17.rész

198 19 1
                                    

Betty szemszög.

Két órával előbb ott voltunk, de abszolút megérte várni, mert amikor kinyitották a kapukat az elsők között nyomultunk be rajta. Igazából még soha nem voltam koncerten, ezért is volt számomra olyan különleges élmény. Az meg csak hab a tortán, hogy a kedvenceim játszottak. A nézőtér tele volt. Aldo és én a fejünkre kötöttük a kendőt, Mary pedig a kezére csavarta. Nem volt iszonyú nagy tömeg nyomor de azért azt se lehetett mondani, hogy szellősen álltunk. Az izgalom csak fokozódott, amikor feljött a színpadra a felkonferáló, hogy egy kis hangulatot teremtsen. Mondott pár szót, majd elkiáltotta magát,hogy: Akkor most jöjjön a Kowalsky Meg a Vega! hatalmas tapsvihar és őrjöngés követte mondatát. Mary és én izgatottan néztünk egymásra. A fickó hatalmas füstfelhő közepette lement a színpadról, mi pedig meghallottuk az első szám kezdőhangjait. Mary és én rögtön tudtuk, hogy melyik lesz ez a szám és óriásit sikítva ujjongtunk. Az összes számot betéve tudtuk és a nagy ordibálásban kis híján megsüketültünk, a hangunk pedig kezdett elmenni de nem érdekelt minket, akkor is ordítottuk tovább a dalszövegeket. Épp a Mit mondjak még? című számot kiabáltam torkom szakadtából, amikor valaki megragadott hátulról, felemelt és megforgatott.A meglepettségtől és ijedtségtől még sikítani is elfelejtettem, de ha akartam se tudtam volna, mivel elment a hangom.

-Szia Betty! - halottam egy ismerős hangot a hátam mögül. Nem akartam hinni a fülemnek, ezért megfordultam. Gondoltam rosszul hallok a nagy zaj miatt, de nem a hallássomnak semmi baja.   -Szia James! - ordítottam. - Te meg mit keresel itt? - kérdeztem. Mary értetlenül nézte a jelenetet mellettem, aztán úgy döntött, hogy magunkra hagy minket és Aldoval odébb mentek. Köszi!          -Én? Én alapból idejöttem. Téged akartalak ide hozni. Ezt akartam mondani pénteken. Csak aztán lemondtad. Én elmondtam, most te jössz. Te mit csinálsz itt? - kérdezett vissza.                         -Mary szüleinek van itt egy nyaralója. Ide jöttünk egy kis kiruccanásra. Aztán felfedeztem ezt a koncertet és eljöttünk ide. - magyaráztam. - Furcsa véletlen. - mondtam. James kérdőn nézett.     -Furcsa alatt jót vagy rosszat értesz?                                                                                                                              -Jót! Természetesen jót! - mondtam gyorsan, bár nem tudom, hogy tényleg így gondoltam-e. James közelebb lépett hozzám és megfogta a kezem. Lassan elkezdett közeledni felém. Már majdnem megcsókolt, amikor egy részeges alak a nagy fergetegben neki ment és ellökte. Csak egy pillanat töredéke volt az égész, de hirtelen elfogott valami ismerős érzés. De rögtön ezután ki is ment a fejemből.  James a fickó után akart menni de visszatartottam. - Hagyd csak! Inkább fejezd be, amit elkezdtél. - mondtam, és közelebb hajoltam Jameshez...

Mary szemszög.

Én tovább tomboltam és énekeltem, közben pedig több dolgon is kattogott az agyam. Egy. Mit keres itt James és hogy kerül ide? Kettő. Vajon jól tettem, hogy otthagytam őket? És három. Aldo... A gondolataimból Aldo zökkentett ki. Mondott valamit de nem hallottam a nagy zajban, ezért kérdőn néztem rá. Intett, hogy menjek utána. Elindult én pedig követtem. Kimentünk egy nyugodtabb helyre.                                                                                                                                                              -Van kedved sétálni? - kérdezte.                                                                                                                                     -Igen. - válaszoltam boldogan. Lementünk a tengerpartra. Így a naplementében egyszerűen gyönyörű volt. Aldo mutatta az utat. Nem messze a parttól volt egy kis virágokkal teli eldugottabb rész. Meseszép volt. - Ez a titkos helyed? - kérdeztem.                                                               -Igen. Akkor jövök ide ha gondolkodom. - mondta.                                                                                                Nagyon sokat beszélgettünk és még annál is többet nevettünk. Közelebb hajoltam egy virághoz, hogy megszagoljam. Aldo így szólt: -Tutti i fiori sono belli. - kérdőn néztem rá. - Ez annyit tesz minden virág szép... - mondta. Bólintottam. - Akárcsak te María. - nézett rám Aldo. Én csak lesütöttem a szemem és elmosolyodtam. Nem semmi ez a csávó. Most már tuti fix, hogy belezúgtam. És ki tudja... Ezek szerint lehet, hogy én is tetszem neki? Erre a kérdésre megkaptam a választ, ugyanis Aldo a következő pillanatban megfogta a kezem és közelebb húzott magához. Nem ellenkeztem, inkább mélyen a szemébe néztem. Csodálatos kék szemei az enyémbe fúródtak. Nem sokkal később pedig már az ajkunk forrt össze. Csókja édes volt és lágy. Úristen!!! Ezt meg kell beszélni Bettyvel. Meg azt is, hogy vele mik van. De előbb még maradok egy kicsit...      

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now