A titokzatos megmentő - [Befejezett]

33.rész

Mary szemszög

-Figyelj... Tudom, hogy nem übereli a tortát, de azért szerintem aranyos... Tehát... Boldog szülinapot még egyszer. - nyögtem ki végül, és átadtam a kis kulcstartót. Thor meglepetten nézett rám.

-Köszönöm. - vette át a kis pörölyt. - Tudtad, hogy ezt a pörölyt csak az tudja felemelni aki méltó rá. Én ilyen vagyok. És úgy látszik te is. - kacsintott rám és a kezembe adta a kis kulcstartót. - Látod? - csak lesütöttem a szemem és elpirulva bólintottam. Istenem de cuki. Azt hiszem ha egyedül lennénk ráugranék...

-Sziasztok! Nem bánjátok ha csatlakozunk? - jött oda hozzánk Nat és Clint.

-Persze, hogy nem! Gyertek csak. Bár ahogy eddig láttam Clint nem fog sok vizet zavarni. - utaltam arra, hogy nem hallottuk túl sokat beszélni íjászos barátunkat.

-Nem szeretem a felesleges locsogást. - mondta Clint és halványan elmosolyodott. - De ennyi az egész.

-Értem. - bólogattam. - Meséltek egy kicsit milyen volt küzdeni? Vagy ne is, inkább azt mondjátok, hogyan nyertetek.

-Hát tudod... Úgy mint mindig. Úgy tűnt, hogy vesztünk de akkor minden erőnket összeszedtük és összefogtunk. Repkedtek a testrészek, természetesen nem a mijeink, Hulk tombolt és zúzott, ő ehhez ért. Tony fentről dobálta az energiabombákat, és mi hárman... -  Mutatott Amerika Kapitányra, Clintre és magára. - Mi egymást fedezve küzdöttünk. - mesélte. Csak úgy ittam a szavait.

-Khm... Engem kihagytál. - szólt közbe a mellettem álló Thor.

-Ó persze! Thor is hősiesen küzdött és szórta a villámokat. - mondta. Ezek után kicsit felgyorsultak az események. Betty jött le az emeletről és látszott rajta, hogy valami nincs rendben. Gyorsan odasiettem hozzá.

-Elmondtam neki. - mondta a könnyeivel küszködve. Rögtön tudtam miről beszélt. Nagyon mérges voltam Tonyra. Legszívesebben behúztam volna neki. Betty elment, de nem engedte, hogy vele menjek, azt mondta itt van az esélyem Thornál. Nehezen ugyan de végül maradtam.

-Mi történt? - kérdezte Nat. Nagy vonalakban elmondtam neki a szituációt. Megértően bólogatott hozzá. Ő is a mi pártunkon állt.

Nem sokkal később Tony sétált le a lépcsőn. Mindenki szúrós szemmel nézett rá.

-Gondolom elment? - kérdezte letörten.

-El! És miattad! A te hibád. - kiáltottam. - Betty nagyon jó lány, annyira, hogy meg sem érdemled! - mondtam és odalépve Tonyhoz lekevertem neki egy pofont.

-Tudhattad volna, hogy ő nem olyan mint a többi lány akit csak úgy megkapsz. - mondta Nat is mérgesen és ő is lekevert egyet Tonynak. Sőt... Hogy őszinte legyek ő még nálam is erősebbet ütött.

-Áá! - kiáltott fel fájdalmasan Tony. - Soha többé nem becsülöm alá a nők erejét. - mondta az orra alatt.

-Én is szívesen behúznék egyet, de nem teszem, mert túlságosan élvezném. - mondta Steve vigyorogva. - Most először félreteszem az igazságot. Ha megütnélek azzal ugyanis nem csak igazságot szolgáltatnék...

-Jól van Rogers! Fogd be! - mondta Tony idegesen. - Na jó ebből elég! Rájöttem! - kiáltotta, azzal elszaladt.

-Mégis mire jött rá? - kérdeztem értetlenül körbenézve. Mindenki csak megvonta a vállát. A következő pillanatban csak annyit láttunk, hogy a Vasember páncél kirepül az emeletről.

Betty szemszög

Amikor hazaértem megnéztem mennyi az idő. Fél egy volt. Alighogy megérkeztem és leültem volna sírni egy kicsit, kopogtattak az ajtómon.

-Mindjárt jövök cicus. Megnézem ki az. - néztem rá a nyivákoló kiscicára. Visszamentem és kinyitottam az ajtót. Tony állt ott. Nem csináltam semmit csak megfordultam és elmentem a konyhába.

-Öm... Nem is érdekel miért vagyok itt? - kérdezte.

-Most mondhatnám, hogy mert nem bírtad ki nélkülem, de nem mondom mivel egy, nem illik az utolsó témánkhoz, és kettő, ez a te dumád. - mondtam komolyan. - Mivel jöttél? - kérdeztem. Nem láttam kint kocsit és páncél nyomát se fedeztem fel sehol. Tony szemén egy zöldes árnyalat suhant át. Nagyon furcsa és érdekes volt, nem igazán értettem mi folyik itt.

-Pedig nem tévedtél nagyot. Tényleg hiányoztál. Ez majdnem ugyanaz, mint amit te mondtál. - mondta. Nem ez nem lehet Tony. Ő nem ilyen. Sose mondana ilyet.

-Ki vagy te? - kérdeztem megremegve. - Mert nem Tony az biztos.

-Ezt jól látod. - mondta az alak, és odaugorva hozzám egy kendőt tett az arcom elé. Orvosi pályámnak köszönhetően rögtön tudtam mi az. Kloroform volt. A következő pillanatban elájultam...