49.rész

135 17 1
                                    

Az életünk szépen, lassan kezdett visszaálni a normális kerékvágásba. És nagy volt az öröm, főleg miután kiderült mi volt Tony utolsó meglepetése: az esküvő után a nyaralóba költözünk (!!!), a Stark Torony pedig a Bosszuállók új főhadiszállása lesz. Csak Iron hagyott maga után egy kis űrt. Próbáltam elterelni Tony figyelmét, nagyjából úgy, hogy teljes gőzerővel készültem az esküvőre.

-Jól van, persze! Még meggondolom de tudod, hogy valószínűleg úgyis nemet mondok. - hallottam Tony hangját, amikor beléptem a szobába. Már egy ideje telefonálgat valakivel és nem tudom kivel. - Figyelj, most le kell tennem. - mondta és gyorsan konyomta a telefont. - Szia - köszönt nekem és gyorsan megcsókolt.
-Szia. - mosolyogtam vissza. - Hogy vagy? - húztam el a számat szomorúan.
-Valahogy túlélem. - bólogatott Tony. - Legalábbis, ha itt vagy akkor igen. - nézett fel rám.
-Akkor túl fogod élni. - nevettem fel halkan és megsimogattam az arcát. - Ki volt az? - kérdeztem csak úgy mellékesen.
-Ki, ki?
-Akivel telefonáltál.
-Senki érdekes. - legyintett Tony.
-Tony? Baj van? - kérdeztem a tekintetét fürkészve. - Ha megcsalsz vagy nem akarsz házasodni, akkor azt most közöld... - hadartam.
-Mi? Nem! Dehogyis, semmi baj. És én kértelek meg, el is veszek, vita lezárva! Csak a húgom volt az, azt kérdezte, nem tudnék e vigyázni a fiára amíg ők a férjével elutaznak valami harmadik nászútra.
-Ó! Neked van húgod? - pislogtam értetlenül.
-És egy nővérem is de most nem ez a lényeg. - bólogatott Tony.
-És hol itt a baj?
- Szöszi... Nagyon kevés dolog van amihez nem értek. De a gyerekek pont ebbe a kis csoportba tartoznak.
-Értem, de itt csak egy gyerekről lenne szó nem? - kérdeztem vissza.
-Hát, ami azt illeti de. - gondolkodott Tony.
-És ha gondolod én is besegíthetek. - mondtam halkan.
-Remek! - mondta és közelebb hajolva mosolyogva megcsókolt. Ezekért a lopott csókokért odavagyok. - Akkor dobok egy üzit, hogy vállaljuk.
-Jó. Úgyis meg kell ismernem a leendő sógórnőm.
-Holnap sor kerül rá. - mondta Tony fel sem nézve a telefonból.
-Holnap? - esett le az állam. - Ez aztán gyors, nem mondom.

Az egy nap gyorsan eltelt és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy hopp, valakik berobogtak a Stark Torony ajtaján.

-Szia! Én Aby vagyok. - nyújtotta felém barátságosan a kezét egy fiatal fekete hajú lány. Lerítt róla, hogy Tony testvére, hasonlítottak az arcvonásaik és akárcsak bátyja, Aby is igazán helyes teremtés volt.
-Szia! Az én nevem Betty. - köszöntem vissza.
-Á! Az a Betty! Hallottam már rólad. Te vagy az a lány, aki már több hónapja együtt van a buggyant bátyámmal. - nevetett fel Aby. - Köszönöm, hogy vigyáztok Samire. - mondta és a átadta a kezében lévő babahordozót, amiben egy még alvó kisfiú feküdt. - Tudom, hogy Tony magától nem ment volna bele.
-Látom megismerkedtetek. - jött le Tony a lépcsőn.
-Helló bátyó!
-Hugi. - biccentett Tony, Aby felé.
-Most mond meg! - nézett rám az ifjú Stark lány. - Se egy puszi se egy ölelés. Komolyan hozzá akarsz menni? - kérdezte nevetve.
-Úgy tűnik. - ingattam a fejem én is nevetve. Szimpatikus ez a lány.
-Én is szeretlek Aby. - forgatta a szemét Tony és adott két puszit a húgának.

Miután elköszöntünk Abytől, közelebbről szemügyre vettem a kisfiút.
-Igazi főlustaság. - hajolt közelebb Tony is a babahordozóhoz.
-Én azért nem kiabálnám el. Ki tudja mi lesz ha felébred. - néhány órával később Sam még mindig aludt.
-Biztos nincs baja? - kérdezte Tony.
-Ő egy baba, sokat alszik. - mondtam nyugodtan. - De szó mi szó... Ő valószínűleg felülmúlja babatársait.

Aztán az éjszaka legnyugodtabb és legcsendesebb órájában, Sam végre úgy döntött itt az ideje felkelni.
-Itt vagyok! - pattantam fel a kanapáról és a síró kosfiúhoz mentem. - Te aztán tudsz időzíteni. - nevetgéltem halkan. Egy kis ideig úgy tűnt megértjük egymást, de aztán kiderül, hogy nem, mivel Sam elkezdett sírni.
-Mégis mi ez az égtelen ricsaj. - jött le Tony ásítozva.
-Az unokaöcséd. - mentem oda hozzá és oda akartam neki adni a még mindig bömbölő gyereket.
-Mit csinálsz? - lépett hátra.
-Keverek tápszert. De úgy nem megy, ha ő közben a hajamat tépi. - mondtam és Tony után léptem, aki még mindig hátrált.
-A-a! Nincs tovább, ott a fal. - nevettem el magam. - Tony ne gyerekeskedj, ülj a kanapéra és fogd meg Samit! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Tony végre ölbevette a fiúcskát én pedig gyorsan összekutyultam valami tejes poros dolgot. - Na ugye, nem is olyan nehéz. - mosolyodtam el és leültem Tony mellé. Mire az üveg kiürült Sami már aludt, és Tony szemei is kezdtek leragadni.
-Egy nap jó apa leszel. - súgtam a fülébe és nyomtam egy puszit az arcára. Nem válaszolt csak elmosolyodott és megszorította a kezem. Így aludtunk el hárman a kis kanapén.

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now