Sweet Temptation

9

Idegesen járkáltam a szobámban a fülbevalóm után kutatva. Már csak az hiányzott és kész voltam. Sötét hajam sűrű hullámokban omlott a hátamra. A szemem enyhén kifestettem és feltettem a kedvenc piros rúzsomat.
A tegnap esti incidenst elraktároztam az agyam leghátsóbb részébe és egyáltalán nem foglalkoztam vele. Mikor reggel felébredtem és a másnaposságtól szenvedtem az este történései villogó képek ként jelentek meg a szemem előtt. Nem tudtam, hogy magamra haragudjak vagy inkább Dominicre. De aztán arra jutottam, hogy rá könnyebb haragudni, így maradt ez.
Megtaláltam a fülbevalómat gyorsan feltettem és éppen csengettek.
- Izzy, csodásan nézek ki!- üdvözölt Hunter az ajtóban és csókot nyomott az arcomra.
- Köszi!- mosolyogtam- Te is nagyon jól nézel ki!
Végig mértem a fekete öltönyét és a sötétkék nyakkendőjét ami passzolt a ruhám színéhez. Bele karoltam és a kocsi felé vettük az irányt.

- Ideges vagy?- kérdezte Hunter.
- Csak izgulok. Tudod, hogy nem vagyok ehhez hozzászokva.- válaszoltam közben a körmöm piszkáltam.
Hunter nyugtatás kép a combomra tette a kezét, ujjaival lassú köröket rajzolva a fedetlen bőrömön. Meleg tenyerétől bizsergés fogott el, de nem éppen a jó értelemben. Keze mintha idegennek tűnt volna, és akaratlanul is a tegnap este kúszott az elmémbe.
Dominic érintéséért szinte sóvárgott a testem. Azt akartam, hogy minden részemet feltérképezze az ujjaival, a szájával a nyelvével. De nem így lett! Fogadd el!
Hunter keze kissé feljebb csúszott felhúzva ezzel a szoknyám szélét. A sofőrre pillantottam, aki szerencsére nem figyelt ránk.
- Ne csináld ezt, Hunter!- motyogtam és próbáltam lefejteni az ujjait magamról.
- Csak el akarlak lazítani.- mosolygott és a nyakamhoz hajolt.
Az ujjai egyre feljebb jártak, már a belső combomat simogatták. Valamiért kényelmetlennek éreztem az egész szituációt. Nem akartam, hogy hozzám érjen. Főleg nem társaságban. Az ujjai mentén viszketett a bőr, keresztbe tettem a lábamat, hogy ne tudjon tovább haladni.
- Izzy, minden oké?- kérdezte.
Lehunytam a szemem,vettem egy nagy levegőt, hogy megnyugodjak. Ekkor döbbentem rá, hogy a testem nem úgy reagált Hunter érintésére, mint eddig. Nem esett jól a közelsége, szinte fojtogató volt, ahogy közel hajolt. Nem kaptam levegőt.
A lábam közt a puncim csontszáraz, és legszívesebben levakartam volna magamról az érintése nyomát.
Mi a franc?

Hál Istennek 5 perc múlva megálltunk a kastély előtt, ahol a bált rendezték. Meg sem vártam amíg a sofőr kinyitja az ajtót. Kiugrottam és nagyot szívtam a friss levegőbe. Megigazítottam a ruhám és megnéztem a kistükrömben, hogy nem kenődött szét a rúzsom.
Hunter tenyere simult a derekamra.
- Készen állsz?- búgta a hajamba.
Válasz kép bólintottam és elindultunk a lépcsőkön felfelé.

Egy hatalmas bálterembe kísért minket az egyik pincér. Gyönyörű magas bel tere volt, a mennyezeten reneszánsz falfestéssel. Kristály csillárok világították be a termet, az egyik falon végig hatalmas ablakok. Lágy zene szólt, poharak és evőeszközök koccanásával vegyülve.
Hunter odavezetett egy kisebb csapat idősebb, őszülő pasihoz.
- Jó estét, uraim!- köszöntött mindenkit.
- Davis, fiam! Az apád csodás estét varázsolt nekünk!- szólalt meg az egyik, szintén angol akcentussal. - És ki ez a csodálatos hölgy itt melletted? - kacsintott rám kezet nyújtva. Én pedig jó kislány módjára mosolyogtam.
- Isabelle Jackson, a barátnője vagyok! - nyújtottam a kezem, mire az öreg a kézfejemre szorította nyálas száját.
- Ejjha, ha húsz evvel fiatalabb lennék!- sóhajtott a másik.
- El a kezekkel, ő az enyém!- nevetett Hunter és átkarolta a csípőmet.
Erre a kijelentésre forgatni akartam a szemem, de rájöttem, hogy baromira nem lenne illendő. Hunter elkezdett csevegni az öregekkel én pedig elcsíptem egy pincért, aki egy tál pezsgőt vitt. Gyorsan levettem egyet, úgy éreztem szükségem lesz rá. Vagy többre..
- Nahát, nahát! Kit látnak szemeim!- Hunter apja whiskyt szorongatva közeledett felénk.
Nem sokszor találkoztam eddig az idősebb Davisszel. És az a kevés találkozás sem volt éppen egy leányálom. Mindig méreget, es úgy néz rám, mintha én valami földön futó lennék. Többször megkaptam tőle burkolt beszólásokkal, hogy csak a pénzéért vagyok a fiával.
- Jó estét, Mr. Davis!- biccentettem felé. Hunter kiköpött mása volt, csak idősebb kiadásban. Ugyan az a zöld szempár, magas arccsont és még angolosabb akcentus.
- Isabelle, meseszép vagy drágaságom!- megfogta a kezem és körbepörgetett.
Oké, ez meg mi volt?
Értetlenül pislogtam rá, a pezsgőm majdnem kiöntöttem ahogy váratlanul elkapott. Aztán eszembe jutott, hogy valószínű csak megjátssza magát a többiek előtt. Hülye pöcs!
- Gyerünk, mindenki foglaljon helyet! Hamarosan jön a vacsora!- szólt Edward.
Hunter átkarolt és az asztal felé indultunk.
- Hunter, Jessica még nincs itt! Megyek felhívom..- kezdtem mondani, de ekkor egy pár lépett be az ajtón.
Aki nem más volt, mint Jessica és Dean.
- Mi a f..- esett le az állam.
Jessica gyönyörű volt a smaragdzöld ruhájában. Szőke haját kontyba fogta, szemeit macska szerűen húzta ki, és az ajkai csillogtak a rózsaszín szájfénytől.
Dean magasra emelt fejjel vezette be a szöszit a terembe. Olyan büszkén sétált mellette, akár egy páva. Egy nagyon ízléses sötét szürke öltöny volt rajta. Ami csodásan összepasszolt Jessica zöld ruhájával.
- Izzy!- kiáltott Jess, mikor meglátott.
- Szia..- nyögtem ahogy megölelt- Jess.. nem akarsz elmesélni nekem valamit?- súgtam a fülébe.
- Később..
Dean biccentett felém, Hunterrel kezet fogtak és tovább mentek a saját asztalukhoz.
A terem egyik részében körasztalok sorakoztak egymás mellett, a másik felén a bárpult, mellette a színpad a zenekarral és a tánctér.
Kezdte mindenki elfoglalni a helyét, miközben mi is célba vettük végre a miénket. De még mielőtt leülhettünk volna egy kreol bőrű férfi, aki sötétkék öltönyt viselt megállította Huntert.
- Davis, örülök hogy találkoztunk!- enyhe akcentusa volt.
- Én is örülök neked!- kezet ráztak. - Hadd mutassam be a barátnőmet, Isabelle Jackson. Izzy ő itt José..
- Isabelle, nahát.. már sokat hallottam rólad!- mondta egy kacsintás kíséretében. Mikor rám emelte kék tekintetét, kifutott a szín az arcomból. Ismerem ezeket a szemeket!
Jobban megkellett néznem az arcát, hogy rájöjjek mennyire hasonlít a férfira, aki kissé felforgatta az életemet.
- José, vagy is Dominic bátyja?- félve kérdeztem.
- Igen, chica! De ne félj, én nem vagyok olyan nehéz eset, mint az öcsikém.- nevetett és lágyan megcsókolta a kézfejemet.
Felegyenesedett és közelebb húzta magához a fekete hajú nőt, aki most érkezett meg közénk.
- Ő itt a feleségem, Maria!
- Nagyon örülök, Isabelle vagyok!- kezdtem barátságosan.
- Részemről a szerencse.- kedves mosolya volt. Sűrű hosszú fekete haja loknikban omlottak le egészen a csípőjéig. Az arany színű flitteres ruha mesésen mutatott a napbarnított bőrén. Szemei éjfeketén ragyogtak.
Gyönyörű nő!
Nem csoda, hogy José le sem tudja venni róla a szemét.
- Egy asztalnál ülünk, ugye Davis? - kérdezte José Huntertől.
Hunter biccentett és leültünk a székünkre. Örültem, hogy legalább Mariával fogok tudni beszélgetni a vacsora alatt. Hunter ilyenkor szokásához híven már üzletelni szokott.
Hunter kihúzta nekem a széket még mielőtt nekem sikerült volna. Mellettem balra Maria és José a jobbomon pedig Hunter.
Összesen nyolc személyes volt az asztalunk, Hunter apja is velünk ült egy nagyon fiatal hölgy társaságában, akit még arra sem tartott, hogy bemutassa nekünk.
- Késik, mint mindig!- hallottam morogni Josét.
Még két szabad hely volt az asztalnál, és éppen a pincérnek köszöntem meg a pohár vizet, amikor üdvözöltek minket.
- Buenos Noches!
Kis híján eldobtam a poharat. Mi a fasz???
- Azt hittem már el sem jössz, mi hermano!-üdvözölte José. - Damas y Caballeros, ő itt az öcsém egyben cégtársam Dominic Sanchez. Aki folyton elkésik.- nevetve üdvözölték egymást.
Éreztem magamon Dominic tekintetét, félve felnéztem rá de ráncba szaladt a szemöldököm és a szívem leugrott a gyomromba a látványra.
Bumm!
Nem egyedül volt...
Egy vörös hajú nővel érkezett, aki úgy csimpaszkodott a kezében, akár egy majom.
Dominic üdvözölt mindenkit, mint régi jó barátot és bemutatta az "elbűvölő hölgyet" ( ő mondta nem én), Hanna-t.
Nem tudtam levenni róla a szememet, Dominic grafit szürke öltönyt viselt fehér inggel és a csaj ruhájához passzoló olaj zöld nyakkendővel. Szőke haja most ízléses módon oldalra fésülve, amit legszívesebben inkább szét túrtam volna, hogy olyan legyen mint megszoktam. Kék írisze rajtam állt meg utoljára és farkasszemet néztünk.
Fészkelődni kezdtem a helyemen, a tenyerem hirtelen nyirkosodni kezdett. Az asztal alatt a ruhámat igazgattam, csak hogy lefoglaljam őket valamivel.
Fél pillanatig néztük egymást, míg ő bólintott és hellyel kínálta Ms. Csimpánzt.
Na szuper!!
Nem elég, hogy megjelenik egy nővel, még nézhetem is őket egész este.. A kistáskámban rezegni kezdett a telefonom.
Jessica: Ugye csak rosszul látok???
Én: Nem, tökéletes a látásod..
Jessica és Dean a szomszéd asztalnál ültek egy csapat helyi vállalkozó körében.
Jessica: Jól vagy?
Nem tudtam megmondani, hogy vagyok... Az egyik felem ordítani akart és kérdésekkel bombázni Dominicet, a másik leginkább el bújni egy sötét szekrényben.
Nem telt el 24 óra, hogy a falnak döntve majdnem csókolóztunk, erre most beszambázik egy másik nővel, akinek a létezéséről semmit sem tudtam.
Fogadd el kislány, nem a Tiéd!!
Én: Jól, igen. De azért kösz! :)
Hunter keze az enyémet kereste, összekulcsolta az ujjainkat és a szájához emelve apró puszit lehelt a kézfejemre. Rámosolyogtam és vettem egy nagy levegőt, hátha a gombóc eltűnik a torkomból.
Az asztal körül mindenki társalogni kezdett, José spanyolul magyarázott valamit az öccsének, Hunter az apjával vitatott valamit az üzletről, én pedig csendben ültem és a szalvétám szélével babráltam.
- Csodás ez a kastély, nem igaz?- szólt egy kedves hang mellőlem.
- Ó igen, nagyon.- mosolyogtam Mariára.
- Olyan jó végre kimozdulni otthonról.- nevette- Ezer éve nem voltunk már szórakozni.
- Van egy kislányotok, ugye?
- Igen, Mia Annabelle.- a táskájába nyúlt a telefonjáért és felém mutatta. Egy édes kis fekete hajú csöppség nézett vissza rám, hatalmas kék szemekkel.
- Istenem, gyönyörű kislány!
- Gracias! Hát igen,még alig múlt egy éves de már az ujja köré csavart mindenkit.- kuncogott. - Honnan ismered az én drága sógoromat?- kérdezte halkabban.
- Öhm.. volt egy kisebb incidensem a gardrób plafonjával, és ő segített helyrehozni. - motyogtam.
- Értem..- bólintott.
Szerencsére nem faggatott tovább mert meghozták a vacsorát. Ahogy az ételt bámultam rájöttem, hogy nem is vagyok igazán éhes. A gyomrom összezsugorodott és egyáltalán nem volt étvágyam, így csak piszkáltam a tányéromat.
Úgy éreztem valaki figyel, Hunterre pillantottam, de ő el volt foglalva, hogy a steaket felszeletelje. Körbe néztem az asztalnál és ismerős szempárral találkoztam.
Dominic pont szemben ült velem. Homlokán ránc futott végig, az állkapcsa megfeszülve és sötét tekintettel nézett. Hol Hunterre pillantott, hol pedig rám.
Fel vont szemöldökkel és szúrós szemekkel jeleztem, hogy bekaphatja.
Remélem vette az adást!!
Vajon ezért nem keresett? Ezért ajánlotta, hogy legyünk barátok? A vöröske már akkor is az életében volt, mikor először találkoztunk?
Az elmélázásomból egy láb rántott vissza, ami az asztal alatt a bokámat nyomta. Mikor lenéztem Maria fekete tűsarkúját láttam. Észrevette, hogy Dominickal bámultuk egymást!
- Izzy, jól vagy? - kérdezte Hunter, mikor kis híján felugrottam a székről.
- Igen, persze! Minden rendben!- hadartam. - Rendelsz nekem valami erősebbet?- kérdeztem Huntertől.
Bólintott és intett a pincérnek. Próbáltam az ételre koncentrálni a velem szemben ülő férfi helyett. A falatok úgy mentek le a torkomon, mintha homokot ettem volna. Kín szenvedés volt, minden egyes darab.
Mikor a pincér letette a gin-tonikot az asztalra, azonnal fel is húztam az egészet.