Már csak te vagy nekem

38. fejezet

Derek szemszöge:

Mia berohant a mosdóba, amit be is zárt maga után. Odasiettem az ajtóhoz és hallottam közben, hogy megint bokákol.
-Mia jól vagy? - kérdeztem megpróbálva elrejteni hangomból az aggodalmat. Válasz viszont nem jött. Csak azt lehetett hallani, amint éppen megint hány.
Nagyjából negyed órányi üvöltözés és dürömbölés után a lány végre kinyitotta az ajtót. Szemei könnyeztek, miközben a hideg kövön ült a falnak döntve a hátát, és engem nézett. Ekkor lejjebb csúszott a tekintetem egyenesen a hasára. Akkor már tudtam. Már tudtam, csak nem akartam elhinni.
A kezét lazán pihentette hasán és alig észrevehetően hüvelykujjával simogatta. Ekkor lehunytam a szemem és hallgattam. Egy szív verés. Ez az enyém. Még egy. Ez Miáé. És... És még egy. Egyből kipattant a szemem és sokkos állapotban néztem a volt barátnőmre.
-De hisz... Ez lehetetlen - motyogtam.
-Nem Derek. Én is így gondoltam, aztán... - nevetett fel keserűen. -Nagyon is lehetséges - suttogta, majd némán sírni kezdett.
-És elveteted? - kérdeztem feszülten, tartva a választól.
-Nem Derek. Én akarom őt - törölte le könnyeit.
-Hál' Istennek! - sóhajtottam fel, amin Mia nem kicsit meglepődött. Lassan közelíteni kezdtem hozzájuk, majd leültem mellé. -Örülök, hogy megtartod - néztem rá halvány mosollyal az arcomon.
-Őrző vagyok. Nem tudtam volna elvetetni - nézett rám.
-Nem zavarna, ha beszélnék kicsit a babával? - kérdeztem reménykedve, mire megrázta a fejét ezzel jelezve, hogy nem zavarná. Hirtelen ötlettől vezérelve befeküdtem az ölébe, mire egy kicsit ledermedt, és kezeit a levegőben tartotta, majd lassan ellazult. Egyik kezét hajamba vezette, másikat pedig a kezemen pihentette.
-Szia baba - dörmögtem a hasában lévő csöppségnek, majd lágy csókot leheltem oda. -Én az apukád vagyok. Már nagyon várom, hogy megszüless. Rengeteget fogunk majd játszani jó? Megtanítalak majd dolgokra. Például hogy kell kosarazni vagy másoknak az agyára menni. Tudod én ehhez nagyon értek. Majd anyukádat is közösen fogjuk hergelni jó? - kérdeztem, mire Mia felnevetett és alig érezhetően megcsapott. -Apropó a mamád - folytattam, mire a lány elcsendesedett. -Rengeteget veszekszünk tudod? Mert én ilyen kibírhatatlan vagyok - nevettem fel, majd folytattam:
-De nagyon jól tudja, hogy mindennél jobban szeretem. Viszont azt még nem, hogy ő egy csodálatos, erős és gyönyörű fiatal nő. Az az ember, akivel eltudom képzelni életem hátralevő részét. De most ne is erről beszéljünk mi lesz majd. Inkább arról, hogy mi van. Mi történt, amiért totál beleszerettem ebbe a lányba - mondtam, miközben láttam a szemem sarkából, hogy Mia könnyezik. -Ami legjobban megtetszett anyukádban, hogy nem úgy gondolkodott, mint egy 16 éves kis csitri. Hanem felnőtt ként. És emellett még bátor volt és erős. Ez nekem nagyon tetszett. Ja és okos. És mondtam, hogy beszéljünk arról, hogy mi van. Tudod miért jöttem ide? Nem? Mert rájöttem, hogy nekem kell ez a nő. Mégha nem is érdemlem meg. De tudod mit? Nem érdekel. Gonoljanak az emberek annak aminek akarnak. De nekem szükségem van a mamádra érted? Ő az életem.
Ekkor Miára néztem, aki már a kezemet fogta és akkor már tudtuk, hogy együtt fogjuk megélni az egész várandósságát.

Vége