Sweet Temptation

7

Sóhajtva ültem le José mellé az irodában, miután eljöttem Isabelle-től. Még most is magam előtt láttam, ahogy sötétkék szemei vágytól izzóan néztek rám. Elég kínosan éreztem magam, hogy nála kell letusolnom. Az meg végképp nem volt normális, hogy a tusfürdője illatától teljesen bekattantam. Mivel azzal kellett mosakodjak, az egész fürdőt betöltötte a finom barack illat. Isabelle illata. Ez leblokkolta az agyam és a farkam vette át a helyét, ami kőkeményen lüktetett és mereven állt. Mit meg nem adtam volna azért, hogy utánam jöjjön és elmerülhessek végre a kis puncijában.
Én idióta felajánlottam, hogy legyünk barátok. De mi mást tehettem volna?
Tudtam, hogy nem fogja átlépni azt a bizonyos határt, és bepánikoltam mikor rájöttem, hogy a meló után lehet nem találkozunk többet. Ki kellett találnom valamit..
- Mi van veled, amigo? Olyan szagod van, mint aki beleesett egy virágágyásba.- röhögte José.
- Megismertem egy lányt.- kezdtem- Isabellenek hívják.
- Ó már mindent értek. Megdugtad?
- Nem.
- Mi van? Megismerkedtél egy csajjal, aki lefogadom irtó dögös, és nem húztad meg? Beteg vagy, ombre?
- Fogd be,te pöcs! Vagy nem mondok semmit.
José feltett kézzel jelezte, hogy hallgat.
- Pénteken találkoztam vele a Dean's-ben. Ott dolgozik. Csak egy sört akartam kérni, de ahogy a szemünk összetalálkozott, nem is tudom...Aztán hamar kiderült, hogy van pasija.
- És ez téged mióta zavar?
Csúnyán néztem rá, így inkább elhallgatott.
- Röviden annyi, hogy most épp az ő gardróbjában szerelem a plafont. És mivel Isabelle szavakkal a tudtomra adta, hogy nem fog történni semmi sem köztünk felajánlottam, hogy legyünk barátok.
José röhögése visszhangzott az irodában.
- Díos Mío! Egy ökör vagy!- a hasát fogta a nevetéstől. Aztán egy nagy sóhaj után megkérdezte- Hogy érted azt, hogy szavakkal jelezte?
- Mert ismersz, nem bírtam ki hogy ne kerüljek a közelébe. És lett egy pár khm.. érdekes szituációnk.
- Megcsókoltad?
- Nem, addig nem fogom, amíg ő nem kér meg rá. És pont ez az- túrtam a hajamba- ahogy a teste reagál rám, ahogyan rám néz. Tudom, hogy ő is akarja, de nem enged neki.
- Ki a fickó? A pasija.
  - Hunter Davis
  - Jól kifogtad, haver!- röhögött újra.
  - Adsz valami használható tanácsot is? Vagy csak kiröhögsz?
  - Ember, ez nem semmi. Figyelj Dom,- előredőlt és megtámaszkodott az asztalon- apa mindig azt mondta, mi Sanchezek mindig elérjük azt amit akarunk. Akarod ezt a csajt? Úgy igazán? Vagy csak dugásra kell?
  - Azt tudom, hogy péntek óta másra sem tudok gondolni, csak rá. Akarom őt, egyenlőre bármilyen formációban.. ezért ajánlottam, hogy legyünk barátok.
  - Haver, én azt mondom , ha akarod akkor szerezd meg! - felpattant és megveregette a vállamat. - Egyébként majdnem elfelejtettem mondani, szombaton jótékonysági bált rendez az öreg Davis. És neked is ott kell lenned!- megigazította a nyakkendőjét a tükörben.
   - Mierda! Tudod, hogy mennyire utálom a puccos estéket. Muszály?
   - Igen, a Davis Corporation a legnagyobb támogatónk és el viselsz egy-két óra smúzolást. Lehet, hogy megismerkedsz valakivel és egy csapásra megoldódik minden gondod.
Próbáltam nem kiskölyök módjára hisztit csapni, így csak egy grimaszra futotta.
   - Vagy... ami szerintem jobb ötlet. Keress egy partnert a bálra, mivel pöcsHunter is ott lesz, valószínű a kis barátnőd is. Ha megjelensz egy másik nővel és féltékeny lesz már biztosra mehetsz abban, hogy akar téged.
  - Még mindig rejtély számomra, hogy lehetsz házas.- nevettem.
Bár az ötlete elgondolkodtatott.

*****
Este hatig lefoglaltam magamat a cégben. Ellenőriztem a szállítást ami a következő munkához érkezett. Leadtam Josénak az anyag mennyiségét, ami Isabelle gardróbjához kellett és kértem, hogy írja az én kontómra. Kihajtottam az egyik város negyedbe, ahol egy komplett új utcasort építettünk. A munkálatok szépen folytak, ahol kellett ott beálltam segíteni.
Így szépen eltelt az idő és mire kettőt pislogtam fél 6 volt.
Elindultam vissza Isabellehez, közben pedig megálltam annál a sarki büfésnél, ahol a minap vásárolt és rendeltem két szendvicset elvitelre.
Gondoltam hátha éhes..