Sweet Temptation

21

Veletek már volt olyan, hogy a gyomrotok egésznap görcsben állt? Olyan alkalom, hogy az egész testetekben éreztétek, valami rossz dolog fog történni?
Nekem most pont olyan alkalom van... Hétfő, délelőtt kilenc óra.
Itt ülök a bátyám kocsijában a Davis iroda felé tartva. Egyedül akartam jönni, de José erősködött, hogy velem tart. Attól fél, hogy elvesztem a fejem és neki megyek a pasasnak. Nem mintha ő vissza tudna tartani, de hát ha ez nyugtatja meg...

Alig aludtam az éjjel. Utálom, hogy Hunter Davisnek okot adtam arra, hogy fenyegetni tudjon bennünket. Akárhogy is szépítgettem vagy nyugtattam magam azzal, hogy nem tettem semmi rosszat; tudjuk, hogy ez nem így van. Ez a rohadék egy személyes bosszú hadjáratot indított el ellenem, de az kurva biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy ő nyerjen. Kerül amibe kerül...

- Nagyon csendes vagy. – szólal meg José.
- Ideges vagyok.- vallom be halkan.
- Megoldjuk tesó!

Tíz perccel később a recepción jelenkezünk be, ahol egy nagyon is túl plasztikázott csaj nyúl a telefonért, hogy hívja a főnökét.

- Uram, José és Dominic Sanchez szeretne önnel beszélni! – nyávogja. Hangja olyan, mintha valaki a körmét húzná végig egy táblán. – Bemehetnek, Mr. Davis már várja önöket! – mosolyog és a folyosó végén lévő ajtó felé mutat.

Ahogy ballagok José után kezdem érezni, hogy egyre feszültebb vagyok. Minden megtett lépéssel csak nő bennem a frusztráció.
José megy elöl és bekopog az ajtón.

- Tessék?
Már a puszta hangjától ökölbe szorul a kezem.
- Hunter, Üdv! – nyújt kezet a bátyám. Hunter elfogadja és felém fordul, de csak biccent és visszaül a székébe.
- Foglaljatok helyet! – mutat a székekre. – Mi szél hozott titeket? – mosolyog.
Ez a fasz úgy csinál, mintha nem történt volna semmi.
- Hunter, megkérdezhetem miért vontad vissza a Davis Investment Company a támogatásunkat?
Davis felkönyököl az asztalra és elénk nyom egy papírt, amit az asztal szélén tartott
- A szerződésben az áll, hogy barmikor vissza vehetjük a pénzt, és ha már a pénznél tartunk. Ez a múlt évi kimutatás a profitról. Amint látjátok a cég veszteséges volt a tavalyi évben.
- Mi a szarról beszélsz, ombre? – kérdezi José a papírt tanulmányozva. – 30%- kal többet csináltunk, mint előtte bármikor.
- A Davis I.C. nem hajlandó olyan cégbe befektetni, amelyik nem hozza legalább az 50%-os nyereségi hozamot. – hátra dől a székében, és tenyérbe mászóan mosolyog.
- Mit akarsz, Davis? – kérdezem mereven figyelve őt.
- Nem tudom mire célzol, Sanchez. – vonja meg a vállát.
- Mi a célod ezzel, bassza meg? – csattanok ki.
- Dominic, nyugodj le.
- Jobb ha hallgatsz a bátyuskádra, Sanchez. – komorul el Davis.
- Ki vele, valami oknak kellett lennie... És ne etess engem a számokkal, kétszer annyit hoztunk nektek a tavalyi évben, mint amennyit beletettek a cégbe.

Igen, mivel az éjjel nem aludtam átrágtam magam az elmúlt hónapok és a múlt év könyvelésén is. Valami nem stimmelt benne, a bevételek szerint sokkal többnek kellett volna lennie, mint amennyi valójában volt, akkor is ha belevesszük a rengeteg plussz kiadást is.

- Figyelj, Davis biztos meg tudunk valahogy egyezni. – kezdi José.
- Igen, igazad van. Megegyezhetünk...- ördögi mosolyra húzta a száját.
Ez nagyon nem tetszik nekem...
- De azt nem kérhetitek, hogy adjuk oda az új projekt bevételének a felét. Ehhez kurvára nincs jogotok. – mondom fogcsikorgatva. – A cég a miénk.
- Van egy javaslatom a számotokra... - kezdi, közben ropogtatja az ujjait. – Megtarthatjátok a pénzt, írunk egy szerződést, amiben tisztázzuk, hogy nem tartunk igényt rá, magyarul nem kérjük vissza. – magyarázza.- A profitból mindössze 30%-ot kérünk, így nem jártok ti se olyan rosszul.
- Oké, rendben. – vágja rá José.
- Mit kérsz cserébe? – szinte félve kérdezem tőle.
- Békén hagyod Isabellet. – vigyorog.
- Menj a francba, Davis! – szűröm a szavakat a fogaim közt. - Ez soha nem fog megtörténni, úgy hogy jobb lesz, ha valami mással állsz elő.
- Biztos vagy benne? - kérdezi ördögi mosollyal az arcán. - José nem akarod beavatni az öcsédet a cég pénzügyeibe?
José elsápad mellettem. Kérdőn nézek rá, de ő csak üveges tekintettel mered Davisre.
- Dominic, nincs más választásunk...- súgja erőtlenül.
- Akkor ezt meg is beszéltük. - csapja össze a kezét.
- Ha azt hiszed, hogy elhagyom Isabellet, csak mert te fenyegetsz minket, akkor kurvára nem ismersz engem, amigo!
- Élvezted, igaz? - dünnyögi. - Tetszett, hogy játszhatsz vele, míg én nem figyeltem rá. Annyira elvetted az eszét,hogy miattad képes volt félrelépni.
- Szart se tudsz!
- Ugye milyen kis bestia tud lenni az ágyban? Lefogadom már tapasztaltad te is. - nevet.
Megölöm, Istenemre esküszöm halott ember!
Vissza kell fognom magam, hogy ne törjem el itt és most a nyakát.
- Csodákra képes azzal a kis falni való szájával...
Nem tudta végig mondani. Már csak a szék csattanása és José kiabálása hallatszott, ahogy felugrottam és Davis torkának estem.