Sweet Temptation

35

-   És én még azt hittem, ettől rosszabb nem lehet! - dühöngök. - Huszonhat éve összepakolta a cuccainkat és kitett minket az utcára, most meg irányítani akarja az életemet? Mit képzel magáról?
Dominic az autónak támaszkodva nézi, ahogy fel alá járkálok a járdán. Ahogy elmondta, hogy miben egyezett meg az exem és... William, újabb pánik roham tört rám. Ezért ugrottam ki az autóból.De miután sikerült leküzdenem, eluralkodott rajtam a düh.
És most a hajamat tépve ordítok a csendes utcában.
-   Mindig is azt éreztem, hogy Hunter sürget. Állandóan azzal nyaggatott, hogy mikor költözünk össze, mikor kezdjük már el a közös életünket! Hogy nem vettem észre? Hogy lehettem ennyire hülye?
-   Ez egyáltalán nem a te hibád, mi linda! - mondja, már vagy századszorra.
-   És azt mivel magyarázod, hogy megcsalt? Ha tényleg engem kellene elvennie, akkor minek nyomta le a farkát egy másik nő torkán? Az is bele tartozik az egyezségükbe?
-   Szerintem az apád erről a baklövésről nem tud...- zsebre teszi a kezét. - Ahogy arról sem, hogy ti már nem vagytok együtt! Szerintem az egész fenyegetés Hunter részéről azért volt, mert téged elvesztett, de az apádnak erről nem szólt, és gondolta majd akkor újra összejöttök, ha már én kikerültem a képből.
-   Az agyam eldobom! - nyögök fel. - Szóval szerinted William nem tudja, hogy dobtam Huntert?
-   Vagy tudja, és pont ezért kellett a fenyegetés, hogy ez megváltozzon...
-   Ennek véget kell vetni! - jelentem ki. - Nem fogom hagyni, hogy mások irányítsák az életemet!
-   Mi jár a fejedben, mi linda?
-   Azt hiszem, megkell látogatnom William Reynoldsot!
-   Ne, Isabelle! Nem akarom, hogy találkozz vele! Veszélyes ember! - emeli fel a hangját.
-   Dominic, ha valaki le tudja ezt az egészet állítani, az én vagyok! - lépek egyet felé.
Bármennyire  is a sikító frász tör rám attól, hogy beszélnem kell az apámmal, megteszem!
-   Akkor legalább had menjek veled!
-   Nem, ezt egyedül kell elintéznem! - makacskodom.
Pár percig csak némán állunk egymással szemben. Az éjszaka hideg szele süvít a fák között, a levelek suhognak, és valahol a távolban bagoly huhogást lehet hallani.
-   Van még valami? - kérdezem és még jobban összehúzom a pulcsimat, mert kezdek fázni.
-   Nem, nincsen! - lehajtja a fejét. - Akkor, én megyek is...- bök az autó felé.
Lassan hajnali három, és Ő vissza akar vezetni Ashevillebe?
Izzy! Ne!
-   Héj, nem kellene pihenned, mielőtt vissza mész?
-   Majd alszom egy keveset az autóban.- megrántja a vállát, és megkerüli a kocsit. Tétovázik, látom rajta. Tudom, hogy legszívesebben maradna. De vajon én akarom?
Ott hagytam. Megtettem. Eldöntöttem, hogy szakítok vele. Most még is a szívem a torkomban, a gondolatra, hogy beül abba az autóba. Fáradt! Pihennie kellene...
Ne merészeld! Isabelle, szedd össze magad!
-   Nem akarsz itt maradni? - de még is csak kicsúszik a számon.
Dominic lefagy. Őszinte meglepettséget látok rajta. Nem számított erre. Na, ezzel nincs egyedül!
- Nem. - mondja, de a szeme mást mutat. Reményt látok feléledni benne, és ez baj, nagyon nagy baj!
- Ne gondolj bele túl sokat! - összevonom a karom- Csak nem akarom, hogy úgy vezess, hogy egész éjjel nem aludtál...
A földet nézem, baromi érdekes a macska kő a lábam alatt.
Hallom, ahogy sóhajt. Ajtó csapódást is hallok, és erre már felemelem a fejem. Azt hittem beszállt az autóba, de helyette épp felém sétál és lezárja a kocsit a távirányítóval.
- Mondhatnék valami marhaságot arról, hogy ez mennyire nem jó ötlet, de ezt úgy is tudod! Úgy, hogy csak annyit mondok; Gracías, Isabelle! - közli mosolyogva.
Utálom, hogy spanyolul beszél. Miért kell mindig a legrosszabbkor elővennie ezt a szexi nyelvezetet?
Ha már nyelveknél járunk...
Ó, na még mit nem!
Olyan gyorsan űzöm ki a fejemből a kis kancás ördögöt, ahogyan csak tudom.
Csak hát ugye nem tehetek arról, hogy a feromonjaim megőrülnek, ha a közelemben van.
Jelzek neki egy intéssel, hogy kövessen. Hallom a lépteit mögöttem.
Még mielőtt kinyitnám az ajtót, megfordulok és így majdnem összeütközünk.
-   Anya lent alszik a nappaliban, csendben kell lennünk! - mutatok az ablak felé.
Dominic bólint és úgy tesz, mintha becipzárazná a száját.
A fejemet ingatva nyitom ki az ajtót. Lerúgom a papucsomat és intek neki, hogy kövessen.
Halkan felmegyünk a lépcsőn, át a folyosón, majd végül be a szobámba.
-   Backstreet Boys? Komolyan? - kérdezi vissza tartva a nevetést.
-   Csak mert kocka voltam a gimiben, én is szerettem a fiú bandákat...- dünnyögök. Ledobok pár párnát a földre és a szekrényhez megyek, ahonnan előkotrom a tartalék pokrócom.
-   Aha, oké! - kuncog. - A földön fogok aludni? - mutat a párnákra.
-   Igen, van ezzel valami gond? - kérdezem felvont szemöldökkel. Hozzá vágom a pokrócot, amit ügyesen elkap és a fürdő felé mutatok.
-   Az a fürdő! Találsz törölközőt a mosdó alatti szekrényben.
Dominic még mindig vigyorogva bólint és ledobja a pokrócot. Bemegy a fürdőbe és pár perc múlva vízcsobogást hallok.
Ekkor tudom, csak kifújni a levegőt, amit úgy néz ki eddig bent tartottam.
Basszus!
-   Jesszus, Izzy! Szakítasz vele, most meg itt zuhanyozik a fürdődben! Nem vagy semmi!
Motyogom magamnak. Bemászok az ágyba és megpróbálok elhelyezkedni. Na, meg megpróbálok nem gondolni Dominic meztelen testére, ami az ajtó mögött van.
Itt fogja tölteni az éjszakát! Már ami van még hátra belőle... De akkor is! Az én szobámban!
Baromira nem volt ez jó ötlet...
Aztán sokáig nem is tudok ezen filózni, mert kinyílik a fürdő ajtaja, és Dominic kilép egy atlétában meg alsógatyában. Haja még nedves, ahogy a mellkasa is, amitől a ruha fehér anyaga csak még jobban ráfeszül...
Szent Isten!
Azok a széles vállak, az izmos karja, a kockák, amik kirajzolódnak a ruha alatt... És akkor még a dudorról nem is beszéltem, amit az alsónadrágja takar...
Pontosan tudom, mit rejt és ez szörnyen nyugtalanná tesz. Nem szabad erre gondolnom, 24 órája sincs, hogy ideiglenesen lezártam vele a dolgokat.
Miért is zártam le? Most, hogy elém tárul az a rengeteg napbarnított feszes bőr és izom, kezdek kételkedni...
Nem kellene bámulnom a csodás testét, az izmos lábait, a formás fenekét, amit most megmutat, mert hátat fordít nekem és leteszi a ruháit a fotelembe.
-   Minden rendben? - kérdezi mosolyogva. Miért kell mosolyognia?
Az volt, ami már az első pillanatban is kihúzta a lábam alól a talajt. Most meg úgy kellene tennem, mintha ez nem szakítana ketté. Az egyik felem sértett és megbántott, a másik kanos és szeretné elkapni és megmászni ezt a gyönyörű testet.
A mosoly a szeméig elér, és ebből tudom, hogy rajtakapott.
Lebuktam!
-   Igen, persze! Jó éjt!
Hanyatt vágom magam az ágyon és elfordulok a szekrény felé, hogy véletlenül se lássam, ahogy leheveredik a földre és elhelyezkedik. A szívem őrült tempóra vált, az egyik oka ennek az, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet dél tájon a lábam közt. A másik, hogy ráébredek, hogy nem rég még a fuldoklóan zokogtam miatta. És ez idegesít! Miért nem hagyta annyiban a dolgot? Minek jött ide, és mondta el ezt a sok mindent? Miért nem várt vele? Így olyan mértékig összezavart, amivel nem tudok mit kezdeni.
Hallom, ahogy elhelyezkedik a földön, megigazgatja a párnát, és csak akkor kapcsolom le az éjjelit, mikor abba hagyja a mocorgást.
-   Buenas noches, Isabelle! - suttogja a sötét szobába.