24.rész

184 17 3
                                    

-Jajj! Bocsánat, nem figyeltem! - szabadkozott Mary. - Na nem. Egy pillanat! Tőled nem kérek bocsánatot te utolsó bunkó paraszt! Te mocskos disznó!... - mondta mihelyt meglátta, hogy kinek ütközött neki. James volt az. Orrán még mindig látszottak Tony ütései. Emiatt mostmár nem szépfiúsan, hanem rosszfiúsan volt helyes. De cseppet sem érdekelt. Már tudtam milyen valójában. Az egyetlen érzés amit iránta éreztem az a mélységes gyűlölet volt. Mary is valahogy így érezhetett mivel kis híján nekiugrott Jamesnek, azonban két pofon után visszafogtam. Én is szívesen behúztam volna neki de valakinek példát kellett mutatni. Ajj. Pedig úgy viszketett a tenyerem egy pofonra. James nem ütött vissza, úgy tűnik maradt meg benne annyi tartás, hogy nőket nem üt meg. Csak útálatisan vigyorgott ránk. Amikor végre elmentunk onnan még James utánam szólt.
-Betty! Csini vagy! Szólnál Tonynak, hogy kinőttem ezt a pólót? Úgy tűnik szereti a használt cuccaimat. - mondta lesajnálóan és utálatosan. Most Mary tartott vissza engem, mivel én akartam egy jó nagyot lekeverni neki.

Egy darabig csendben sétáltunk egymás mellett, mikor Mary megszólalt.
-Betty... Mikor mondod el Tonynak, hogy te várni akarsz házasságig? - kérdezte hirtelen. Ezen nagyin meglepődtem.
-Khm... Honnan tudod, hogy még nem mondtam el?
-Onnan, hogy nekem mindent elmondasz. Ahogy én is neked.
-Jó ez igaz! Hát... Nem tudom. Hamarosan már kéne. Szerintem amint úgy jön ki a lépés elmondom neki. - gondolkodtam. - És te? Aldoval, hogy álltok? Te már megmomdtat?
-Nem. Meg én se. De valahogy úgy érzem erre egyenlőre nincs is szükség. Kicsit úgy érzem mintha ez Aldoval csak olyan plátói dolog lenne kettőnk közt. - magyarázta Mary. - Aludhatok ma nálad? - kérdezte.
-Persze. Ha szeretnéd gyere nyugodtam. - mondtam. Mary csak bólintott.

Teltek múltak a napok és hetek. Két hónapja vagyunk együtt Tonyval, de én még mindig nem mondtam neki semmit a "házasságig várok" ügyben. Fülig szerelmes vagyok Tonyba és nem akarok vele szakítani de félek ha nem fog megérteni nem lesz más választásom. Apropó Tony! Éppen hív.
-Halló. - szóltam a telefonba.
-Szia! - hallottam a vonal túlsó végéről. - Mit csinálsz? - kérdezte.
-Ömm... Sütit majszolok.
-Ahham. Akkor kunyitnád az ajtód?
-Persze! De miért?
-Meglátod. - mondta. Elsétáltam az ajtóhoz és kinyitottam.
-Meglepetés! - kiáltotta Tony. Boldogan megöleltem.
-Na nem! Ezt már eljátszottam egyszer. - mondtam nevetve miközben becsuktam az ajtót.
-Ezt vegyem úgy, hogy nem örülsz nekem? - kérdezte Tony és úgy tett mintha megsértődött volna.
-Nem, nem! Neked mindig örülök. - mondtam és gyengéden megcsókoltam.
-Na azért! - vigyorgott rám Tony két csók között. - Egyébként azért jöttem, hogy meghívjalak téged és Maryt ma estére a Stark toronyba. - mondta.
-Igen? Hogyhogy? - kérdeztem.
-Azt hiszem itt az ideje, hogy megismerd a többieket. - mondta és mélyen a szemembe nézett.
-Komolyan? És Mary is jön? - kérdeztem teljesen meghatódva.
-Viccelsz? Azok után amit mondtál róla. Hogy felpofozta Jamest. - mondta és közben ökölbe szorította a kezét. - Nagyon is szimpatikus lett nekem. Meg hát... Ő a te barátod, tehát még kell ismernem. Úgy ahogy neked is az enyémeket. - magyarázta.
-Jó, jó persze. Akkor megyünk. De Tony! Kit értesz a többiek alatt? - kérdeztem.
-Majd meglátod. - mondta sejtelmesen.
-Oké! Hányra menjünk?
-Khm... Mit szólsz a mosthoz? - kérdezett vissza.
-Nekem jó. De akkor be kell ugranunk Maryért is. - mondtam csodálkozva. - De várj! Nem tudom mit vegyek fel.
-Szívem! Te bármiben gyönyörű vagy, még ha nem veszel fel semmit akkor is. - mondta Tony vigyorogva, mire játékosan belebokszotam a karjába. - Nem nyugi tényleg jó leszel így. - nyugtatott meg. Mehetünk? - kérdezte.
-Igen! - válaszoltam izgatottan.
Beugrottunk Maryért és elindultunk a Stark torony felé. Amikor beléptünk a házba én azt hittem ott helyben elájulok, vagy kiugrok a bőrömből vagy valami, ugyanis a terem túlsó végén ott állt... A hat Bosszúálló! Teljes életnagyságban! Amerika kapitány, Hulk, Thor, Fekete özvegy, Sólyomszem és persze Vasember.
-Betty, Mary! Ismerjétek meg a barátaimat! - kiáltoltotta Tony. Mary és én csillogó szemekkel néztünk egymásra. Félénken indultunk el a nagy csapat felé. Én Tony kezét fogtam szorosan. Mary pedig csendben követett. Tony bátorítóan megszorította a kezem...

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now