11.rész

246 19 0
                                    

Andy elvitt minket Tonyhoz. És persze  állítása szerint, majd meghalt a fáradtságtól, de arra azért volt erelye, hogy megnézze a nagy Vasember házát. Hát igen... Az én öcsém... Amikor elment (csak kétszer kellett  leütnöm, hogy megértse nem maradhat itt) megkerestem a fürdőszobát és jó alaposan megmostam a kezem.
-Khm! Tony! Ömm... Hol aludhatok? - kérdeztem. Nem hittem, hogy ezt valaha is megkérdezem tőle...
-Ja persze! Itt a kanapé jó lesz? Vagy túl kicsi? Mert tudod... Ha nem kényelmes aludhatsz velem is. - nézett rám vigyorogva.
-Hülye! - nevettem el magam.
-Naaa. De most miért? Melyik nő ne akarna Tony Starkkal aludni?
-Hát én biztos nem. - mondtam. Te jó ég! Mégis miről beszélünk mi? Igazából belülről, majd szétvetett a boldogság. De nem! Ebből most garantáltan nem lesz semmi. - Tudod félő, hogy a végén még le talállak ütni, ha túl közel merészkedsz. De Tony figyelj. Én egyébként nagyon jámbor ember vagyok. Annak ellenére, hogy ma kétszer is leüvöltöttelek... - kezdtem volna bele megint a bocsánatkérésbe, amikor közbe vágott.
-És mind a kétszer meg volt rá az okod. - mondta komolyan. Na nézd csak... Ez az ember tud kedves és normális is lenni? Vannak még csodák!

Már lefekvéshez készülődtem és épp mentem volna fogat mosni, amikor rájöttem, hogy nincs fogkefém. Már miért is lenne? Ki hitte, hogya itt leszek. Bár nem akartam, kénytelen-kelletlen felmentem az emeletre és megkerestem Tony szobáját. Bekopogtam. Tony kinyitottam és kérdőn nézett rám.
-Mi az? Csak nem meggondoltad magad? -  kérdezte selytelmesen vigyorogva. Én gyorsan a szemem elé kaptam a kezem, Tony ugyanis egy boxerben és egy kigonbolt ingben volt. Úristen de izmos!!! - Mi a baj? Nem tetszik amit látsz? - nézett rám továbbra is vigyorogva. Hah. A kis szemtelen. Úgy látszik nagyon is élvezi a helyzetet. Aha. Én meg kábé rákvörösen álltam ott. Egyszerűen nem tudtam mit mondani. Aztán végre megszólatam.
-Lennél szíves felvenni valamit legalább alulra? - kérdeztem. Kínomban nem tudtam mit mondani. De ez is jobb mintha csak állnék ott hülyén...
-Háát... Ha ragaszkodsz hozzá. - azzal becsukta az ajtót és egy perc múlva egy halász gatyában jött vissza. Hallálúja.
-Na szóval. Mit tehetek érted? - nézett rám.
-Ja igen! Ööö. Lehet, hogy kicsit fura kérdés lesz... De nincs egy fölös fogkeféd? Mert tudod nekem itt nincs. - magyarázkodtam.
-Mindjárt körül nézek. - és leszaladt a fürdőbe. - Áhá! - hallottam lentről. - Találtam egyet! Gyere le! - kiáltotta. Lementem. Tony egy kék fogkefét adott a kezembe. - Tessék. A tiéd lehet.
-Köszi! - mondtam és kezdem volna fogat mosni, csakhogy Tony nem ment el. Ott maradt és engem nézett. - Mi az? - kérdeztem.
-Semmi... Csak tudod. Sok nővel volt már dolgom. - kezdte mire megforgattam a szemem. - De... Egy se volt aki valaha is fogkefét kért volna tőlem... És nem azért, mert nekik volt. Különleges vagy. - nézett mélyen a szemembe. Ezen megint elpirultam. Kinyomtam egy adag fogkrémet és elkezdtem mosni a fogam. Tony visszament a szobájába én pedig fogmosás után még ittam egy pohár vizet és elmentem lefeküdni. Ránéztem az órára. 5 óra volt. Három  óra múlva jön értem Mary. Rövidesen elaludtam.

Két óra múlva felkeltem és egy hirtelen jött ötlettől vezérelve magam elmentem a konyhába. Megnéztem mi van a hűtőben. Tojás és tej. Hát... Nem sok de éppen megteszi. Kerestem olajat meg egy serpenyőt és összeütöttem egy rántottát, aztán reszeltem rá egy kis sajtot, nyomtam rá ketchup-ot felszaladtam Tonyhoz. Bekopogtam.
-Gyere be! - hallottam bentről az álmos hangot. Csendben kinyitottam az ajtót és beléptem. Tony még az ágyban féküdt és álmosan nézett rám. Amolyan, hogy lehet, hogy ez ilyenkor  ébren van? nézéssel.
-Bocsi, hogy felkeltettelek de fel óra múlva megyek. És hálám jeléül készítettem reggelit. - mondtam. Tony a reggeli hallatán kicsit felélénkült.
-Komolyan? Az anyám csinált nekem utoljára reggelit. - töprengett. - És mi az? - kérdezte.
-Tojás rántotta sajttal és ketchuppal. Nem egy svéd asztal de ez volt a hütődben. - mondtam.
-Jól hangzik. Akkor pillanat és megyek. Köszi! - mondta. Én felállni készültem amikor Tony utánam kapott. - Maradj! Maradj itt velem. - nézett mélyen a szemembe és elkezdett közeledni. A pulzusom az egekbe szökött az érintésétől libabőrös lettem... De tudtam ha itt engedek nincs megállás. Ezért gyorsan kirántottam a karom Tony szorításából.
-Nem Tony! Ezt nem lehet! - néztem rá komolyan.
-Miért?
-Azért, mert van valakim... És, mert nem leszek egy a sok közül. Nem állok be azoknak a lányoknak a sorába, akiknek eleresztesz egy halvány bókot, megkapod őket, aztán másnap leváltod mint egy zoknit. - mondtam,azzal kirohantam a szobából.
-De... Van olyan zokni amit több napig is hordok! - hallottam Tony kiálltását.
Gyorsan kiszaladtam a kapuhoz. Kinyitottam. Mary épp akkor parkolt le a ház előtt. Szerencse. Beugrottam a kocsiba. Mary látta az arcomon, hogy valami nincs rendben.
-Adj gázt! - mondtam neki. Azonnal megnyomta a gáz pedált és gyorsan elhajtottunk. Jaj most mi lesz...

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now