Sweet Temptation

33

-   Kérsz egy italt? - kérdezi tőlem Liam.
-   Bármennyire is szeretnék most inni, inkább kihagyom! De azért köszi!- válaszolok, és helyet foglalok az asztala előtti fotelben.
Liam irodája a város legmagasabb épületében volt a Jackson Building-ben. És tippelhetek, hogy hol, naná, hogy a legfelső emeleten. Felvágós!
De amilyen szuper ügyvéd volt, megis érdemelte. Liam Rodriguezt a gimiben ismertem meg. Akkor jóban voltunk, egy csapatban játszottunk. Aztán más főiskolára kezdtünk járni és elszakadtunk. Viszont most rohadtul jól jön a harvardi diplomája.
-   Nem volt semmi programod a csini csajoddal? - tölt magának egy italt és leül a székébe.
-   Ha lett volna, most nem ülnék itt! - morgok. - Inkább mondd el, mit találtál!
-   Ráállítottam egy magán nyomozót a Davis családra. Az öreg Davis tiszta, mint a harmat, az asszony oda haza Londonban tengeti a napjait egy bazi nagy házban. Na de az ifjú Hunter! - vigyorog, mint a vadalma.
-   Liam, ne baszakodj már! Így is az idegbaj szélén állok! - vakkantok rá.
-   Mondd neked az a név valamit, hogy William Reynolds?
-   Nem, ki a fickó?
-   A fickó! - nevet fel hangosan. - William Reynolds nem egy egyszerű kis fickó! Övé a legnagyobb behajtó cég Atlantában. A pasasnak annyi pénze van, hogy a mi kis városunkat simán felvásárolhatná, és még maradna is neki.
-   Nem értem mi köze van ennek, Hunterhez?
-   Nos a nyomozó rátalált egy pár kétes üzletről szóló papírra, amit Hunter és William kötöttek. Davis úgy két évvel ezelőtt felkereste őt, hogy rábeszélje fektesse be a pénzét a Davis IC-be, de a pasi nem egyezett bele. Abban az időben Hunternek sok adóssága volt, így rávette Williamet, hogy adjon neki tíz millió dollárt, cserébe ő profit részesedést ad neki a Davis IC- ből.
-   Oké, értem! Szóval az öreg gondolom nem tud a fia kis üzletéről, és ezzel van egy adu a kezünkben, amivel megfoghatjuk Hunter!
-   Valami olyasmi, de ez még nem minden! - vigyorog még mindig. - Biztos nem ismerős neked ez a név?
-   Mondtam már, hogy nem! William Reynolds...- eltöprengek. — Nem, sosem hallottam még róla! - mondom frusztráltan.
Mi a szarért van erre így rákattanva?
-   Oké, akkor mutatok neked valamit! - mondja, és kihúzza az egyik fiókját.
Elővesz egy mappát és az asztalra dobja, pontosan elém.
-   Mi ez?
-   Csak nyisd ki! - vigyorog.
Felnyitom a dokumentumot, egy csomó papír van benne erről a Williamről. Köztük a Hunterrel közös szerződésük is, de ami igazán megfogja a figyelmemet az egy kép a pasiról.

A gyomrom összeugrik, ahogy ránézek a fickó képére. Annyira ismerős az arca, valahol láttam már ezt a férfit. Szemügyre veszem a vonásait, de ami végképp kiszorítja belőlem a szuszt, az a szeme.
Ezt a tekintetet eddig még csak egy embernél láttam életemben. Csak egy ember van ezen a világon, akinek ugyan ilyen zafír kék szemei vannak... És ekkor tör rám a felismerés.
-   William Reynolds... Isabelle apja?
-   Igen!
Basszus!
-   Te szent szar! - megkövülten nézem a képet. Minél tovább, annál több hasonlóságot vélek felfedezni kettejükben.
Sosem láttam még Isabelle anyját, de már most kijelenthetem, hogy a nő, akit szeretek, teljes mértékig az apjára hasonlít.
-   Hogy- hogy nem hallottál még róla? A csajod nem mesélt az apjáról?
-   Ő is csak annyit tud róla, hogy elhagyta őket, mikor három éves volt. Nem ismeri az apját! - fújtatok.
-   Ez egyre érdekesebb lesz! - morog Liam.
-   Baszki, Liam! Szerinted Hunter tudja, hogy William Isabelle apja?
-   Van egy olyan érzésem, hogy igen... Ha jól emlékszem, azt mondtad Davis két évvel ezelőtt találkozott Isabelle-lel! Pontosan abban az évben, mikor felkereste Williamet.
-   Ugye most nem arra célzol, hogy...?
-   Szerintem az a találkozás a csajod és az angol közt nem véletlen volt! - jelenti ki.
-   Azt akarod nekem beadni, hogy Hunter azért jött össze Izzyvel, mert az apja erre kérte?
Újra kihúzza a fiókját és elém dob egy papírt.
-   Az egyik könyvelő haverom átnézte Hunter pénzügyeit. Talált egy szerződést, mi szerint ha Hunter teljesíti a megadott feltételeket, nem csak megkapja a tíz milliót, de három év után társ tulajdonos lesz Reynolds cégénél. Ha viszont nem teljesíti, Hunter nem kap semmit sem!
-   Várjunk csak! Hát nem ő az egyetlen örökös a Daviseknél?
Újabb papírt dob elém.
-   Hunter Davis egy évet töltött drogproblémákkal az elvonón. A srác fél év alatt el anyagozta és eljátszotta az összes pénzét. Azóta az apja kezeli a vagyonát. Minden az ő nevén van.
A papíron ott virított, feketén fehéren a szanatórium neve, ami Londonban volt. És az, hogy Hunter 2020.június.20.-án lett beutalva az elvonóra.
-   Szent Isten! - ámulok. -  Merjem megkérdezni, mit kell tennie Hunternek ahhoz, hogy társ tulajdonos legyen? - nézek rá aggódva.
-   Nos kedves barátom... el kell vennie William lányát!
Kitört belőlem a röhögés.
-  Bocs... azt hiszem rosszul hallottalak! - nevetek Liamre, de a komoly arckifejezése lefagyasztja a mosolyt az arcomról. - Na jó, ezt most nem mondhatod komolyan! - lihegek. 
Liam az ablakhoz sétál  és karba tett kézzel nézi a lába alatt elterülő várost.
-   Ha Hunter nem örököl semmit, akkor miért pont neki kell elvennie Isabellet? Nem értem, hogy William mit nyer ezzel a házassággal! - kiabálok.
-   Nos Hunter apja is szabott egy-két feltételt a fiának. Hunternek 30 éves koráig meg kell házasodnia! Ha ez megtörténik, vissza kapja a részesedését a cégben.
-   Szóval, ha elveszi Isabellet, nem csak az örökségét kapja vissza, de betársulhat a Reynolds behajtó céghez is?
-   Igen, és ez által Reynolds ráteheti a kezét a Davis IC-re. Ezt nyeri ezzel a friggyel William. Ja, és gondolom vissza akarja kapni a lányát. - ránt a vállán.
-   Ismétlem, te szent szar! - mereven bámulok magam elé.
-   Az egyezség  dátuma 2024. Január. 31.
-   Liam ne baszakodj velem! - ugrok fel én is a helyemről. - Az már csak három hónap!
A fejem kavargott a sok információtól.
Hunternek el kell vennie Isabellet? Ha, ez jó! Ahhoz nekem is lesz egy két szavam!
-   Oké, megpróbálok ezen a házasságon később kiakadni! - mondom sóhajtva. - Gondolom erről az egyezségről sem tud a kedves apuka...
-   Edward? Nem, nem tud. - mondja elmerengve.
-   Nem hiszem, hogy az öreg Davis érdek házasság miatt adná vissza az örökségét!
-   Nekünk most nem is ez a legfontosabb, Dominic. Első sorban a bátyádat és a céget kell kihúznunk a szarból!
-   Oké, mi a terv?
-   Meglátogatjuk Edward Davist!
-   Minek?
-   Csupán azért, mert a fiának nincs jogosultsága ilyen fajta szerződés kötésre, ugyan is az apja nevén fut minden! Most komolyan? Mikor az orrotok alá nyomta azt a nyamvadt papírt, megnéztétek egyáltalán, hogy ki írta alá?
-   Ööö... nem!
-   Hát persze, hogy nem! Ez volt az egyik hiba! A másik, a Sanchez CP a ti cégetek, nem tartoztok bevétel kimutatással az adóhivatalon kívül senkinek. A szerződésetekben nincs külön kitérve arra, hogy vissza kellene venni a pénzt, ha nem hoz a cég annyi profitot.
-   Szóval, ezzel azt akarod mondani, hogy az egész Hunter fenyegetéssel nem is kellett volna foglalkozni? De hát José meghamisította a könyvelésünket! És az a díszfasz ezt tudja!
-   A bátyád annyit csinált, hogy a bevétel kimutatáson, amit elküldött Hunternek, írt egy nullával többet! - vigyorog Liam.
-   Szóval akkor...?
-   José nem követett el bűnt! - mondja nyugodt hangon. - Csak átverte azt a kis szarcsimbókot! - nevet. - A cégetek valóban nem termelt annyi profitot, mint amennyire számítottatok, de az új lakó negyed amit átadtatok a múlt héten, simán fedezi az adósságot. Szóval tiszta lappal indulhattok!
-   Akkor, ha jól értem! A semmiért szenvedtünk Izzyvel egész eddig? - szűröm a fogaim közt.
-   Hunter tudta, hogy a bátyádért bármit megtennél. És azt is tudta, hogy először cselekszel, csak aztán gondolkozol! - röhög. Nekem kurvára nincs kedvem mosolyogni...
A nagy semmiért hagytam ott Isabellet három héttel ezelőtt? Nos, eddig csak szét akartam verni Hunter Davis képét, de ez most változott meg.
-   Megölöm!  - felugrok. Érzem, ahogy szét árad az ereimben a düh és a gyűlölet.
Az arcom lángol, a pulzusom az egekben és ököllel belecsapok a falba.
Az ujjaim megroppannak a kemény felületen, de semmit nem enyhített a haragomon, ezért még egyszer beleütök .
-   Dominic, héj! Állj, már le!
Liam lefog és vissza rángat a fotelbe.
-   Engedj el! - ordítok, és ellenkezek, de Liam nem enged el. A vállamnál fogva tart a fotelben. Én eközben csak azt látom magam előtt, hogy megkeresem Hunter Davist és puszta kézzel fojtom meg.
A kezem sajog, de nem érdekel. A térem fel- le jár az idegtől, a szívem ki akar ugrani a helyéből és semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy Isabelle itt legyen.
Az Ő közelsége mindig megnyugtatóan hat rám, az illata, a hangja elfeledteti minden bajomat. Annyiszor bántottam, és miért? Mert bedőltünk Hunter fenyegetésének.
Hogy lehettünk ekkora hülyék??
-   Liam, be akarom perelni Huntert! - sziszegem. - Nem, inkább keress egy védő ügyvédet, mert ha megtalálom, ízekre szedem!
-   Nyugi, amigo! Holnapra lebeszéltem egy időpontot Edwarddal. Minden rendben lesz, hallod? - kérdezi nyugodtan. - Későre jár, menj haza a csini csajodhoz! - megpaskolja a vállam.
És bumm!
A fájdalom úgy hasít a mellkasomba, mintha egy kamion ment volna végig rajtam. Rá eszmélek, hogy hiába megyek haza, üresség fog várni. Az a személy aki ezt az űrt kitölthetné, pár órával ezelőtt kisétált az ajtómon. És most, hogy Liamtől megtudtam ezeket a dolgokat, semmit nem szeretnék jobban, mint autóba ülni és követni őt, bárhová is ment.
Tudnia kell, hogy Hunter az apjával üzletel, hogy az egész káosz ami körülöttünk van, csak ennek a díszfasznak a beteg agyszüleménye.
Ezek után, hogy várjak? Nem titkolhatom ezt is el előle, tudnia kell mindenről.
-   Mi van, haver? Egy kicsit sápadtnak tűnsz.
-   Isabelle, ma elhagyott...
-   Hát, sajnálom! - vereget vállon. - Én mondtam, hogy nem lesz jó vége a színháznak!
-   Kösz, de nincs szükségem, az én megmondtam dumádra!
Liamnek tudnia kellett mindenről, lévén az ügyvédünk.
-   Hagytad elmenni? Ez nem vall rád, Sanchez!
-   Nagyon csúnyán összekaptunk, nem hiszem, hogy most látni akarna... Különben sem tudom hol van. A barátnője szerint, időt kell adnom neki.
-   Oké, mióta hallgatsz te másokra? - röhög Liam és előhúz egy cigit a zsebéből. Felém nyújtva megkínál eggyel, én pedig nem ellenkezem.
-   Szerintem azok után, amik ma kiderültek, Ő is máskép állna a dolgokhoz, vagy tévedek? - kérdezi nagyot szívva a cigiből.
-   Szívem szerint, most rögtön indulnék, hogy elmondhassak neki mindent. - fújom ki a füstöt.
-   Akkor mire vársz?
-   Arra, hogy Ő tegye meg az első lépést! - sóhajtok.
-   Ugye tudod, hogy a nők imádják, ha egy pasi fut utánuk? - kérdezi nevetve.
-   Sí, azon már túl vagyunk! - mosolygok én is.
Ahogy leverem a hamut a cigiről a tartóba, pittyanik a telefonom.
A szívem a torkomba ugrik a hangra. A kijelzőn lévő névtől pedig, meg is áll egy pillanatra.