Sweet Temptation

17

Pénteken reggel munka előtt az volt az első dolgom, hogy tizenkét szál bazsarózsát küldtem Isabelle lakására. Mivel nem tudtam magam kiszállítani, ezért csak reménykedtem, hogy nem a kukában végezték.
"Minden elvesztegetett napért egy szál..."
Ezt írtam a kártyára.
Nyálas vagyok? Talán!
Kurvára kétségbeesett? Telitalálat!

Aztán délben találtam egy virágüzletet, akik különleges festékekkel színezték meg a virágokat. Felhívtam a tulajdonost és rendeltem öt szál rózsát, amit mélykékre festtettem.
" Az eddig elcsattant csókjainkért..."
Egyáltalán nem tudtam a munkámra koncentrálni. Állandóan Isabelle hangja csengett a fülemben.
" Nem az viselt meg, hogy Hunter megcsalt."
Mire értette? Talán arra, hogy eltűntem? Jobban megviselte a felszívódásom, mint az a faszfej viszonya?
Azt hiszem egyet értünk abban, hogy nálam nagyobb idióta nincs a földön...

Ebéd után úgy döntöttem, hogy leteszem a munkát mára. Semmi értelme nem volt a jelenlétemnek a cégben és olyan szét szórt voltam, hogy José megtiltotta, hogy kimenjek az építkezésre.
Autóba ültem és áthajtottam a városon, tippelhettek, hogy merre vitt az utam.
Csak elakartam hajtani a lakása előtt, hogy lássam a virágok célba értek. De azt vettem észre, hogy megállok a járda mellett.
Mosolyogva néztem az üres küszöböt, ami azt jelentette, hogy megkapta a csokrokat.
A műszerfalon az óra 14:30- at mutatott.
Felhívjam? Vagy még korai?

Nem akartam tovább gondolkodni ezen, már nyúltam is a telefonomért és kikerestem Isabelle nevét.
-    Két hét hallgatás után, szinte fura látni a nevedet a kijelzőn, Dominic. – vette fel, kb. négy csöngés után. (Nem mintha számoltam volna)
-    Szia! – böktem ki nagy nehezen.
-    Szia!- felelte halkan.
-    Meg kaptad a virágokat?
-    Virágokat? – kérdezte értetlenül. – Biztos jó helyre küldted őket?
Mi van? Talán elírtam a címet? Az kizárt! Fejből fújom oda meg vissza Izzy lakcímét...
-    Csak hülyítelek, amigo! – nevetett fel kis csend után.
-    Jézusom, Isabelle! – sóhajtottam – Ki fogsz nyírni engem...
-    Megérdemelted. – kacarászott – Egyébként igen, megkaptam, de miért nem jössz be, ahelyett, hogy a lakásom előtt ülsz az autóban?
Felnéztem az ablakra, Isabelle kezében a telefonnal bukott elő a függöny mögül.
-    Nem... khm nem akarlak zavarni, csak tudnom kellett, hogy megkaptad a csokrokat.
-    Dominic. Gyere már fel!
Kinyomott.

Döbbenten pislogtam a telefonra, aztán már repültem is ki az autóból, fel a lépcsőn. Mire az ajtóhoz értem, az már nyitva volt és Isabelle kifejezéstelen arccal intett, hogy lépjek be.
A nappaliba vezetett én pedig követtem őt, akár egy pincsi kutya. Közben ittam a látványt, amit a szexi kis segge okozott, abban a szűk jóga nadrágban.
Megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor megláttam a két csokrot a konyhapulton.
-    Gyönyörűek, Dominic! – mondta eligazgatva őket.
Ahogy állt a kék rózsák mellett, elkönyveltem, hogy tökéletes munkát végeztek a virágüzletben. A rózsa teljesen ugyanolyan volt, mint Isabelle szeme színe.
Azt hiszem küldök nekik borravalót.
Zavartan lépkedtem egyik lábamról a másikra. Annyi mindent szerettem volna mondani, de nem tudtam mivel kezdjem.
Nem gondoltam, hogy a lakásában fogok kikötni és ez megkavarta a fejem. Nem voltam felkészülve, nem gondoltam át, hogy mit mondjak, hogyan is adhatnám a tudtára, hogy mennyire kibaszottul sajnálom.
-    Miért négy szál rózsa? – kérdezte felvont szemöldökkel.
-    Nem volt hozzá üzenet?
Még sem kapnak borravalót!
Izzy megrázta a fejét.
-    Tegnap azt mondtad, minden csókunk után leléptem. – a tarkómat vakartam- Ezért, a négy szál rózsa. Minden csókunkért egy...
-    Emlékszel mindegyikre? – Izzy értetlenül pislogott.
-    Persze; az első a bálon volt, a második a házamban, a harmadik a Dean's- ben, a negyedik tegnap, mikor letámadtalak az ajtóban.- nevettem zavaromban.
-    Dominic, sosem csókolóztunk a Dean'sben. – mondta egyértelműen.
-    De igen, amikor...
És itt esett le.
Baszki!
Mikor a karjaim közt hullott darabokra a bár raktárjában, meg se csókoltam. Idióta!
-    Szóval egy csók hiányzik...- kezdte közben felém sétált.
-    Gyorsan orvosoljuk ezt a problémát.- hajoltam felé.
-    A-a ácsi nagyfiú! – mellkasomra tette a kezét- még büntibe vagy! – vigyorgott.
Leült a kanapéra és megpaskolta mellette a helyet.
-    Most beszélni fogunk! A csókolózással ráérünk. – elkapta a karomat és lehúzott maga mellé.
-    Oké. – vettem egy nagy levegőt – Nagyon sajnálom, Izzy! Akkora barom voltam, amiért nem kerestelek!
-    Ebben egyetértünk!
-    Azt akartam, hogy legyen időd eldönteni, akkor is akarsz-e engem, ha már az a díszfasz nincs a képben.
-    Dominic, emlékeztesselek arra, hogy konkrétan én is megcsaltam Huntert? Csókolóztam veled, holott még egy pár voltunk. Kétszer a csúcsra jutattál, ruhában, úgy, hogy még Hunterrel voltam.
-    De mikor itt estünk egymásnak a kanapédon, már tudtad, hogy az a fasz mit tett. – idegesen túrtam a hajam – Nem akartam a bosszúhadjáratod lenni, Isabelle.
-    Ezért ahelyett, hogy beszéltél volna nekem erről; inkább kerültél.
-    Igen!
Ahogy bele gondoltam, már rájöttem, hogy tényleg egy ökör voltam. Most is az vagy, ombre!
-    Dominic, - sóhajtott – azzal, hogy kerültél, nem válaszoltál a hívásaimra, üzeneteimre, csak azt érted el, hogy elbizonytalanítottál.
-    Sajnálom, Isabelle! Egyáltalán nem ez volt a szándékom...- sóhajtottam.
-    Mi lenne ha a továbbiakban, hagynád, hogy Én döntsem el, mi a jó nekem?
-    Továbbiakban? – reménykedve tettem fel a kérdést.
-    Nos mivel minden egyes – kereste a jó szót – akármink után, te voltál az, aki napokra eltűnt, ezt nekem kellene kérdeznem. – mosolygott.
-    Mi linda, hadd vigyelek el egy hivatalos randira.- kértem a keze után nyúlva.
-    Ma este nem jó, Jessicával táncolni megyünk.- ugrott fel.
Aztán kis idő múlva elgondolkodva hozzátette: - Van kedved velünk tartani?
-    Komolyan kérdezed?
-    Persze, úgy terveztem, hogy le iszom magam a sárga földig, és kellene valaki, aki vigyáz ránk.- megrántotta a vállát.
-    Szóval legyek a bébicsőszötök? – kérdeztem elképedve és odaálltam mellé.
Isabelle a szempillái alól nézett fel rám. Egyik kezét kinyújtotta és ujjait végig futtatta a kereszten, ami a nyakláncomon lógott.
-    Tudod, inni fogunk. – kezdte halkan – És táncolni. Egy sötét klubban, ahol a fülledt levegőtől kimelegedve, – a torkom megugrott a nyeléstől – szorosan hozzád simulva – végig simított a mellkasomon- élvezhetem az estét.
Lábujjhegyre emelkedett és átkarolta a nyakam.
-    Isabelle...
-    El akarod venni tőlem a lehetőséget, hogy végre táncolhassak veled? – súgta az ajkaimra.
-    Nem. – nyögtem, mert elém tárult a kép, ahogy hátát a mellkasomnak dönti, és hozzám dörgöli a fenekét.
-    Szuper! – kiáltott, és már lépett is el tőlem. – Nyolcra értünk tudsz jönni?
A fejemet csóválva kiböktem egy igen-t.