22.rész

182 16 1
                                    

Meredten néztem rájuk de nem sokáig, mivel a következő pillanatban sarkon fordultam és gyors léptekkel elindultam. A szemem sarkából meg láttam, ahogy Tony ellöki magától a lányt és utánam siet. Nem akartam vele beszélni. Bár nem is tudom tulajdonképpen mit vártam Tonytól. Nem voltam rá mérges, csak csalódott. Nem is értem, hogy gondolhattam, hogy majd pont velem más lesz. Folytattam volna magamban Tony szidását de ekkor utolért és közbeszólt.
-Betty! Várj! Legalább engedd, hogy megmagyarázzam. - nézett rám esdeklően. Megfordultam és csalódottan a szemébe néztem. Tudtam, hogy a csalódottság rosszabb mint a harag és ez rajta is látszott.
-Rendben Tony meghallgatlak. - mondtam és sóhajtottam egyet, nehogy elsírjam magam.
-Miért vagy mérges rám? - kérdezte erre pedig hülyén rámeredtem, úgyhogy folytatta. - Azért, mert csókolózni láttál egy lánnyal? - kérdezte mire fáradtan bólintottam. - Tudod nem minden az aminek látszik. Szóval most arra kérlek, hogy gondolj vissza arra amit láttál. - mondta.
-Tony!... Nem szívesen teszem. Azt pedig végképp nem értem miért van erre szükség. - mondtam fújtatva.
-Csak tedd meg. És mond el mit láttál.
-Jól van. Belépek az előszobába és te ott állsz azzal a lánnyal és csókolóztok. - mondtam, bár nagyon nehéz volt kimondani ezeket a szavakat. Majd megszakadt a szívem belé.
-Egészem biztos vagy abban hogy csókolóztunk? Mert én máshogy tudom. - mondta mire értetlenül néztem rá. - Tudod nem épp a legjobb pillanatban nyitottál ránk. - mondta kínosan, aztán valószínűleg rájött mit mondott ezért gyorsan folytatta. - Nem úgy értem! Hanem úgy, hogy ha egy kicsivel előbb jössz akkor tudod az előzmény is. - mondta mire közbevágtam.
-Ki ő? - kérdeztem. Mivel Tony nem értette ezért kijavítottam magam. - Ki volt a lány?
-A neve Rose. Ő a legutóbbi barátnőm... De most nem ez a lényeg. Szóval Rose szakított velem, ő volt az aki a kezemre csapta az ajtót. - jegyezte meg, hogy értsem miről van szó. - És most visszajött és újra akarta kezdeni, de én mondtam neki, hogy nem. Ennek ellenére ő, ismétlem ő csókolt meg engem és te ezt láttad. Ahogyan azt is láthattad, hogy ellököm magamtól. Én tényleg nem akarom Roseal újrakezdeni. - mondta komolyan. - Betty! Én nem tudom még pontosan, hogy mit érzek de egy valamit biztosan tudok. És az az, hogy fontos vagy nekem és amikor veled vagyok boldog vagyok. Számtalan kapcsolatban voltam már hibás de ebben most kivételesen nem én voltam a hunyó. - mondta és mélyen a szemembe nézett.
-Áhhá! Így azért mindjárt más a helyzet. - mondtam, mire Tony magához húzott és erősen magához ölelt. - De ígérd meg, hogy soha többé nem csinálsz ilyet. Jó?
-Most se én csináltam. - mondta vigyorogva. Remek. Visszatért Tony Stark.
-Hát persze! - nevettem fel halkan és hozzábújtam Tonyhoz. Mélyen beszívtam az illatát aztán gyengéden megcsókoltam. Miután viszonozta a csókomat homlokát az enyémnek támasztotta és úgy kérdezte.
-Nem megyünk be? Már szinte nyár van és jönnek a szúnyogok. - mondta mire hangosan felnevettem.
-Menjünk. Egyébként... Meg se kérdezed miért vagyok itt? - kérdeztem.
-Minek? Hiszem tudom. - mondta határozottan.
-Igen? És miért vagyok itt?
-Hát... Természetes azért, mert hiányoztam neked. - mondta magabiztosan.
-Most, hogy így mondod ez is benne van. De valójában csak még akartalak lépni. - mondtam neki. Közben beértünk a házba. Amikor beléptem nem hittem a szememnek. Rose ugyanis még mindig ott volt és szúrós szemmel méregetett.
-Hah. Tony ez komoly? Utánam egy ilyen kis békával jössz össze. Ez egyszerűen már nekem megalázó. - mondta mire én legszívesebben neki mentem volna de Tony megszorította a kezem, hogy hagyjam majd ő elintézi.
-Rose, Bettyt hagyd ki ebből! És menj el. Mi végeztünk! - mondta ellent mondást nem tűrő hangon. Rose meg mondani akart valamit de nem tudod, mert Tony odament hozzá és elkezdte kifelé tolni a házból. Mármint a szó szoros értelmében. Kicsit se volt röhejes. - Naaa! Bébi nem értesz a szóból. Én tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok de érsd meg, hogy vége van. - mondta Tony megjátszva mennyire sajnálja ezt az egészet. Szinte könnyeztem a visszatartott nevetéstől. Amikor Rose végre elment Tony úgy jött vissza mint aki jól végezte dolgát.
-Ez nem volt szép tőled. - ingattam a fejem és próbáltam komoly maradni. Sikerült is. Nagyjából 10 másodpercig. Utána kitört belőlem a nevetés.
-De most mond azt, hogy nem élvezed. - nézett rám Tony szórakozottan. - Egyébként hol is tartottunk? - kérdezte. - Ja megvan. Meg akartál lépni... Hát. Sikerült. - mondta és nyomott egy puszit az arcomra és elballagott a nappalija felé. Csendben követtem és közben folyamatosan kattogott az agyam. Annyira más volt. Annyira kedves és jó. Egyáltalán nem olyan mint, ahogy az újságok írják. Sokkal jobb. Csak úgy látszik nem mindenkinek mutatja meg ezt az énét.  Ezek szerint én azok közé tartozom akiknek megmutatja, és ez mérhetetlenül nagy boldogsággal tölt el.

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now