Sweet Temptation

32

Nem túlzás, ha azt mondom; borzalmas éjszakán vagyok túl. Logan kanapéja kurva kényelmetlen volt, így a hátam teljesen beállt reggelre.
De ez mind semmi ahhoz képest, mikor a parkba visszatérve nem találtam Izzyt.
Eltudjátok ezt képzelni? Képes volt az éjszaka közepén gyalog elindulni Asheville másik felébe, a lakására...
Igen, tudom...
Az én hibám volt...
Mikor a szöszi elmondta, hogy Izzy azzal a faszfej exével beszélget, az volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban.
Ne értsétek félre, nem Izzyre haragudtam, csak az egész kibaszott helyzetre. Bár egész jól tartottam magam a parti alatt, mikor Logan arcon puszilta csak olaj volt a tűzre.
Na mindegy...

Ez nem mentség arra, hogy ott hagytam Őt egyedül a parkban. És arra sem, hogy miket vágtam a fejéhez.
Ezért ülök az autómban már legalább egy órája, arra várva, hogy Logan hívjon. Az éjjel nem engedte, hogy bemenjek a szobájába, ahol Isabelle aludt.
Kétségbe voltam esve, látnom kellett, hogy jól van, de Logan nem engedett. Ezért maradtam nála... Reménykedtem, hogy reggel beszélni tudok Izzyvel, hogy bocsánatot tudok kérni tőle.
De Logan hazaküldött, a szöszivel karöltve.

Ez a barom megígérte, hogy amint Isabelle felébred ír egy üzenetet, de már este hét óra és még semmi...
Kismilliószor hívtam már, sms-t is írtam, de mindegyikre az volt a válasz, hogy még mindig alszik és, hogy várjak.
Mierda!
Hogy a picsába várhatnék, mikor már így is az őrület szélén járok?
Bántottam a nőt, akit szeretek. Olyan dolgokat mondtam neki, amiket egyáltalán nem szabadott volna, és most jóvá kell tennem valahogyan.
Még mindig előttem van nagy kerek szeme, ami fájdalomtól csillogott.
A telefonom csipogott egyet, ami visszarántott a jelenbe.

Logan: Változott a terv. Tíz perc múlva indulunk hozzád.

-   Basszus!
Kb. tíz közlekedési szabályt szegtem meg, míg haza felé tartottam. Előttük akartam vissza érni a házamhoz. Jobb, ha Isabelle nem tudja, hogy ott ólálkodtam Logan háza környékén.
Felhajtottam a murvával lerakott kocsibeállóra és besiettem a házba.
És vártam, megint...
Görcs szorította a gyomrom, úgy éreztem, hogy Izzy nem azért jön, hogy megbocsásson és elfelejtsük, ami történt. Nem hiszem, hogy ilyen könnyen túl leszünk ezen, de mindent megteszek azért, hogy ne legyen igazam.

Két percen belül csengettek, én pedig repültem az ajtó felé.
-   Isabelle...
A hangom elgyengül, ahogy meglátom Őt. Zafír kék szemei alatt sötét karikák, nem visel sminket, haja kócos kontyba és az a ruha van rajta, amit a szöszi hozott neki.
Ő még így is csodálatos, de most nem ez az, amitől elgyengülök, az inkább a hideg és üres tekintetétől van.
-   Nem fogom sokáig húzni. Már százszor lejátszottam a fejemben ezt a beszélgetést. - hangja rideg és komor. - Azt hittem, hogy meg tudjuk oldani ezt az egész marhaságot, és nem fog éket verni közénk... - vesz egy nagy levegőt.
-   Miről beszélsz? Mi linda, tudom, hogy nem kellett volna ott hagyjalak, de esküszöm, hogy nem akartalak bántani! Csak elborult az agyam, és szinte rögtön vissza mentem érted... Haza akartalak vinni, hogy...
Felé akarok lépni, megfogni a karját és behúzni a házba, hogy ne a küszöbön kelljen ezt megbeszélnünk, de nem hagyja. Csak néz rám a zafír kék szemeivel, nekem pedig összeugrik a gyomrom a haragtól, amit benne látok.
-   Elegem van abból, hogy állandóan a dührohamaidra fogsz mindent! - felemeli a hangját. - Nem azért hagytál ott egyedül a parkban, nem azért mondtad, hogy csináljak amit akarok.
Karba tett kézzel áll a küszöbnél, szemei szikrákat szórnak.
-   De pontosan azért, mi linda! - próbálok lágy hangon beszélni- Még is, hogy kellett volna reagálnom arra, hogy Logannek megkell csókolnia téged? Fel tudod fogni, hogy mennyire fájt ezt hallani?
-   De épp ez a lényeg, te idióta! - meglöki a vállam és be sétál a nappaliba. - Nem lett volna semmiféle csók, Dominic!  Csak úgy tettünk volna, mintha éppen rajta kaptak volna minket. - kiabálja. - De Te még arra sem vetted a fáradságot, hogy meghallgass!
Becsukom az ajtót és karba tett kézzel megállok a kanapé mellett, megtartva a távolságot. Bár legszívesebben a karomba kapnám és a szuszt is kicsókolnám belőle.
-   Ezt akkor még nem tudtam, mi linda! - vallom be halkan.
- Te most komolyan azt feltételezted, hogy tényleg megcsókolom Logant?
Látom rajta, hogy ezzel igazán szíven ütöttem. A mellkasához kapja a kezét és élesen beszívja a levegőt.
-   Azt hiszem...- kezdi halkan - én inkább elmegyek!
Arcán fájdalom suhan át, és már indulna is az ajtó felé.
Csak ezt ne...
-   Mi amor, por favor! Bocsáss meg nekem! - a hangom remeg a kétségbeeséstől.
Nem tudok mást tenni, mint oda rohanni hozzá és átölelni, amíg még megtehetem. Szorosan magamhoz ölelem, karom a keskeny derekát szorítja, mellkasunk összesimul, érzem, hogy milyen gyorsan lélegzik. A szíve majdnem kiugrik a helyéből, de mereven áll. Nem karol át, nem búj a nyakamhoz, ahogyan szokott.
-   Ne, Dominic!
Isabelle felteszi a kezét és eltol magától. Alsó ajkát harapdálja, nem néz a szemembe, a pólómat bámulja, pontosabban a keresztet a nyakamban. Úgy érzem egyre jobban távolodik tőlem és én nem vagyok képes elérni Őt.
-   Mi linda, ne csináld ezt velem! Tudod, hogy szeretlek!
-   Tudom! - sóhajt. - De nem bízol bennem, és bizalom nélkül...
-   Hogy mondhatsz ilyet? Én bízom benned, teljes mértékig! - ellenkezek.
-   Ez nem igaz, ha bíznál akkor tudhatnád, hogy Én soha sem akarnék megcsókolni más férfit ! Azért mentem bele ebbe az egész egyezségbe, mert azt mondtad, hogy nem lesz gond! Még egy hete sem kezdtük el, de Te minden egyes alkalommal őrjöngtél. Annyiszor akartad kinyírni Logant, hogy meg sem tudom számolni.
-    Mert nem bírom elviselni, hogy másik férfi ér hozzád! - ordítok fel. - Nem bízom abban az idiótában!
- Pont ez az! Nem is Loganben kell bíznod, hanem bennem! - kiabál Ő is. - Mikor adtam neked okot arra, hogy kételkedj bennem? Kettőnk közül Te voltál az, aki állandóan lelépett!
Most már farkas szemet nézünk. Düh csillog a tekintetében, csípőre tett kézzel áll és látom rajta, hogy nem fogja hagyni magát.
- Fogalmad sincs, mennyire vissza kellett fognom magam tegnap este! - szűröm a fogaim közt.- Ennyire voltam, hogy kitekerjem a haverom és a drága exed kis nyakát! Egész kibaszott parti alatt azt néztem, hogy játsszátok a boldog párocskát, aztán az este megkoronázása kép, még bejelented, hogy ledugod a nyelved Logan torkán! Csodálkozol, hogy dühös lettem?
A torkom szúr a kiabálástól, a pulzusom az egekbe szökik, ahogy felidéződik bennem az este.
Isabelle megkövülten áll előttem. Az arckifejezés amit most látok rajta, felér egy gyomor rúgással. A fájdalommal teli hangja pedig csak tetőzi még ezt...
-   Azt hiszed, nekem nem volt nehéz Jessicával látni téged? - könny szökik a szemébe, és már meg is bántam, hogy úgy ráordítottam. - Azt hiszed én nem szenvedek ettől?
-   Sajnálom, mi amor! Én nem akartam kiabálni, csak...- próbálok lépni felé, de felemelt kézzel jelez, hogy maradjak ahol vagyok.
-   A legjobb barátnőmre is féltékeny voltam, Dominic! Fel tudod ezt fogni? - kérdezi halkan.
-   Igen... Én... sajnálom! A picsába is! - kiáltok fel — Bele betegszek, hogy végig kell néznem a parádét, amit Logannel csináltok! - a hajamat túrom az idegességtől.
-   De pont ez az, ez csak színház! Ami azért kell, hogy a bátyád ne menjen börtönbe és mi együtt lehessünk. Ez az ára... - mondja halkan. - De mostantól én kiszálltam...
-   Hogy érted ezt?
-    Tegnap azt mondtad, csináljak, amit akarok! - kék szemével egyenesen rám néz.
-   Izzy, nem akartalak bántani...én csak dühös voltam!
-   Valahogy mindig itt kötünk ki... Te dühös leszel, és az egész rajtam csattanik, még akkor is ha nem csináltam semmi rosszat. - lemondóan sóhajt egyet és beüti a szívembe az utolsó szöget is.- Jessicának azt mondtad, bármi legyen is Te velem maradsz! Nekem azt ígérted, hogy többet nem fogsz lelépni. Mégis én voltam az, akit tegnap egyedül hagytál!
-   Isabelle, kérlek...
-   Nem! Ennyi volt... - elcsuklik a hangja. - Semmi értelme ennek az egész kapcsolatnak, amíg nem vagy képes bízni bennem!
Eluralkodik rajtam a pánik, ahogy felfogom a szavait.
-   Mi linda, ne mondd ezt...- már az én hangom is remeg.
-   Szeretlek, Dominic...- nevet keserűen- És pontosan ezért kell ezt tennem...- még utoljára rám néz, majd el sétál mellettem.
-   Isabelle, ne menj el! Por favor, mi linda! - utána kapok és szorosan át ölelem. Arcom a nyakába fúrom és próbálom vissza nyelni a könnyeket, amik kiakarnak szabadulni. - Sajnálom, annyira kibaszottul sajnálom...-
Az egész teste remeg, a könnyek a nyakán csurognak le, nekem pedig a szívem szakad meg érte. És értünk... hogy ilyen helyzetbe kerültünk, miattam...
-   Kérlek, engedj el...- zokogja. Nem mozdul, kezei mereven a teste mellett, csak a háta rázkódik a sírástól.
-   Soha! - szorítom erősebben. - Te amo mucho, mi linda! Nunca debí dejarte ir!!! - apró puszikat lehelek a tarkójára, a nyakára és egy pillanatra bele simul az ölelésembe.
-   Dominic...
-   Bármit megteszek, akármit! Csak ne menj el...- könyörgök, és próbálom minél jobban magamhoz láncolni. Egyik kezem a hasán, a másik a mellkasánál kapaszkodik a felsőjébe. Érzem, hogy a szíve milyen hevesen ver, érzem minden egyes halk zokogását, amiket próbál elrejteni.
Nem mehet el!
- Mindent helyre hozok, ígérem! - motyogom. - Nem mehetsz el...- a végére az én hangom is elcsuklik.
-   Nincs más választásom, nagyfiú! - suttogja, és érzem, ahogy a kezem után nyúl és egyenként lefejti az ujjaimat a hasáról.
- Isabelle! Nem akarlak elveszíteni...- megremeg a hangom.
Próbálom itt tartani, de egyszerűen a testem nem engedelmeskedik az agyamnak. A karom elernyed és hagyja, hogy a nő, akit szeretek kibújjon az ölelésemből.
- Vigyázz magadra, nagyfiú!
Nem fordul meg, nem néz rám. Csak kisétál az ajtón, és viszi magával a szívemet is.