Sweet Temptation

20

A reggel túl gyorsan jött el. Alig aludtunk valamit az éjszaka. A közös zuhanyzás után egyszerűen nem voltam képes betelni Isabelle meztelen testével. Ahogy gumi nélkül tisztán érezhettem őt, elvette a maradék józan gondolatomat is. A farkam is így volt vele. Egyszerűen nem volt képes nyugton maradni. A végére teljesen kifáradva, erőtlenül zuhantunk az ágyba.
    Kinyújtom a kezem, hogy átkarolhassam de csak az üres lepedőt találom. Felülök a szememet dörzsölve, körbe nézek a szobában. Izzy sehol. A felsőm a földről eltűnt.
Lerántom a takarót magamról, mikor hangokat hallok a nappalija felől. Az ajtó résnyire nyitva volt.
Felkaptam az alsó nadrágom és elindulok a hang felé. Isabelle a konyhában épp omlettet helyez a két elkészített tányérra. Hümmögve dúdol valami zenét, enyhén riszálja a popsiját.
Elmosolyodtam a látványra; az én felsőmet viselte, ami csak a combja közepéig ért le. Az ajtó keretnek támaszkodtam, onnan figyeltem Őt.

Isabelle megérezhette a jelenlétem, megfordult és ijedten ugrott egyet.
-    Jézus, a szívbajt hoztad rám! – a szívéhez kapott.
-    Eltudnám viselni ezt a látványt minden egyes nap.
Megszűntettem köztünk a távolságot és magamhoz húztam egy csókra. Izzy hümmögve karolt a nyakamba.
-    Jó reggelt!- súgta.
-    Most már jó.
Orrommal a nyakát simogattam, kezem a derekán pihent.
-    Csináltam reggelit. – mosolygott.
-    Köszi, bébi!
Leültünk a konyhaszigethez. Nem tudtam nem észrevenni, hogy Isabelle kissé érdekesen lépkedett. Néhol felszisszent, vagy összeszorította a szemét.
-    Fáj valamid?
-    Jaj dehogy... csak izomlázam van, azt hiszem.
Pirulva tette le elém a tányért, és leült mellém. Ez mosolyt csalt az arcomra. Amit Isabelle észre is vett.
-    Ne vigyorogj már! – nevette el magát.
-    Ezek szerint jól telt az éjszakád?
Szemöldököm fel-le mozgattam, mire csak jobban kipirosodott. A szín az egész nyakát beterítette.
-    Nem panaszkodhatok...- mosolygott zavartan. – Remélem a tiéd is épp olyan jó volt, mint az enyém.
-    Abban biztos lehetsz!
Tekintetünk összetalálkozott egy pillanatra. Tudtam, hogy a tegnap este megváltoztatott valamit kettőnk közt, a jó értelemben. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, nem csak testileg, de lelkileg is.
    Csendesen fogyasztottuk a reggelinket. Isabelle keresztbe tette a lábát, haját kontyba fogta.
-    De bevallom csalódott vagyok...- sóhajtottam.
-    Micsoda? Miért?
Megrökönyödve nézett rám.
-    Reméltem, hogy téged kaplak reggelire.
Egy perc eltel, mire Isabelle hangosan felnevetett. Hozzám vágta a szalvétáját, amit én nevetve kerültem ki.
-    De gonosz vagy! Azt hittem komolyan beszélsz...- motyogott.
-    Látnod kellett volna az arcodat.
Izzy fejcsóválva folytatta az evést.
-    Ez baromi finom! – mondtam két rágás közt, hízelegve.
Szúrós szemekkel méregetett, úgy nézett ki, mint aki nagyon elgondolkodott valamin. Aztán a semmiből megkérdezte:
-    Mi a kedvenc színed?
Hümmögve úgy tettem, mint akinek sokat kell gondolkodnia a válaszon.
-    Azt hiszem a sötétkék. – mosolyogtam és rákacsintottam.
-    Ha-ha, nagyon eredeti.
-    De komolyan! – nevettem. – Neked?
Felkönyökölt az asztalra, a villa végét az állához ütögette, ahogy gondolkodott.
-    Szeretem a kéket és a pirosat is. Nem tudok választani. Nagy sóhajjal folytatta tovább az evést.
-    Sör vagy bor? – kérdezett újra.
-    Mi van, "húszkérdésest" akarsz játszani?
-    Csak szeretnélek jobban megismerni. – pirult el.
-    Sör, a bort utálom. Megfájdul tőle a fejem. Kutya vagy macska?
-     Kutya. Nem bírom a macskákat.  – összerezzent. – Kedvenc sport?
-    Hm, nehéz kérdés. – egy percre elgondolkodtam. – Talán a foci.
-    Amerikai vagy az a kerek labdás?
Kis híján kiköptem az ételt.
-    Kerek labdás? – köhögtem nevetve.
-    Hát tudod...
Olyan édes volt, ahogy még el is mutogatta a kezével.
-    Ha választanom kellene egy csontropogtató NFL meccs és egy díszhuszárokból álló "kereklabdás" mérkőzés közt, tuti, hogy az elsőt választanám.
-    Oké, akkor a tojás labdás foci. – bólogatott.
-    Te sportoltál valamit a suliban?
Kérlek Istenem, add, hogy szurkoló lányt mondjon... kérlek! Már látom is magam előtt, abban a rövid kis szoknyában, térdig érő fehér zokniban és egy feszülős has pólóban.
-    Nem igazán, én inkább az a könyvtárba járó típus voltam. – zavartan fészkelődött a széken.
Oké, most már azt látom, ahogy a szexi fekete keretes szemüvege mögül néz rám. Kontyba tűzött hajjal, felül kigombolt blúzban...
-    Könyörgöm mondd azt, hogy szemüveged is volt...- lehunytam a szemem, és tovább fantáziáltam.
Feszülős szoknya, és épp leejt egy tollat, majd hátat fordítva lehajol érte és hagyja, hogy megcsodálhassam a popsiját.
-    Most tuti azt képzeled, hogy egy olyan szexi szemüveges okostojás voltam.
Na vajon miből jött rá? Talán az éledező farkam rásegített...
-    Ki kell, hogy ábrándítsalak, igaz szemüvegem az volt, de egyáltalán nem voltam szexi. Már ha a fogszabályzó és a dioptriás szemüveg annak számít. – mondta zavartan.
-    Mit meg nem adnék, ha láthatnálak szemüvegben. – mondtam ábrándozva.
-    Tizenöt évesen megműtötték a szemem, így már nincs rá szükségem. Bocsi. – nevetett.
-    A fenébe
-    Lefogadom, hogy te a suli sztárja voltál a gimiben.
-    A futball csapat kapitánya voltam. – mondtam büszkén.
-    Tipikus szépfiú. – grimaszolt.
-    Csak nem gúnyolódsz? – játékosan megböktem a lábát. – Nem csíped a focistákat?
-    Nincs róluk jó véleményem, folyton cikiztek meg gúnyolódtak rajtam, a kis stréberen aki állandóan a könyveket bújta. – megtörölte a száját mikor végzett a rántottával és a mosogatóba tette a tányérját.
-    Sajnálom. – mondtam bűnbánóan, mintha legalább is én tehetnék erről.
-    Nem nagy ügy, az már évekkel ezelőtt volt. – vonta meg a vállát.
Belapátoltam az utolsó falatot én is és odaléptem mellé a mosogatóhoz. Letettem a tányérom és a karomba húztam.
-    Akkor engedd meg, hogy bocsánatot kérjek az összes focista nevében, aki valaha is bántott téged.
Felültettem a pultra és már térdre is ereszkedtem.