A titokzatos megmentő - [Befejezett]

44.rész

Miután Tonyék végeztek a nagy "beszélgetéssel" és kijöttek a szobából, csak reménykedni mertem, hogy még van barátom. Látszólag nem volt mitől tartanom, mivel anya óriási mosollyal az arcán jelent meg.
-Elmondod mi volt benn? - kérdeztem halkan Tony felé fordulva.
-Talán majd egyszer.
-Aha. És anya mitől ilyen vidám?
-Meséltem neki egy kicsit. Szerintem kedvel. - bólogatott Tony.
-Hol van Andy? - kérdezte anya.
-Meghalt! - válaszoltam komolyan. - Na jó. Nem, semmi baja, leszámítva talán azt a piros foltot az arcán... - tanakodtam magammal.
-A testvéri szeretet. - forgatta a szemét apa.
Még gyorsan elmentel pisilni, amikor is megcssörrent a telefonom.
-Halló? - szóltam bele a készülékbe.
-Szia! Nincs sok időm, mert a fürdőben vagyok, de ezt el kell mondanom. - hadarta Mary a túloldalon.
-Én is épp a fürdőből telefonálok. - nevettem el magam. Na de mond gyorsan.
-Oké! Itt van Thor! - ordította Mary suttogó hangon.
-Nahát de jó! Az én szüleim pedig szerintem egész jól kijönnek Tonyval! - mondtam én is hasonlóképpen.
-Szuper! Ezeket még kitárgyaljuk, de most mennem kell, mert nem akarom, hogy Thor azt higgye szorulásom van. A másik pedig, hogy azt se szeretném ha a húgom elijesztené. Szóval szia!
-Szia! - köszöntünk el.

Már épp indulni készültünk, amikor Percy szaladt utánunk egy kis füzettel a kezében.
-Mr. Stark... Még mielőtt elmegy... Kérem aláírná a Vasemberes rajzom. - dadogott fiatalabbik öcsém.
-Persze! - kapott elő Tony a zsebéből egy tollat. - Ügyesen rajzolsz. - vette szemügyre Percy rajzait. - És ha minden jól megy talán egyszer  élőben is láthatod majd ezeket a páncélokat. - mondta mire Percy zavartan elmosolyodott.

-Jó kis srác az öcséd. - jegyezte meg Tony csendben.
-Jaja. Én se panaszkodom. - mondtam. Így utaztunk tovább, de amikor már legalább öt perc eltelt, nem bírtam tovább. Meg kellett szólalnom. - Nagyon csendes vagy. Nem akarsz mondani valamit? - kérdeztem. - Jajj, ugye nem apa fenyegetett meg vagy ilyesmi. - sápadtan el.
-Nem, dehogy! És de majd szeretnék mondani valamit, de majd inkább otthon, ott mégis nyugodtabb.

Ezek után alig vártam, hogy behajtsunk a Stark Torony kapuján.
-Na szóval! - kezdett bele Tony. - Van kedved utazni? - vágott a közepébe.
-Hű! - reagáltam. - Van... - válaszoltam óvatosan. - De mikor, mennyi időre és kivel? - tettem fel sorra a kérdéseket.
-Négy nap múlva, eredetileg csak velem, de változtak a tervek, megjegyezném legfőbbképp a szüleid miatt, így jönne esetleg Mary és Thor is... És egy hétre le a tengerhez. - magyarázta.
-Értem. Ezekszerint te tudtad, hogy Thor itt van a Földön. - állapítottam meg, mire Tony csak bólintott. - Nagyon mérges vagy, hogy nem mehetünk ketten? - kérdeztem közelebb lépve hozzá.
-Csak kicsit. - húzta el a száját. - De jobb is így! Úgyse jöttél volna el velem.
-Lehet... De azt hiszem most le kell hangoljalak. Lehet, hogy kell még egy hely...
-Mégis kinek? - kerekedett el Tony szeme.
-Annenek. Tudod ő nem maradhat egyedül itthon.
-Na figyelj. Azért jön Maryvel Thor, hogy legyen egy kis nyugtunk. Szóval ha Anne is jön akkor kell egy hatodik személy is. Ott lesz Happy is de nem hiszem, hogy ő ilyen társaságra vágyik... - gondolkodott hangosan. - Megvan! - kiáltott fel és előkapta a telefonját. - Hali kölyök! Kéne a segítséged. Ráérsz négy nap múlva? Ha nem majd én kikérlek. Nem most magánemberként kellesz. Happy majd tájékoztatni fog a részletekről.
-Mondott ő egyáltalán valamit? - nevettem el magam.
-Az üzenetrögzítőjével beszéltem. - legyintett Tony.
-Hm... Szegény. Ki ez akit így belerángattál ebbe a zűrzavaros ügybe? - kérdeztem nevetve.
-Majd meglátod. Így nagyobb a meglepetés ereje.
-Akkor négy nap múlva irány a tenger... Édes hetesben ha jól számoltam... - nevettem el magam.
-Ne is mond. - forgatta a szemét Tony. - De addig szeretném kihasználni, hogy csak veled lehetek. - mondta és gyorsan magához húzva megcsókolt. Mosolyogva csókoltam vissza, miközben beletúrtam sötét hajába...