Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

23.rész

Nehézség

Már egy hét is eltelt a közös esténk óta. Matt mindenegyes nap próbált valahogy beszélni hozzám. Valamikor kedvesen, valamikor bunkón és valamikor gúnyosan. De én az összes alkalommal ignoráltam, mintha ott sem lett volna. Minden pillanatban megszakadt a szívem ha csak rá kellett nézzek, az agyam folyton azt mondogatta hogy nekünk nincs jövőnk. Nekünk nem lehet jövőnk. Egyszer megtörtént de többször sosem fog. Sosem követhetjük el újra ezt a hibát. Teljesen elzárkóztam a smaragd zöld szeműtől, pedig leírhatatlanul vágyott rá a lelkem és a testem. Az érzéseim tomboltak bennem, nem volt egy éjszaka sem amikor ne sírtam volna magam álomba az eset után. Megviselt, hogy megtörtént és nem lehetett folytatása. 
Logannel sem találkoztam, mivel pont egy hétre elutazott. Amit tettem az nem volt helyes, és ez miatt szakítani is akartam Matt barátjával, de egy ilyen fontos dolgot csak személyesen közölhettem. Nem voltam híve annak, hogy holmi SMS-ben szakítsak. Nem is akartam több fiút magam körül. Végleg leakartam zárni mindent. Elég volt az a szenvedés, amit ez az egész helyzet hagyott maga után. Carolnak sem volt képem bevallani, hogy lefeküdtem Mattel és életem leggyönyörűbb éjszakája volt.

Ez a mi keserves titkunk marad, Matt.

- Na nézzük! - dörzsölte össze a tenyerét Nicholas és leült a hátam mögé a kanapén. Nem tudtam eldönteni, hogy a laptop képernyőjének a fénye miatt látok folyamatosan homályosan, vagy pedig a stressztől. Az kurzort össze-vissza mozgattam a képernyőn, míg betöltött az oxfordi egyetem weboldala, ahol a felvételi eredményeket lehet megtekinteni. A listából kikerestem a kódomat tartalmazó linket. 

- Nem merem megnézni. - fordultam Nicholashoz. - Mi van ha mégsem sikerül? - kérdeztem keserűen. 

- Te Lewis vagy és egy zseni. Kell ennél több ok? - bíztatott a bátyám mosolyogva. Visszafordultam a laptophoz és megnyitottam a linket. Automatikusan behunytam a szemem. Nicholas öröm kiáltása tudatta velem az eredményt. Háromszor is meg kellett nézzem, az üzenetet, hogy biztos jól olvastam-e.

Gratulálok! Ön felvételt nyert az Oxfordi egyetemre. További részletekért kattintson ide.

- Az én kis húgom! Tudtam, hogy megcsinálod! - ölelt meg Nicholas. - Ezt megünnepeljük! - kiáltott fel. Nem jutottam szavakhoz. Az agyam még mindig nem volt hajandó befogadni az információt, hogy engem felvettek álmaim egyetemére. Éreztem, hogy elönt a boldgoság de mégsem bírta semlegesíteni azt a hatást, amit Matt hagyott maga után. Azért erőltettem egy vigyort az arcomra és visszaöleltem a bátyámat. A kicsi Johnanthan is ugrándozott a kanapén, és ő is a nyakamba ugrott. Bár, kétlem, hogy tudta mit is jelent ez pontosan de olyan aranyos volt, hogy nem bírtam abbahagyni a nevetést. Ekkor lesétált Matt az emeletről, és töltött magának egy pohár vízet, ránk sem hederítve. 

- Matt, Avery-t felvették! - osztotta meg az örömhírt a bátyám. Matt erre unottan rám pillantott. 

- Nagyszerű. - mormolta el cinikusan és faképnél hagyott minket. A reakciójára a szívem összeszorult. A torkomban gombóc alakult ki.

- Mi ez a fagyos hangulat kettőtök között? Valami baj van? - fordult felém Nicholas szigorú tekintettel. 

- Nem. Semmi! - vágtam rá, a bátyám még utoljára megjutalmazott egy amolyan gyanús pillantással, de lehet nem is érdekelte többet, mert elkezdte elújságolni telefonon a közeli barátainak, hogy felvettek az egyetemre. Még Carol is hívott, hiszen ő is erre az egyetemre jelentkezett, csak más szakra. Visítva szólt bele a telefonba, miszerint felvették. A hírre nagyot dobbant a szívem, mert így együtt kezdjük el a campusi életünket. Egy óráig biztosan csevegtem Carollal, hiszen ő már a kollégiumi szobánk kinézetét tervezte, és a társasági életünket. 
Miután letettem a telefont, rátettem a szobám kilincsére a kezem és beléptem. A várt üres szoba helyett, Matt fogadott aki keresztbe fonta karjait mellkasa előtt és megvetően végig mért.