45.rész

147 16 2
                                    

Minden utazó - legalábbis Mary és én - teljesen be volt zsongva. Most is épp az előttünk álló kalandról csevegtünk.
-Mary - fordultam a barátnőm felé. - Azt hiszem kompromisszumot kellene kötnünk. - mondtam, mire Mary csak értetlenül meredt rám. Elmagyaráztam neki a tervem és örültem, hogy Mary is egyetért velem.

Észre se vettük és máris eljött az indulás napja. Már nagyon vártuk, hogy megtudjuk ki lesz a rejtélyes hetidik útitárs akire Anne miatt volt szükség.

-Indulhatunk? - gördült a ház elé Tony az egyik menő kocsijával.
-Indulhatunk. - ismételtem meg miután gyorsan berakodtam a csomagtartóba. Hát ja. Az én cuccom befért egy sportkocsi csomagtartójába. Marynél háromszor kéne fordulni, Anneről nem is beszélve... Szóval jó, hogy egy egész magánrepülőnk lesz.
A reptéren már ott várt az előbb említett Mary és Anne. Happy és Thor pedig egy alakkal beszélt aki háttal állt nekünk.

-Üdvözlöm Mr. Stark! - nyújtotta a kezét az alak, akin miután megfordult látszott, hogy egy alig 18-20 éves fiúcska.
-Hali kölyök! - köszönt vissza Tony.
-Jó napot! Peter Parker vagyok. - nézett rám a fiú, mire leesett az állam.
-Egy, hagyjuk ezt a jónapotozást, nem vagyok olyan öreg. Kettő, szia én Betty Jonson vagyok. És három, te vagy Pókember!? - kiáltottam fel izgatottan, mire a fiú csak elkerekedett szemekkel nézett rám, majd Tonyra.
-De... De... Elmondta neki? - kérdezte Peter Tonytól, kis felháborodással a hangjában.
-Nem, nem mondtam. Csak Betty betegesen rajong értünk - mutatott körbe a társaságon, ezzel a Bosszuállókra utalva. - Így, mindent tud, anélkül, hogy bármit is mondanék. - itt kis szünetet tartott, majd később halkan megjegyezte: - De értem még nálatok is jobban rajong. - nevetve oldalba böktem és odahajolva adtam egy gyors puszit neki.
-Css. Ez titok. - súgtam nevetve a fülébe.

Tíz perccel később már Tony repcsijén feszítettünk és a felszállás pillanatában gyönyörködtünk. Vagyis Mary és én ezt tettük. Egészen addig amíg Peter és Anne fel nem fedezték egymást.
-Na és? Tényleg te vagy a pókfiú? - kérdezte Anne kicsit lemondó stílusban.
-Igen. Miért mit vártál? - kérdezett vissza Peter.
-Hát, valahogy tökösebbnek képzeltem az állarc mögött rejtőző hőst. - mondta Anne gúnyolódva. - Úgy mint pl ő. - bökött Thor és Tony felé.
-Bocsi szépségem foglalt vagyok. - mondta Tony.
-Ja bocs. Én Thorra gondoltam. - vihorászott Anne.
-Mr. Stark! Komolyan vele kell lennem? - jajjdult fel Peter.
-Igen, kölyök. És nem is keveset. Szóval kösd fel a gatyád és mutasd meg neki, hogy tényleg elég tökös vagy Pókembernek. - mondta. - És ne hozz rám szégyent. - tette hozzá mellékesen.

Három óra repülés után végre megérkeztünk. Miután leszálltunk a gépről Happy rögtön telefonálgatni kezdett, hogy szerezzen fuvart... Fogalmam sincs hova. Nemsokára jött két kocsi amikbe bepaszíroztuk magukat.
Hamarosan megérkeztünk egy gyönyörű fehér tengerparti házhoz.
Tony magabiztos léptekkel vezetett mindenkit a saját szobájába.
-Oké emberek! Egy szabály van. Ilettve nagyon sok szabály van, de egy van amit be is kell tartani. És ez az, hogy az alsó szintre senki nem megy le az engedélyem nélkül. - mondta Tony komolyan. Ezek után szétszéledtünk, mindenki körbenézett és szemügyre vette a saját lakhelyét.

-Tetszik? - jött ki utánam Tony az egyik fenti erkélyre.
-Nem találok szavakat... - ingattam a fejem. - Mégis mióta van meg ez és... Hogy? Annyi feltáratlan dolog van... - akadoztam.
-Majd idővel minden kiderül. - mondta selytelmesen Tony. - De előbb! Elhoztad azt a ruhát amit tőlem kaptál?
-Aminek nincs háta? Igen itt van. - nevettem el magam. - De lehet, hogy Mary táskájában van valahol. - gondolkodtam.
-Értem. Akkor keresd elő, holnap estére, mert szeretném ha abban lennél. - hümmögött Tony.
-Rendben, megszerzem. - mondtam vidáman. Ez pont kapóra jött a Maryvel közös tervünkbe. Annyira sok gondolat cikázott a fejemben, hogy azt is elfelejtettem megkérdezni hova megyünk. - Megyek is! - indultam volna meg.
-Máris? Ennyire nem sürgős. - húzott vissza Tony. - Gyönyörködj egy kicsit a kilátásban. - mondta és adott egy finom csókot.
-Szerintem ami ott van lenn annál nincs jobb. - mutattam nevetve a medence szélére.
-Mégis, hogy érted azt, hogy csúnya a hajam? - kergette Anne kiabálva Petert.
-Így! - kiáltotta az ifjú felvigyázó és egy gyors háló lökettel belelökte Annet a medencébe. - Vizes, kócos, nyálkás stb... - nagyon vicces volt őket nézni, ahogy civakodnak.
-Úgy látom ők jól kijönnek. - állapítottam meg.
-Nagyon. Szegény Happynek talán mégis lesz egy kis dolga. - húzta el a száját Tony. Még egy darabig néztük a lubickoló (vagy inkább egymást folytogató) fiatalokat, aztán elindultam felfedezni a házat.

A titokzatos megmentő - [Befejezett] Where stories live. Discover now