türelmem fogyott és kezdtem egyre jobban ideges lenni. Körbe jártam az egész lakosztályt, mire a fürdő ajtónál megállva sóhajtottam fel megkönnyebülten.
- Hercegnő, te a füleden ülsz, hogy nem válaszolsz?- szóltam be neki, de egy idő után nem jött válasz.- Evangelina, oda bent vagy?
Semmi, csak néma csend. Kezemet a kilincsre szerettem volna helyezni, de végül csak nem tettem meg.
- Evangelina, minden rendben?- kopogtattam halkan az ajtón, de még mindig semmi.
Egy nagyot sóhajtva túrtam bele a hajamba és egyet nyelve nyitottam ki résnyire az ajtót.
- Bejöhetek Hercegnő?- néztem be a helyiségbe, mire megpillantottam a kádat, melyből egy kéz lógott ki mozdulatlanul.- Evangelina!
Berontottam a szobába, majd sietősen a kádhoz rohantam. Leggugoltam a kád széléhez és ijedten figyeltem, ahogy Evangelina mozdulatlan testét a víz lepi el. Kezeimmel megragadtam az övét, mire a lány egyszer csak kinyitotta szemeit, majd egy hirtelen mozdulattal bukott fel a felszínre. Köhögött, közben pedig szemeit össze szorítva zokogott.
- Evangelina!- próbáltam csitítani a remegő lányt, aki kezeivel a testét ölelte körül.
Gyorsan kezembe vettem egy nagy törölközőt és Evangelina apró teste köré csavartam azt. Arcát kezeim közé és úgy figyeltem őt szemeimmel.
- Hé, shh, nincs semmi baj, itt vagyok- simítottam hátra arcából fehér haját, mire szemeivel végre rám nézett.
- Davien- nevemet szipogva mondta ki, miközben egyik kezével a törölközőt szorította, míg másikkal az ingemnek az ujját.
Tekintetem egyszer csak arra a kezére siklott, mejjel a kezemet szorította. Ijedten néztem, ahogy apró kezéből a vér folyt.
- Mi történt a kezeddel Evangelina?- kérdezte ismét rágigyelve, mire a lány újra sírni nem kezdett.- Ne, Evangelina, ne sírj! Bármi is történt, rendbe fog jönni.
