Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

9.rész

Készülődés

Nagyot ásítva nyomtam le a digitális ébresztőmet az asztalom mellett. Konkrétan rá csaptam, hogy hagyja abba a fülsiketítő zörejt, amit képes lett volna szívrohamhoz vezetni kora reggel.
Az ágyam sarkában megpillantottam a  plüsst amit még Mattnek köszönhetően nyertem tegnap. Egy kis ideig elidőzött a tekintetem a pandán. Eldöntöttem, hogy közelebb akarok Matthez kerülni. Jobban beleakarok látni az érzéseibe, és szeretném ha tudná, hogy rám számíthat és nincs egyedül a fájdalmával. Bár, ez egy rettentő nehéz küldetésnek bizonyult. Matt már kiskorunk óta falat húzott közénk, és ahogy elkezdtük a középiskolát, annál inkább.
Egy gyors zuhany után, megbeszéltük Carollal, hogy Amy medencés buliján találkozunk. Amy Webber az egyik legnépszerűbb lány a suliba. És amilyen népszerű olyan nagyképű is. Nem is csoda, hogy a fél gimnázium már átment rajta. Természetesen nem azért megyek a bulijára, amit minden hétvégén szervez mert annyira nagy kedvem van nézni a viháncolását. Az egyedüli ok, az Matt. Tökéletes esély arra, hogy könnyebben tudjak beszélni vele. Az alkohol még annál inkább megkönnyítené a dolgomat. Buli + alkohol = oldódás, őszinteség és az obszcén dolgokról se feletkezzünk meg. De az én esetemben az utolsó dolog mellékes.

Napközben még a buli előtt, elvégeztem a házi munkákat, hogy minél kevesebb maradjon Johnathan nevelőnőjére, Mrs.Montgomery-re. Persze talán az is benne volt, hogy jó pontot szerzek Nicholasnál ezzel csak növelve az esélyem, hogy biztosan elengedjen az eseményre.
Délután még kivasaltam a fehér toppom és a rövid farmer szoknyám hozzá. Fürdőruhának egy bordó bikinit választottam, és úgy tűnt stílusban is ez illett jobban hozzám. A ridikülöm belepakoltam a legfontosabb női dolgokat. A bikinit a ruhám alá terveztem felhúzni így, ott már nem kell átöltözzek.

- Nicholas! - siettem le a lépcsőn a bátyámhoz, aki még most vasárnap is dolgozott. Az ebédlőben ült, az asztalon a laptopja, és csak billentyű gombok halk lenyomása töltötte be a csendes teret. Elsőnek nem hallotta, hogy hozzá beszélek és mégegyszer meg kellett ismételnem magam. Idegesen elkezdtem az ujjaimat tördécselni. Utáltam, ha engedélyt kellett kérni bárkitől is.
Fáradtan pillantott rám, majd utána újra a képernyőre szegezte a tekintetét.

- Hallgatlak. - válaszolt motyogva. A laptop eléggé lekötötte a figyelmét.

- Ma késő délutántól lesz medencés buli Amyeknél és - kezdtem bele magabiztosan.

- Nem. - vágta rá hidegen.

- Még csak be sem fejeztem! - mordultam fel. A bátyám sóhajtva megmaszírozta az orrnyergét, és a tekintetét leválasztotta a laptopjáról.

- Tudom mit akarsz mondani Avery, de a múltkori után én ezt nem tartom jó  ötletnek. Nemsokára jönnek az utolsó vizsgák, és inkább azokra kéne koncentrálnod, ha egy népszerű egyetemre akarsz bekerülni jövőre. - mondta tárgyilagosan.

- Csak egy medencés buliról lenne szó. - kérleltem. - A medence van a központban, nem az alkohol! - álltam ki a véleményem mellett, ami hamis volt de ezt nem kellett tudni Nicholasnak.

- Szerinted én nem voltam medencés bulin, mikor fiatalabb voltam? Tudom miről szól. Szóval nem, nem mehetsz. Később még meghálálod a döntésem. - válaszolt egyhangúan.

- Nicholas 18 vagyok! Európában 18 éves kortól már felnőtt vagy! - ellenkeztem. Nem hagyhattam annyiba.

- Akkor még jó, hogy te pont amerikai vagy. - vágott vissza, de tekintete visszavándorolt a laptopjára.

- Tudom, hogy aggódsz értem, és ezt nagyon köszönöm de kérlek, ne korlátozz le ennyire.

- Avery, neked az lekorlátozás, hogy nem engedlek el egy medencés buliba? Nem szeretném ha ebből rendszert csinálnál. - válaszolt enyhe szarkazmussal.