Sweet Temptation

19

Pontban hét órakor csengettek. Az idegtől remegő lábakkal indultam az ajtó felé. Ahogy a kilincsért nyúltam, egy pillanatra le kellett hunyni a szemem. 
Nyugalom, Isabelle... mély levegő...
Beszív, kifúj.
A kifújásnál elfordítottam a kilincset és szembe találtam magam Dominic parázsló kék szemével.
-    Szia!- súgtam.
Többre nem futotta.
Valahogy világosabbnak tűnt a haja, bőre még napbarnítottabbnak, amitől kék szemei szinte világítottak. Fehér galléros rövid ujjúja csak rá tett még egy lapáttal a szeme színéhez. Nyaklánca ismét a mellkasán pihent, a rövid ing ujjának hála, láthattam az ínycsiklandozóan kirajzolódó ereket az alkarján. Egyik karjában a fekete bőrdzsekijét tartotta, másikban egy szál kék rózsát.

Édes jó Istenem, a hormonjaim...

-    Csodásan nézel ki, Isabelle.- tekintetét végig járatta a magas sarkú szandálba bújtatott lábamtól kezdve, felfelé haladva. Nem sietett, ráérősen mérte végig a combjaimat, majd a fekete ruhámat, amit apró fehér pöttyök díszítettek.

Sosem vallottam volna be senkinek, de megfogadtam anya tanácsát. Megkerestem a legszexibb fehérnemű szettem, egy sötét kék alig takaró csipke tanga, és egy selyem, csipke szegélyű melltartó. A biztonság kedvéért végig borotváltam még egyszer mindenem ( tudja mindenki, anyám mire gondolt), majd bekentem testápolóval. Lassan olyan simák lettek a lábaim, khm és egyéb testrészeim, hogy ha leülök egy szatén ágyneműre, lehet hogy le is csúszok róla. De megérte! Tudjátok miért?

Az a pillantás, amivel Dominic illetett, minden apró erőfeszítésemért kárpótol. (Itt értem ez alatt, hogy a bugyi rohadtul vágja a fenekem, a csipke pedig szúrja a bikini vonalam) Lehet, hogy nem épp szőrtelenítés után kellene ilyeneket felvenni? Talán, kitudja? A tv-ben sosem látni egy nőt, akinek éppen viszket a ....
Szemei kissé elkalandoztak a dekoltázsomnál, de úriember módjára megállapodtak végül az arcomon. Karját kinyújtotta és felém tartotta a virágot.

-    Köszönöm! – éreztem, hogy ég a fülem. - Még egy szál rózsa?
-    Igen, de előbb meg kell tennem valamit. – mondta, és átlépte a küszöböt.
-     Mit? – kérdeztem, közben a rózsát beszúrtam a többi virág mellé a vázába.

Válasz helyett megvárta míg vissza érek az előszobába, kezével a hajamba túrt és megcsókolt. A vállába kellett kapaszkodjak, ahogy megéreztem az ajkait. Nyelve végig simult az alsó ajkamon, bejutásért könyörögve, amit én örömmel adtam meg neki.
Dominic keze a csípőmbe mart, és szorosan ölelt magához. Belélegeztem az illatát és teljesen átadtam magam az érzésnek.
-    Hűha...- lihegtem, mikor szét váltunk.
-    Egy csók, egy rózsa...- súgta, ajkaink érintették egymást.

A szívem...

-    Nem vehetsz minden csókunk után rózsát. – mondtam teljesen elalélva a gesztusra.
-    Miért ne vehetnék? – nyögte, de kezdtem elfelejteni az eredeti témát. Nyelve érintése az alsó ajkamon, kisütötte az agyam.
-     Mert...mert... csak. – hebegtem .
Mert ha így folytatod, tényleg beléd szeretek...
-    Frappáns érvelés. – nevetett és a hajamba túrva újra megcsókolt.
Dominic nekem nyomta az izmos testét, és a hátam a falnak ütközött.
-    Legszívesebben most itt maradnék és letépném rólad ezt a ruhát...- orra hegye a nyakam tövénél járt. Mély, rekedt hangja megint elindította a bizsergést a hasamban.
-     Benne vagyok! – nyögtem.
-    A francba, nem könnyíted meg a dolgomat! – mormogta, csókokkal elhalmozva a bőröm, majd mély levegőt véve dörmögte.- Teljesen elveszed az eszem, cariña!
Ezzel nincs egyedül...
Ujjaim a hajába túrtak és muszály voltam a nyakához bújni. Annyira finom illata volt, öblítő, az a parfüm, amit mindig használt, és szín tiszta Dominic illat. Szerettem volna betakargatni magam vele, és így maradni életem végéig.
-    Mierrda, mennünk kell! – lehelte a fülemnél, megnyomva az r- betűt, mire végig borzongtam.
-    Dominic...
Mellkasom őrült tempóban emelkedett, majd süllyedt. A szívem a torkomban dobogott, a hasamban zsongás alakult ki, és ha így folytatjuk bugyit kell cserélnem...
-    Gyere,mi linda!
Egy hatalmas sóhaj után hátrált egy lépést. Karját tartotta felém, és megvárta míg felkapom a kabátomat, csak aztán kulcsolta össze az ujjainkat.
Ennek az aprócska gesztusnak nem kellene nagy feneket keríteni. Még is, a szívem ugrott egyet a mellkasomban, ahogy hosszú ujjai a kezemre fonódtak.