Sweet Temptation

22

-    Beszélnünk kell!

-    Héj, minden oké?

Dominic elviharzik mellettem, megcélozva a kanapét. A haja össze vissza áll, az arca és a nyaka ki van pirosodva és idegesen tördeli az ujjait.

-    Dominic, megijesztesz. Mondd már el, hogy mi van!

Már amúgy is feszült voltam, amiért nem tudtam délelőtt elérni. És most, hogy így jelent meg a lakásomon, csak megerősít abban, hogy valami történt.

Leülök mellé, de nem néz rám. Állán a pár napos borosta finoman csiklandozza az ujjam, ahogy végig simítok rajta, hogy megemeljem az arcát és a szemébe tudjak nézni.

-    Isabelle...

Annyira elgyötört hangon ejti ki a nevem, hogy a szívem belefacsarodik. Két tenyerem közé fogom az arcát és a homlokom az övére hajtom.

-    Bármi is az, nekem elmondhatod. – halkan beszélek, próbálom megnyugtatni.

Csak nézem a gyönyörű kék szemeit, kutatok a válaszok után. Ujjai remegnek, amikor megcirógatja az arcomat.

-    Tengo que romper contigo, Isabelle...

-    Nagyfiú, nem értem mit mondasz nekem...- súgom, az ajkaink pár centire vannak egymástól.

Érzem a forró leheletét, tenyerem a nyakára simul, ahol a pulzusa őrült módon lüktet. Érzem az ujjammal, ahogyan nyel egy hatalmasat és aztán halkan elkezd beszélni:

-    Te meg én...- kezdi, de a hangja megcsuklik – ennek vége van.

Pislogok, hogy felfogjam mit is mondott. Zavartan nézek rá, ujjaim még mindig cirógatják az arcát és az állát, de most úgy engedem el, mintha legalább megégetett volna.

-    Hogy mi van? – megremeg a hangom, ahogy próbálom eljuttatni az agyamhoz az információt.

-    Sajnálom, Isabelle... Nem fog ez működni köztünk...- hangja eltompul, a többit már nem értem.

A fülem zsong, csak azt látom, hogy mozog a szája, de képtelen vagyok hallani is amit mondd. A gyomrom összeugrott és úgy érzem alig kapok levegőt.

Dominic a kezem után nyúl, de én elrántom és felugrok a kanapéról, hogy a legtávolabbra kerülhessek tőle.

A fejemben teljes üresség honol, csak bámulok ki az ablakon és nézem, hogy az eddigi gyönyörű napsütéses időt, hogy csúfítják el a sötét felhők.

Szakít velem... Nem fog ez működni köztünk...

Érzem mikor áll meg mögöttem. Hozzá ér a karomhoz, erre mintha valami elpattant volna bennem, megfordulok és pofon vágom. A kis nappaliban visszhangzik a pofon hangja. A tenyerem izzik az ütéstől, a vállam remeg, ahogy zihálva kapkodom a levegőt.

Dominic hatalmas szemeivel engem néz, arcán piros tenyér nyom, de nem mozdul meg. Nem kapja oda a kezét, nem lép távolabb tőlem.

Csak áll és néz engem a csodás szemeivel, amik ezek után kísérteni fognak álmomban.

-    Cseszd meg, Dominic! – suttogom. – Azért volt az egész virág küldés meg a randi, hogy megdughass?

A végére már kiabáltam, a mellkasát ütöttem és csapkodtam.

-    Mind végig csak ezt akartad, igaz?

Újra pofon akartam vágni, de egyik kezével lefogta a kezeim. Nem tartotta erősen, kiszabadíthattam volna őket, de lemerevedtem. A szabad kezét felemelte és végig simított az arcom mentén a hüvelyk ujjával, akkor vettem észre, hogy a bőröm nedves a könnyektől.