7.rész

311 26 1
                                    

A lépcsőn lefelé menet döbbentem rá,hogy meg sem köszöntem az ajándékot,úgyhogy gyorsan vissza szaladtam.-Tony... Köszönöm-mondtam. Ő csak bólintott és csendben eltátogott egy szívesen-t. Ez után már tényleg rohantam le Maryhez.

Már a buszon voltunk amikor elkezdtem mesélni mi is volt. Én csak otthon akartam volna  mondani (na jó igazából majd szét vetett az izgalom,hogy végre elmondhassam) de Mary iszonyú kíváncsi volt.                                                                                                                                                                                             -Úúúú! és akkor most mi van?-tette fel Mary a kérdést ami valójában engem is foglalkoztatott.      -Hát... Te is tudod,hogy állok Tony Stark téren. Szóval... Te jó ég! Én beszéltem Vasemberrel!!! Én és Tony! Érted ezt?!-sipítoztam. Ááá biztos nem nézett hülyének a többi utas. De nem érdekelt,ugyanis kábé a fellegekben jártam. És a hógömb. Egyszerűen tökéletes. teljesen oda voltam. De legbelül valahogy úgy éreztem, vagy inkább tudtam,hogy ebből nem lehet semmi.       -Khm! Betty mindjárt leszállsz.-húzott vissza Mary a valóságba.Hmm...Kár.                                               -Tényleg! Kösz,hogy szóltál-mondtam,és miután megöleltem a barátnőmet leszálltam a buszról.

Másnap elindultam a boltba,mert már eléggé kiürült a hűtöm és esedékes volt már egy nagy bevásárlás. A bolt 15 perc sétányira volt. A kinti meleg után jó volt a légkondis épületbe belépni. Gyorsan összeszedtem ami a listámon szerepelt(és beraktam egy kis plusz nasit is. Hát na én is szeretem a finom dolgokat,még akkor is ha az nem annyira egészséges). A kasszánál sorban állva azt vettem észre,hogy egy srác engem bámul. Rám mosolygott. Körül néztem,hogy valóban engem néz-e,és amikor erről meggyőződtem vissza mosolyogtam rá. Valahonnan nagyon ismerős volt nekem, Mintha már láttam volna egyszer. Na mindegy. Aztán amikor kimentem a boltból megcsörrent a telefonom. Érdeklődve néztem ki az de nem szerepelt név a szám mellett. -Halló! Itt Betty Jonson beszél-mondtam a telefonba. Nem jött válasz. A vonal túlsó végén letették. Csodálkozva álltam ott. nem értettem ez mi lehetett.                                                                        -Betty?-hallottam a hátam mögül. Megfordultam és nagyon meglepődtem,ugyanis az a srác szólított meg aki a boltban rám mosolygott.-Biztos nem ismersz fel. Nem is biztos,hogy láttál már,tehát bemutatkozom. James Fox vagyok-mondta,nekem pedig majdnem leesett az állam. James! Ez az a James volt aki nem jött el a randira,mert elütötték a tesóját. Alig ismertem meg,hiszem Mary csak egyszer mutatott róla képet. A képen nem volt borostája de most volt neki. Hát nem fogok hazudni... James iszonyú helyes pali volt.                                                                        -Szia! Igen Betty vagyok. És így már tudom ki vagy.-nyögtem ki végül.-Hogy van a tesód?-kérdeztem. Nem jutott más az eszembe,meg egyébként is orvos vagyok.ha nem is ember orvos de orvos. Jamest meglepte a kérdésem.                                                                                                                      -Javul. Köszi. megúszta egy csukló és egy láb töréssel. Legközelebb majd nem indul részegen haza.-mondta,mire a szomorú helyzet ellenére elnevettem magam.                                                                            -Bocsi tudom,nem kéne nevetnem elvégre mégiscsak... ez rossz a tesódnak-mondtam őszintén. -Ááá. Nyugi semmi gond. Az ő hibája és már ő is nevet a történteken ha éppen nem injekciózzák.-mondta mire megint eleresztettem egy halk kacajt-nevess csak. Jól áll-mondta. Ezen csak lesütöttem a szemem. ez a srác ért aztán a szavakhoz...-Szóval mivel még mindig itt vagy és nem rohantál el,következtethetek arra,hogy te is szívesen találkoznál velem? Mármint most úgy,hogy én is ott vagyok?-kérdezte kicsit félve. Ezen megint felnevettem. Hirtelen nem is tudtam mit mondjak. Elvégre ott van Tony... De most istenem! ha csak Iron nem lesz megint rosszul nem hiszem,hogy találkozunk még valaha,így magabiztosan válaszoltam.                                -Következtethetsz!-James elmosolyodott. Ahh. Nagyon jól állt neki a mosolygás.                                 -Rendben! Ma péntek van. Lássuk csak... ráérsz mondjuk holnap este?-kérdezte. Holnap este??? Mi van? Apám ez a srác nem totojázik. De miért is ne. Ha legutóbb nem jött össze akkor miért ne lehetne már most?                                                                                                                                                                 -Ráérek.-mondtam-hova megyünk?-kérdeztem.                                                                                                     -Hát... Mivel ez a második első randink....kezdte mire hangosan felnevettem. Már biztos. Teljesem megbocsájtottam Jamesnek-mi lenne ha megint pizzázóba mennénk?                                    -Az jó lenne- feleltem.                                                                                                                                                           -Rendi. Akkor holnap hatra megyek érted jó?-bólintottam.-Oké. Akkor holnap találkozunk. Szia!   -Viszlát!-mondtam.

Amint hazaértem gyorsan felhívtam Maryt.                                                                                                                -Mary! Holnap randira megyek!-mondtam köszönés nélkül.                                                                             -Mi? Tonyval?-kérdezte.                                                                                                                                                       -Nem nem! James-el. Összefutottunk a boltban és randira hívott holnap estére. Hatra jön.            -Hát ilyen nincs. Mindig akkor történnek veled ezek a dolgok amikor én nem vagyok ott. Ajj! Na mindegy. Tudod már mit veszel fel?-kérdezte teljesen jogosan,mivel hát... Hogy is fogalmazzak. Öltözködésben nem vagyok a helyzet magaslatán. Kettőnk közül inkább Mary a csinos én pedig a sportos,ezért gyakran segít kiválasztani mit vegyek fel.                                                                                    -Mit gondolsz? 30 perce beszéltük le az egészet.                                                                                                      -Egy óra múlva ott vagyok és választunk valami szépet neked-mondta.                                                       -Okés! Puszi!-köszöntem el. Te jó ég!                                                                       

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now