12.rész

220 22 0
                                    

A rendelőben egész nap szótlan voltam. Mondtam Marynek, hogy majd otthon elmondok mindent.
Amikor hazaértünk gyorsan adtam inni Bellának, aztán bementünk a házba. Leültünk a kanapéra. Én behunytam a szemem és hátradőltem.
Szegény Mary alig bírta ki, hogy ne kérdezzen bármit is. Majd meghalt a kiváncsiságtól, de azért jó barárnőhöz híven próbálta tartani magát.
-Na jó... Akkor mondom! - adtam meg magam fáradtan. Mary amolyan, "na végre már azt hittem sose nyögi ki,de azért szeretlek" nézéssel nézett rám. - Khm... Hol is kezdjem... A lényeg, hogy Tony meg akart csókolni. Vagyis azt hiszem zat akarta. - kezdtem,mire Mary akkorát sikított, hogy asszem egy gyengébb ablak simán kitört volna. - De! - mondtam mire a lelkesedése alább hagyott. - Én elutasítottam. És most biztos azt kérdezed miért? Azért,mert ő Tony Stark. És Tony Starknak nem én kellek. Vagy ha mégis akkor azt be kell bizonyítania. Harcolni kell értem. De ezt úgyse fogja megtenni. Az egyéjszakás csajok klubbjába meg nem fogok beállni. - mondtam fáradtan.
-Igen, igen! Teljesen igazad van és megértelek... De úristen! Majdnem mefcsókolt Vasember! - ordította nagy átéléssel.
-Tudom képzeld ott voltam. És csak remélni merem, hogy nem próbálja meg többet...
-Mégis miért? Azt hittem bele vagy zúgva Tonyba. - nézett rám Mary értetlenül.
-Igen. Pontosan. Bele vagyok zúgva Tonyba... És félek, ha még egyszer megpróbálná, akkor már nem tudnám visszautasítani.
-Jajj! Ez de romantikus...- ábrándozott Mary. - Furcsa. Kettőnk közül mindig én voltam az akit a fiúk kinéztek. És most... Egyszerre ketten is vannak neked.
-Igen. Ketten. De még egyik se olyan igazi barát. Neked igaz, hogy csak egy van de azt legalább szereted.
-És James? Vele mi van?
-Nagyon rendes srác! Asszem alakul valami. De Mary! Romantikából is megárt a sok. Egyszerűen elegem van. Én csak nyugodtan éltem az életem... Most meg. Egyik nap megtámadnak, másik nap meglátogat Tony, harmadik nap beront a család. Aztán James féltünk, Tony a zuhanyzómban van, megindul a tehenünk ellése, Tonynál aludtam... Vagy ne csak az elmúlt 2-3 hétről beszéljek? Komolyan! Egy kis nyugalomra van szükségem végre. - fakadtam ki.
-Jól van szívem. Már csak 4 nap és itt a hétvége... - nyugtatott, mire mind ketten felnevettünk.
-Így van! De addig sőt ha lehet legalább egy hónapig nem is akarok Tony Stark felől hallani! - jelentettem ki.
-Biztos ez? - kérdezte.
-Egészen biztos! - jelentettem ki határozottan.
-Jól van akkor menj és aludd ki magad. Holnap megint jön Missis Handelson... Már megint azt hiszi baja van a macskájának. Vajon mikor érti meg, hogy a át nem betegség, hogy egeret fog? - gondolkodott Mary hangosan. Ezen jót nevettünk. Hát igen. Még jó hogy ő itt van nekem. Nélküle nem tudom, hogy bírnek ki egy ilyen helyzetet. Elköszöntünk és Mary elment. Meg gyorsan felszaladtam fogat mosni és letusolni. Végre itthon. Amikor a zsabeimet néztem át megtaláltam a fogkefét amit Tony adott. Hirtelen rámtörtek az emlékek, és arra gondoltam miért is csintam ezt az egészet, de aztán gyorsan észhez tértem és nyugodtan mentem aludni.

Másnap épp Missis Hidlestonnak magyaráztam, hogy Cirminek semmi baja. Csak egyszerűen éhes volt és vezették az ösztönei. Egyszer csak jelzett a telefonom, hogy üzenet jött. Kíváncsian néztem ki írt. James. Azt írta jó-e nekem, ha pénteken délután átjön, mert szeretne mondani valamit. Visszaírtam, hogy nekem jó. Jöjjön csak nyugodtan én várom. Vajon mit akarhat?

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now