Sweet Temptation

10

A hétfő után minden nap kínszenvedés volt. Állandóan a telefonom után nyúltam, hogy felhívjam Isabelle-t. Mivel ez volt a legrosszabb ötlet ezért inkább bele temettem magam a munkába.
Egyik nap Dean elhívott sörözni, mert egy új projekten szeretne velem dolgozni, át akarja alakítani a bár hátsó részét. Tudtam, hogy a Dean'sben akarna találkozni, de megkértem, hogy inkább üljünk be máshova.

Ez kissé felkeltette az érdeklődését. Dean és én régóta ismerjük egymást. Amikor a városba költöztem ő éppen akkor nyitotta meg a bárját. Segítettem neki néhány dologban és egész jóba lettünk közben. Azóta néhányszor elmegyünk iszogatni, vagy mecset nézni.

  - Nem hittem, hogy ennyire oda vagy érte.-kezdte mikor helyet foglaltunk az egyik helyi kocsmában.
  - Fogalmam sincs, mire gondolsz.- úgy tettem, mint aki nem tudja.
  - Nagyon ügyes, Sanchez. -nyúlt a sörös korsója felé- Tudom, hogy a minap utána mentél a mosdóba.
Kis híján kiköptem az italomat-
  - Tudod, Izzy nagyon rendes lány. Bár sokkal jobbat érdemelne, mint az a díszhuszár Davis. De ahogy én látom, szereti őt. Nem tudom érdemes-e ebbe bele bonyolódnod, Dom.

Ez volt az a beszélgetés, ami némileg kijózanította az agyam. Így tényleg vissza vonulót kellett volna fújnom.  Nos ez addig egészen jól ment, amíg Dean péntek este nem üzent, hogy Isabelle és Jessica a bárban kissé részegen táncolnak. Fogalmam nem volt, hogy miért nekem írt és miért nem Davisnek, de már öltöztem is és pattantam a kocsimba.

Ahogy beléptem a bárba Deanhez mentem, aki éppen a dülöngélő Jessicát próbálta a lábán tartani.
- Szöszi, az ég áldjon meg! Ha nem fogadsz szót esküszöm a vállamra borítalak és kiviszlek magam az autóig. – motyogta Jessicának.
- Neeeem akarok hazamennii – nyávogta a szöszi. – Dominiiic! – kiáltott, mikor meglátott.
- Bezzeg, nekem nem örültél ennyire. – morogta Dean.
- Hol van Isabelle?
- Ki ment cigizni, menj én addig valahogy betuszkolom ezt a nőszemélyt a kocsimba.
Bólintottam és kimentem a bejáraton, hogy megkeressem Isabellet. Megkerültem a bárt, és már meg is láttam őt.

Sötét zöld blúzt viselt, egy fekete bőrnadrággal. ÉdesJézusom!!
A feneke mentén feszült az anyag. Kedvem lett volna rácsapni, csak hogy halljam, ahogy csattan egyet. Lágyan ringatózott a bárból kiszűrődő zenére és közben a cigijét próbálta meggyújtani.

Ahogy közeledtem felé láttam, hogy ő is kissé meginogva áll a lábán. Szóval tényleg ittak, ahogy látom nem is keveset.
Mikor oda értem és észrevette a jelenlétemet, ijedtében majdnem megfulladt a víztől, amit éppen ivott. Láttam, ahogy homályos tekintetével végig mér. Próbálja felfogni, hogy valóság vagyok-e, vagy csak álom.
- Hermosa, alig állsz a lábadon. Nem kéne most cigizned, szédülni fogsz tőle. – muszáj volt hozzáérnem, így végig simítottam a karján, amitől libabőrös lett.
- Köszi, de nem kell a tanácsod. – hátrébb lépett.
Mikor felajánlottam, hogy haza viszem. Na jó, kijelentettem, hogy haza viszem Isabelle dühösen meredt rám.
- Honnan veszed, hogy haza akarok menni? Napok óta nem hallottam felőle, most meg itt atyáskodsz felettem. És különben is semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok! – karba fonta a karját, amivel a melleire vonzotta a figyelmem. Aztán lágyabb hangon folytatta, meglepően magabiztosan. – Tudod, lehet inkább a pasim ágyába akarok bemászni.
Elindult felém és bármennyire is akartam, hogy hozzám érjen elléptem hátra. De ő csak jött és jött amíg a falat nem éreztem a hátam mögött.
Egészen meglepődtem ezen, nem számítottam rá, arra meg végképp nem, hogy apró kezeivel végig simít a hasfalamon és átkarolja a nyakamat.
- Majd akkor megyek haza, ha már haza akarok menni!

Mereven tartottam a karomat a testem mellett, hogy véletlenül se érjek hozzá. Tudtam, hogy az lenne a vég, és egyáltalán nem akartam kihasználni a helyzetet.
- Nem kioktatásra volna szükségem..
Díos Mío, most ne hagyj el Uram!
Mikor a fogai közé harapta a fülcimpámat, már nem tudtam parancsolni magamnak. A közelsége megőrjített. A karomba kaptam és megfordultam vele, hogy neki tudjam dönteni a falnak.
A farkam veszettül lüktetett, ahogy összetalálkozott az ágyékunk. A kezem saját útjára tért és megmarkolta a fenekét. Az arcunk veszélyesen közel volt egymáshoz, szinte ugyan azt a levegőt szívtuk be és mikor hozzá dörgöltem ágaskodó farkam, mert egy önző pöcs vagyok, Isabelle nyögött egyet.