A titokzatos megmentő - [Befejezett]

37.rész

Lassan elengedtem Lokit.

-Ez itt nem az aminek látszik... - kezdte Loki. Tony felváltva nézett rám és Lokira. Szemében izzó tűz égett. Loki nem tudta befejezni a mondandóját mivel Tony nagy hévvel nekiugrott és ütni-verni kezdte. Ijedten ugrottam hátra Thorhoz.

-Nem akarod szétszedni őket? - néztem rá.

-Felnőtt férfiak. Meg tudják védeni magukat, majd közbelépek ha jónak látom. - mondta le sem véve a tekintetét a verekedő párosról. Már a földön fetrengtek, hol Loki kapott egyet, hol Tony.

-Elég! Isten vagyok és te földi halandó nem fogsz engem legyőzni! - ordította Loki. Hát ennyit az új barátomról. Lőttek a kedvességnek...

-Azt majd meglátjuk Lokika... - mondta Tony dühösen, felhúzta az ingujját és megnyomott az óráján egy gombot, mire a Vasember páncél darabkái mindenhonnan elkezdtek szépen sorban felrepülni a testére. Ahogy fenn volt a kesztyű rész egy kék energiacsóvát lőtt Loki felé, de ő kikerülte. A következő azonban telibe találta és Loki elterült a földön, de nem tartott sokáig a győzelem, ugyanis szinte azonnal talpra ugrott.

-Persze! Páncél mögé bújva könnyű. - mondta kiköpve gy adag füvet. Erre Tony még jobban bedühödött és kiugrott a páncélból. Viszont amit kiugrott Loki egy óriásit behúzott neki, mire most ő terült el a földön én pedig egy halkat sikoltva, ijedten néztem Thorra, ő azonban meg sem mozdult. Csak bólintott, hogy nyugodjak meg... Tony nem kelt fel. Nagyon megijedtem, egy hajszálon múlt, hogy elsírjam magam. Loki egy elégedett, sátáni vigyorral nézte a mozdulatlan Tonyt, majd elindult felénk. Ekkor Tony lassan támolyogva felkelt és hátulról nekiugrott Lokinak.

-Csak ennyit tudsz? - kérdezte, elkapva az istenség nyakát. - Hagyd békén Bettyt. Érted? - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

-Értem én!... - mondta mire Tony engedett e szorításon és elengedte a fulladozó Lokit. - De az nem azt jelenti, hogy meg is teszem. - mondta mire Tony visszakézből behúzott neki egy akkorát, hogy elkezdett folyni az orrából a vér és... - Ha engem nem hallgatsz meg akkor majd elmondja Betty, hogy mit láttál... - És Thor itt lépett közbe. Egy határozott mozdulattal elkapta mindkét fél ruháját és széthúzta őket.

-Akkor ennek most van vége! Stark, csak én verhetem szét az öcsémet ennyire és Loki... Veled még számolunk... Emberrablás, verekedés... Vagy ne csak az elmúlt két napról beszéljek? Kíváncsi vagyok apánk mit szól majd ehhez. Nem csodálkoznék ha rögtön börtönbe zárna. - mondta és ellökte Lokit a földre, majd rárakta a pörölyét. - Innen nem mozdulsz amíg vissza nem jövök. Betty gyere kérlek velem. - intett felém. Kicsit odébb vonultunk. - Én most egy kis ideid maradok, amíg el nem rendeződnek a dolgok Lokival, de amint meglesz megyek vissza. Kérlek mond meg Marynek, hogy nem kell sokat várnia. - mondta.

Óóó! - szaladt ki a számon. - Rendben átadom, de... -pillantgattam Tony felé, aki közben fáradtan rogyott a földre.

-Menj csak. Én lerendezem Lokit. - ahogy kimondta odaszaladtam Tonyhoz és megfogtam a kezét.

-Betty... Amiről beszéltü...- nézett rám.

-Cssss. - szóltam halkan és kisimítottam koszos homlokából egy sötét tincset. - Majd később. Most örülök, hogy itt vagy. - mondtam és adtam egy gyengéd puszit az arcára. Szépen lassan felült én pedig elmagyaráztam neki, hogy is volt ez az ölelés dolog. Hogy Lokival barátok lettünk és ez meg az...

-De most komolyan? Loki? Még Rogerst is jobban elviselném... - mondta mire halkan felnevettem. Iszonyúan hiányzott már ez. Mintha egy kis féltékenység is vegyült volna a hangjában ez pedig eszembe juttatta, hogy nem mondtam el mindent, de most nem akartam ezzel gyötörni. Volt így is elég baja, nem akartam még egy lapáttal rátenni, úgyhogy hagytam. Különben is csak egy baráti csók volt. És én nem is voltam benne, ha úgy vesszük...