40.rész

144 16 2
                                    

Nem. Nem húzhatom tovább. Már több mint egy hét eltelt és még mindig nem mondtam el Tonynak azt a csókos dolgot. Elhatároztam hát, hogy megyek és végre elmondom, amikor megcsörrent a telefonom.
-Igen? Tessék? Dr. Jonsonnal beszél. - szóltam a telefonba.
-Aranyom! Jó napot! - hallottam egy idős női hangot.
-Elnézést... De kivel beszélek? - kérdeztem.
-Hát én vagyok az. Misis Hidleston. - mondta az idős hölgy.
-Á! Persze! Miért hívott? Csak nem megint van valami a macskájával? Esetleg a fiával?
-Nem kedveském, most szerencsére semmi baj nincs. Csak arra gondoltunk Thomassal, hogy elhívnánk magunkhoz vacsorára, köszönet képpen. - magyarázta a néni.
-Értem. És a kollégám is jönne? - kérdeztem.
-Miss. Mary? Persze! Már telefonáltam is neki. De azt mondta, hozza magával a húgát is ha nem gond. Nem tudja miért?
-Semmi... Csak, hogy is fogalmazzak... Kicsit neveletlen húga van és gondolom nem meri egyedül hagyni. - gondolkoztam hangosan. - Viszont akkor köszönjük a meghívást, ott leszünk, bár igazán nem kellett volna... Hányra menjünk?
-Este fél hét megfelel?
-Persze! Még egyszer köszönöm. Viszonthallásra Misis Hidleston.
-Pá aranyom. - köszönt el a néni mielőtt leraktam a telefont.

Hát... Akkor megvan a ma esti programom. Legalább kicsit jobban megismerjük a főnökünket. És persze ott van Anne is... A rendelőben kitárgyaltuk az eseményeket Maryvel és megbeszéltük, hogy majd Misis Hidleston háza előtt össze futunk.
-Most mit fogsz csinálni? - kérdezte Mary a kabátját felhúzva.
-Eddigi életem legnehezebb és legkínosabb beszélgetésére készülök.
-Hogyhogy? - nézett rám.
-Megyek és kitálalok Tonynak. Te mi jót csinálsz majd? - kérdeztem, miközben bezártam a rendelő ajtaját.
-Próbálok nem veszekedni Annenel.
-Kitartás! - öleltem meg a barátnőmet búcsúzóul.
-Köszi! Neked pedig sok sikert. - intett, ahogy elindult a kocsija felé. Ez is eljött... Itt az idő. Irány a Stark torony.

Ahogy bejutottam a házba rögtön körül néztem. Sehol senki. Sehol egy árva hang. Minden kihalt volt. Még a lenti műhelyből se hallottam semmit. A biztonság kedvéért azért lenéztem, de nem találtam ott Tonyt, így hát felmentem az emeletre. Egy csendes szobában találtam rá teljes magányban egy whiskeys üveggel a kezében. Jól tudtam, ez mit jelent. Tony rossz szokása volt az ivás ha valami baja volt.
-Mi történt? - kérdeztem leülve mellé. Kezem a vállára tettem. Először a kezemre nézett, majd lassan rám emelte a tekintetét. Csalódottságot és ki törni készülő dühöt láttam a szemében.
-Mi történt? Azt inkább mondd meg te. - válaszolta. Nem tudtam eldönteni milyen hangsúllyal ejtette ki a szavakat. Kicsit megrémültem ezt hallva. A cikázó gondolataim Tony ügyködése szakította félbe. Falkapta az eddig mellette heverő távirányítót és bekapcsolta vele a tévét, amin megjelent egy videó üzenet. Ahogy megláttam a felvételt teljesen ledöbbentem, aztán ahogy hallottam mit mond az illető, úgy ment ki a vér az arcomból. Ez állt az üzenetben:

"-Heló Stark! Sajnos nem tudlak személyesen meglátogatni, mivel neked hála bezártak de egy üzenetet azért engedélyeztek. Most, hogy fogságba estem te pedig megmentette Bettyt biztos minden szuper köztetek, de én ezt nem hagyom. Én vagyok Loki, a csínytevés istene és bebizonyítom, hogy nem hiába hívnak így. Szóval biztos elmondta Betty, hogy milyen jó barátok lettünk, de vajon mindent elmondodt? Azt is mikor csókolóztunk? Nem? Vajon miért? Nem tudom, majd kérdezd meg tőle. Lehet, hogy, mert én vagyok az akit valójában szeret. Mert lehet, hogy azt mondtam neki csak barátként gondolok rá, de ez nem így van. Hazudtam! Igenis szeretem őt! És ha az enyém nem lehet, akkor ne legyen másé se! Főleg nem a tiéd. Remélem sikerült felcsigáznom az érdeklődésedet. - "mondta és mielőbb még vége lett volna az üzenetnek sátánian elvigyorodott.
Kétségbeesve néztem Tonyra, aki rezzenéstelen arccal nézte a reakciómat. Hát ez így sokkal nehezebb lesz, mint ahogy eredetileg terveztem...

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now