15.rész

203 20 0
                                    

Másnap tizenegyig aludtunk. Pontosabban én aludtam tizenegyig. Mary még tovább, úgyhogy lebotorkáltan a konyhába és megnéztem mit rejt a hűtő. Na igen... Teljesen más volt, mint Tony hűtője. Volt benne egy csomó minden. Lekvár, zöldségek, tojás, tej, élesztő(?), sajt és paradicsomlé. Úgy látszik Mary szülei bevásároltak. De ez nem is baj. Akkor gyerünk. Készítek egy rántottát. Ahhoz legalább érték. Miközben a tojásokat vertem fel Tony jutott az eszembe. Tony... De hiányzik. Furcsa. Azt hittem nem is fog eszembe jutni és most. A gondolataimból Mary zökkentett ki. Lejött a lépcsőn az ölében egy.... Egy MACSKÁVAL!

-Jó reggelt! Jól aludtál? - kérdeztem.
-Ahham! - ásított egyet. - Te?
-Én is! Mary, hogy kerül hozzád ez a macska? - kérdeztem.
-Én se tudom. Reggel odaugrott mellém az ágyba. - mondta.
-Hmm... Felettébb érdekes. Cicus! Ki a gazdid? - léptem oda hozzá és megsimogattam.
Ekkor kopogtak. Én visszamentem a tojáshoz, Mary pedig ajtót nyitott.
-Buongiorno María! - halottam Aldo hangját. Nocsak. Új szomszédunk máris meglátogat. - Nem láttátok véletlenül az én Giuliomat? - kérdezte Maryt.
-Giuliot? - kérdezte Mary. Közben végeztem a tojással és én is megnéztem mi folyik itt. - Giulo ő a barátod?
-Sí, sí. Vagyis nem. Ő a macskám. - mondta.
-Ó! - mondtuk egyszerre. Mary elszaladt, és pár másodperc múlva vissza is tért a cicával.
-Ő az? - kérdezte Mary.
-Oh. Micio. Igen ő az. Hol volt?
-Ma reggel ugrott az ágyamba. - mondta Mary.
-Igen? Te kis huncut. Mikor mentek le a partra? - kérdezte Aldo. Maryvel egymásra néztünk.
-Mondjuk ebéd után. Egy és fél kettő körül. - mondtam. Mary helyeslően bólintott.
-Oké! Akkor majd összefutunk. - mondta vidáman Aldo, azzal ölbe kapta Giuliot és elment.
-Hm... Érdekes figura ez az Aldo. De nekem szimpi.
-Igen nekem is. - mélázott el Mary. Na? Csak nem lesz itt valami...
-Gyere reggelizni! - ragadtam meg Mary karját és elhúztam az ajtóból.

Reggeli után elmentünk bevásárolni. Vettünk vacsira gyros hozzávalókat és teát. Meg persze nasit is. Ebédre pedig  hát... Ebédre nem vettünk semmit, úgy voltunk vele, hogy majd a parton eszünk valamit. Meg amúgy is későn reggeliztünk.

Úgy éreztük itt az ideje megmártózni a tengerben. Felettük a fürdőruháinkat. Én magamra kaptam egy inget, úgy ahogy Mary is. Alulra csak egy laza halász nacit vettem. Mary egy kis farmersortot. Egy hátizsákba bedobtuk a törölközőket és a pénzt ami kell és útnak indultunk. A part mindössze 5 perc sétányira volt. Gyorsan odaértünk és megvettük az egy hetes bérleteket, és kerestünk egy jó kis helyet.
-Na kész vagy? - kérdeztem.
-Hát!... A hideg tengerre? Indulás! - kiáltotta Mary és elszántan futni kezdett a víz felé. Én rohantam utána. Amikor életük a vizet mindketten megtorpantunk. Eléggé hideg volt. Mivel még csak most kezdődött el a nyár. Szépen lassan elindultunk a vízben.
-Jujjjj ez hideg! - sipítozott Mary.
-Na ne mond. Ááá! - mondtam összeszorított fogakkal.
Nagy nehezen végre megszoktuk a vizet és vígan pancsoltunk. Egy órát fürödtünk. Végül vacogva és hót éhesen ballagtunk ki a vízből.   Elhatároztuk, hogy mi márpedig most enni fogunk egy lángost. Úgyhogy elindultunk lángos kereső túrára...

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now