1

428 15 0
                                    


|Isabelle|

    - Bassza meg, el fogok késni! - mormogtam magamban, miközben egyre gyorsabban szedtem a lábamat. Már legalább 10 perce a bárban kellene lennem, de Hunter az utolsó pillanatban felhívott, hogy ebédeljünk együtt. Hunter Davis és én két éve alkottunk egy párt. Nagyon klisés volt a megismerkedésünk. Egy nap a városba siettem és amikor nagy nehezen leintettem egy taxit a zuhogó esőben, ő úgy döntött az utca túlsó feléről, hogy megszerzi magának. Bevágódott a hátsó ülésre, én pedig nem szépen elküldtem a francba. Végül mind a ketten azzal a taxival utaztunk és közben beszélgetni kezdtünk... Elkérte a számom én pedig megadtam magam az angol akcentusának és a ragyogó zöld szemének. Hunter eredetileg Londonból származott. Egy nagyon gazdag családból jött, az apja befektetési cégénél dolgozott, terjeszkedni akartak Amerikában és így kötött ki az államokban. Hunter tökéletes pasinak számított, udvarias volt, gondoskodó, és nem mellesleg baromi szexi. Szerettük egymást, az anyámmal is jól kijött, minden téren elégedett voltam vele. Egyetlen dologban nem értettünk egyet: Nem éltünk együtt. Kettőnk közül csak nekem voltak ezzel szemben fenntartásaim. Nekem szükségem volt a saját különálló kis életemre, a saját megszokott kis helyemre az asheville-i lakásomban. Sosem akartam olyan szinten elkötelezni magamat, hogy ne legyen választásom, mondhatjuk úgy is, hogy hagytam magamnak egy kiskaput. Anyukám már ráfázott erre, mikor a  faszfej, akit az apámnak mondott egy nap fogta és kitette őt a házukból, ami egyedül csak az apám tulajdonában volt. Az ő elmondása szerint 3 csodálatos évet töltöttek együtt, de az apámnak valahogy elege lett ebből és úgy döntött nincs szüksége ránk. Ott állt 30 évesen egy három éves gyerekkel, munka és pénz nélkül, mivel az említett faszfej nem akarta, hogy dolgozzon, mondván majd ő mindent meg ad nekünk, amit csak szeretnénk. Úgyhogy köszönöm ebből nem kérek...

Mindig is ragaszkodtam az önállósághoz, az életem úgy alakítottam, hogy véletlenül se jussak olyan helyzetbe, amibe anya kényszerült. Az egyetem után két részmunkaidős állást vállaltam, hogy minél hamarabb összetudjam spórolni a pénzt a saját lakásra, és tudjak kirepülni otthonról. Nem mintha nem szerettem volna anyával élni, imádtam őt. Olyan volt nekem, mint a legjobb barátnőm, mindent meg tudtunk beszélni egymással. De szükségem volt erre, hogy meg tudjam mutatni ( leginkább magamnak) , hogy igen is képes vagyok a magam ura lenni. Anya nem volt ellene, támogatott és mellettem állt mindenben. Még akkor is, amikor kitaláltam, hogy szeretném egyszer megnyitni a saját báromat a városban. De az még... nos nem éppen most lesz...

Kisimítottam a hajamat a homlokomból és befordultam a sarkon, ahol Jessica éppen a bàr hátsó ajtaján jött ki.
    - Elkéstél, Izzy! - dobta a szemetet a kukába.
Jessica volt az, akit a legjobb barátnőmnek mondhattam anya után. Hosszú szőke hullámos haját copfba fogta és a bárban hordott egyenruha volt rajta, ami egy fekete testhez simuló V- kivágású rövid ujjúból és farmerből állt. A mell részénél a Dean's aranyfelirattal. A frappáns cégér a bártulajdonos, Dean ötlete volt. Nem gondolkozhatott rajta sokat...
Jessica két háztömbbel arrébb lakott tőlem, ugyanabba a kávézóba jártunk és egy nap odalépett mellém azzal a szöveggel, hogy " Te is kávébolond vagy, látom a szemeden, ha már úgy is itt vagyunk, nem beszélgetünk egyet?"  Ezzel kezdődött a csodálatos barátságunk. Imádtam a csajt, annyira életvidám volt, egyáltalán nem foglalkozott semmivel és kurvára leszarta ki mit gondol róla. A Dean's- be is ő szerzett be, mikor a két ideiglenes munkám helyett egy rendes jól fizető állást kellett szereznem. A bár délután háromkor nyitott és felváltva vittük a napokat a másik két pincérnővel. A hétköznapok döcögősen mentek, de minden héten csütörtöktől kezdődött az őrület, amit nem bántam. Pörgősek voltak az éjszakák és sokkal több borravalót is kaptunk ilyenkor.
    - Bocs, Hunter az utolsó pillanatban elhívott ebédelni, nem mondhattam le. Megint..- lihegtem a sietségtől. Megtartotta nekem az ajtót, amíg odaértem és együtt beléptünk a bár hátsó részére, ahol a raktár mellett az öltözőnk és Dean irodája is volt.
    - Szerencséd, hogy a főnöknek el kellett ugornia, így pont elkerülte a kis késésedet.- bökött a fejével az iroda felé.
    - Gyorsan átöltözök!
    - Oké, ma te leszel a pult mögött Kimmyvel és én szolgálok fel.- erre csak a szemem forgattam.

Sweet TemptationWhere stories live. Discover now