8.rész

281 23 2
                                    

Mary ahogy ígérte egy óra múlva betoppant.
-Na nézzük csak mi van a szekrényedben...-kezdte, azzal felszaladt az emeletre és belefúrta magát a szekrényembe. Hát igen. Mary nagyon otthonosan mozog nálam. Rengeteg időt töltünk egymásnál.-Áhhá!-kiáltott fel - Ez pont jó is lesz.-hallottam a hangját. Felmentem, hogy megnézzem mit talált. Hát igen. Tényleg remek ruhaösszállítást talált. Fekete nadrág világoskék rövidujjú poló és egy szürke vékony pulcsi. Ez a szett mindig bejön. Mary is tudta ezt. Ugyanis ez a kombó volt rajtam az első igazi randimon.
-Köszönöm! - mondtam és megöleltem.
-Hé Betty! Figyelj csak. Azon tűnődöm, hogy amikor Tonyval beszéltél... Meg kérdezted végül, hogy ő mentett-e meg? - kérdezte.
-Nem. - válaszoltam.
-Miért?
-Mert egy orbitális hülye vagyok? - kérdeztem vissza. - Ó ne már! Pedig még akartam kérdezni. Na mindegy.-sóhajtottam.
-Hárta lesz még lehetőség... - bíztatott Mary. Hálásan néztem rá. Még megittunk egy teát és elköszöntünk.

Másnap James jött értem hatra. Amikor meg érkezett köszöntünk meg minden és látszólag minden tökéletes volt. Viszont ha egy pár órát vissza megyünk az időben akkor mindenki hősnek fog tartani. Tehát lássuk csak mi történt. 3 óra körül elindultam futni egyet. A kapuban megsimogattam Bellát és már mentem volna amikor az én drága kiskutyám gondolt egyet és ki szökött a lábam mellett. Nem szokott ilyet csinálni csak most tavasz van és dúlnak a hormonok. És igaz futni indultam de nem így. Szerintem rekordsebességgel futottam egy maratonnyi távolságot, Bella után. Neki persze még se kottyant ez a kis edzés. Két ismétlem KÉT ÓRÁN át üldöztem. Aztán végre elkaptam és hazavittem. Alig álltam a lábamon és mivel jócskán leizzadtam gyorsan bevetettem magam a zuhany alá. Mire James jött tip-top kész voltam és közben majd meghaltam a rámtörö izomláztól. Hát itt tartunk most. Vissza a jelenbe. Kopogtak. Ajtót nyitottam és James állt ott. Sötétkék farmerben szürke pólóban és kék kockás flanel ingben volt. Szőkés barna tincsei rendezetten álltak a fején. Hát nem mondom... Nagyon jól nézett ki.
-Szia! - köszönt. - Csini vagy. -nézett végig rajtam. Ezen kicsit elpirultam.
-Szia! Te is jól nézel ki. -mondtam. James a kocsijával jött,így most nem kellett buszozni. Hála a jó égnek. Gyorsan odaértünk a pizzázóba.
-Amúgy tegnap mielőtt találkoztunk valaki fel hívott... Az te voltál? - kérdeztem.
-Igen biztosra akartam menni, hogy tényleg te vagy az... - mondta. - Remélem nem baj. - kérdezte riadtan.
Nem, nem! Csak kicsit furi volt. Ennyi az egész. - szabadkoztam.
Jamessel nagyon jót beszélgettünk. Sőt. Az nem is kifejezés, ugyanis három órán át dumáltunk mindenféléről. Szóba került minden, a családja, a tesója, sőt még a macskája is, akit Zserbónak hívnak. Egyszóval jól éreztem magam. Aztán James hazavitt...
-Köszönöm az estét, nagyon jól éreztem magam.
-Én is jól éreztem magam. - nézett mélyen a szemembe. Én már indultam volna be a házba amikor is James utánam kapott és magához húzott. Az érintésétől kirázott a hideg, de olyan jó értelemben. James tikintetét az enyémbe fúrta,majd elkezdett közeledni. Nem hátráltam. A következő pillanatban ajkunk összforrt. James csókja atjárta a testem. Ezek után letöröhetetlen vigyorral és még mindig sajgó végtagokkal mentem be a házba. Amikor kinyitottam az ajtót nagyon furcsa érzésem támadt. Az ajtó nem volt kulcsra zárva. Biztos én hagytam veletlenül úgy.

Gyorsan letusoltam, ma már másodjára és fogmosás után gyorsan bevetettem magam az ágyba.

Hajnali fél három körül aztán ki mentem pisilni és a zuhanyzóm körül  mozgolódást hallottam...

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now