A titokzatos megmentő - [Befejezett]

13.rész

Lassan teltek a napok. Két nap telt el azóta, hogy James írt, hogy pénteken átjön. És természetesen érdekelt, hogy vajon mit akar mondani, de valójában örültem a nyugalomnak. Tettem-vettem, semmi nem történt. Éltem az életemet úgy, ahogy azelőtt tettem, hogy megtámadtak volna. Épp otthon ültem és pihengettem, amikor megszólalt a telefonom.
-Halló! - szóltam bele a készülékbe.
-Utazzunk el! - hallottam a vonal túlsó végén Mary hangját.
-Hogy mi van? - kérdeztem értetlenül.
-Na jó... Kezdem az elején. De ahhoz átmegyek. Jó?
-Oké! Gyere csak. - mondtam. Valami baj történhetett?
-Rendben! 3/4 óra múlva ott vagyok. Szia!
-Szia! - köszöntem el. Na ez érdekes volt. Hová akar ez a hibbant utazni? Na mindegy. Majd elmondja. Remélem azért nincs semmi komoly baj.

Mary ahogy mondta 45 perc múlva betoppant hozzám. Eléggé meggyötörtnek tűnt. Ez furcsa volt mivel a rendelőben még semmi nem látszott rajta.
-Na mond mi a baj? - mondtam neki és bátorítóan rámosolyogtam.
-Szóval... - kezdte de nem tudta folytatni, mert kitört belőle a sírás.
-Mary! Mi történt? - kérdeztem és most már komolyan aggódni kezdtem.
-Hát tudod... Jonas. A barátom. Már nem a barátom. Szakítottam vele. Vagy ő velem. Nem tudom. A lényeg, hogy vége. - mondta szipogva. - És tudod mi az idegesítő? Az a mocskos kis tapló meg se érdemli, hogy megsirassam olyan bunkó. Én meg itt pityergek. - mondta és határozottan kihúzta magát, és megtörölte a szemét.
-Mit csinált? - kérdeztem.
-Azt Betty, ami a lehető legroszabb. Todod ez mit jelent? Megcsalt! De én persze ezt nem úgy tudtam meg, hogy elmondta. Sőt még csak nem is úgy, hogy az a másik csaj vágta volna a fejemhez. Nem, nem. Rajtakaptam őket! Érted? - mondta Mary dühtől elhaló hangon. - Úgyhogy vége. Kidobtam. Persze próbált magyarázkodni, de nem. Erre nincs mentség.
-Még jó, hogy nincs! Nagyon jól tetted! - Jajj drágám, úgy sajnálom. Azért jól vagy.
- Nem igazán. Még mindig látom, ahogy ott hemperegnek az ágyban. És tudod mit? Most nekem is elegem van a pasikból. Úgyhogy gyere. Pakoljun össze és menjünk. Utazzunk el.
-De hát mégis hová? - kérdeztem csodálkozva. Mary sejtelmesen rámmosolygott.
-Irány a tenger. Tudod. A szüleimnek van ott egy kis nyaralója. Azt hiszem ez egy olyan helyzet, amikor el kell oda menni és ki kell kapcsolódni.
-De Mary. James jön pénteken.
-Na és? Te mondtad, hogy pihizni akarsz. Mondd le. Majd jön kicsit később.
-És az állatok?
-Betty! Nyugi. Most nem lesz sztrájk. Van másik rendelő is a városban. És azt hiszem egy kis szabadság már igazán ránk férne... És tudod... Úgy döntöttem végre megcsinálom a vizsgáimat és állatorvos leszek. Együtt leszünk azok.
-Mi? Juhhé! - ugrottam Mary nyakába.
-Hát igen. De előbb kell egy kis pihi. El  akarom felejteni Jonast és minden vele járó bajt.
-Bizony. Az jó lesz.
-Hát akkor... Irány a tenger!
-Irány a tenger! - ismételtem utána. Hát. Ezek szerint nyaralni megyünk... Éljen!... Jajj mi lesz ebből...