6.rész

309 28 3
                                    

Tony fement az emeleti nappaliába, én pedig követtem. Közben azon kattogott az agyam milyen témával rukkolhatnék elő ha beáll a kínos csend. Tony kicsit imbolyogva lépkedett előttem, majd végre megállt.

-Kérem üljön le. - mondta és miután leültem a szobában lévő kanapéra ő is helyet foglalt. Ezt követően pedig egy kis néma csend következett, épp ahogy gondoltam. Úgyhogy bevetettem a témát amit kiagyaltam.
-És... Mi történt a kezével? - kérdeztem. Kár volt.
-Tegnap szakítottam a barátnőmmel, amiért annyira meghatagudott,hogy rácspta a kezemre az egyik ajtót. - mondta nyugodtan. Na ezt jól kifogtam. Milliónyi kérdés közül pont ezt kellett feltennem? Ilyen a formám.
-Khm... Nem tudom ez mennyire tartozik rám de Okké... És a szakítás miatt iszik- kérdeztem, de ahogy kimondtam megbántam. Hogy lehetek ilyen peches? Tony csak nézett rám. Az arca nem árult el semmit abból amit gondol.
-Nem igazából azért iszom, mert iszonyúan fáj a kezem és a whisky... Jó érzéstelenítő- mondta és megint csukott kettőt. - De jó, hogy idetévedt a beszélgetésünk, mivel igazából arra szeretném megkérni, hogy kösse be a
kezem.-mondta.
-Rendben.-mondtam meglepve. Nem hittem volna, hogy Tony Stark bárkitől segítséget kérne. Főleg nem egy olyan egyszerű embertől mint én. Mintha csak a gondolataimat olvasta volna, mert így szólt.
-Nézze én nem szoktam és nem is szeretek senkitől segítséget kérni, úgyhogy érezze magát kivételesnek. - mondta, nekem pedig kis híján leesett az állam. Ezt az egoistát. - És mástól se kértem volna. Magától is Iron miatt kértem. - erre csak értetlenül néztem rá. - Iron nem az a barátkozós kutya. Sőt rajtam kívül alig tűr meg valakit maga mellett. És amikor három napja bevittem a rendelőbe, akkor is volt bennem egy kis félelem, hogy mi lesz az orvossal aki ott van bent? De nem történt semmi. Sőt. Amikor meg simogatta Iront megnyugodott. Bízik magában. Magában és csak magában. És ha Iron megbízik önben akkor én is. -mondta. Ezen nagyon meghatódtam. Mire befejezte a mondokáját én is végeztem a kötéssel.
Aztán már épp el akartam menni, hogy végeztünk én megyek, amikor hirtelen a karom után kapott és így szólt:
-Várjon! Van még valami... A múltkor amikor szülinapja volt... Hát nem tudom. Szóval... Ááá! Nem vagyok a szavak embere. Csak azt szeretném mondani, hogy még egyszer köszönöm, hogy megmentettem a kutyám és boldog születésnapot! - Azzal a kezembe nyomott egy kis csomagot. Érdeklődve nyitottam ki. Egy kis hógömb volt benne. A hógömbben egy kutya volt. Eg, német juhász. Kis híján felnevettem.
-Na de uram tavasz van. - néztem a hógömbre.
-Bizony tavasz. Tudja milyen nehéz volt ilyenkor hógömböt találni? - mondta tréfásan. Én csak nevettem.
-Honnan tudta?
-Mégis mit?
-Hogy szeretem a német juhászokat?
-A rendelőben amíg maga Ironnal volt elfoglalva én szétnéztem és hát... Megakadt a tekintetem egy képen amin maga van egy német juhásszal. - mondta és mélyen a szemembe nézett.
-Ő a kutyám Bella.
-Szép kutya. - helyeselt. Ezután elköszöntem és le mentem a lépcsőn.

Majd szétvetett az izgalom. Alig vártam, hogy kitárgyaljuk Maryvel a dolgot...

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now