Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

2.évad 10.rész

Levettük a sisakunkat és percekig bámultuk egymást. Nem akartam, hogy félreértsen, hogy nem kedvelem. Gyorsan adtam egy puszit az arcára pispiskedve és besiettem a házba. Még a vállam felett visszanéztem, ahol láttam, hogy a motornak támaszkodik mellkasa előtt összefont karokkal és önelégülten mosolyog rám. 

Az éjszaka közepén halkan becsuktam magam mögött az ajtót és gyorsan bepötyögtem egy üzenetet "Élveztem az estét" majd azt elküldtem Rayannak. Viszont ebben a pillanatban Matt konkrétan beviharzott az ajtón, aminek hatására majdnem elvitt a szívroham. A telefont a mellkasomhoz szorítottam, amit Matt kikapott a kezemből és hangosan felolvasta a Rayannak címzett üzenetet. 

- Te tényleg nem vagy normális, Avery. Ez olyan gyerekes. - hülledezett Matt, szemei szikrákat szórtak. 

- Miért lenne gyerekes? Azért mert szeretek vele lógni? - szóltam vissza felháborodva.

- Oké, fejezzük ezt be. Nem szeretsz vele lógni, csak engem akartál idegesíteni. - mondta ridegen.

Ami ezt illeti, ha ezt egy pár héttel ezelőtt mondja alátámasztom, hogy igaza van. De mai nap után tényleg rájöttem, hogy szeretek vele lógni. Ő másképp bánik velem. Ő tőle megkaptam azt a tőrödést amit Mattől nem. Sosem éreztem még magam ennyire összezavarodva. 

- Ez is egy amolyan Loganes dolog, nem? Csak engedjük el. - válaszolt szarkasztikusan felnevetve. - Nincsennek érzéseid iránta, Avery. Nem kell többé hazudnod. - mondta megsemmisítően. Ez a mondata olyan idegessé tett, hogy legszívesebben ordítottam volna, de azzal megkockáztattam volna, hogy mindenki felkel a házba. 

- De vannak érzéseim iránta. - ellenkeztem. - És most add vissza a telefonom! - sziszegtem a fogaim között. Matt viszont a feje fölé emelte a telefont. 

- Vedd el. - mondta pimaszul. 

- És ki most a gyerekes? - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt. A smaragd zöld szemű viszont nem mozdult és továbbra is kihivóan nézett rám. 

- Legyen. - Oda léptem és egy nagyot ugorva kiakartam kapni a telefont, de félresiklott a kezem így Matt mellkasához csapódtam aki megragadta a csuklómat és a falhoz nyomott. A fejem fölé emelte a kezem és a falhoz szorított a csuklómnál fogva. Ajkainkat csak pár centi választotta el. A telefonomat rádobta az ágyra. A tekintetem a telefonról a smaragd zöld szemekre kúszott vissza. 

- Mit művelt veled? - kérdezte ingerülten és az íriszei a nyakamra futottak, ahol még ki volt pirosodva a bőr, ahová Rayan az ajkait tapasztotta. - Bár tudnám, hogy neked miért kell mindig valaki más karjaiba futni. - morogta. 

- Te kergetsz más emberek karjaiba. - morogtam vissza rá, aminek hatására Matt cinikusan felnevetett. 

- Akkor itt az ideje, hogy meggátoljam azt, hogy Rayan félék karjaiban köss ki. - mondta és egy erőteljes lökéssel az ágyon kötöttem ki. Matt rám mászott és aggresszívan csókolni kezdte a nyakamat egészen a kulcscsontomig, miközben a fejem fölött az ágykerethez szorította csuklóimat. 

- Ne. Kérlek, szállj le rólam! - könyörögtem és a sírás kerülgetett. 

- Avery, tudom, hogy ezt akarod. - mormolta és tovább folytatta. Ez az egész minden volt csak gyengéd nem. Semmi gyengéd érzelelmet nem tudtam felfedezni Matt dühtől csillogó íriszeibe. Kezét a ruhám alá csúsztatta és a belső combomat kezdte simogatni, majd ajkait az enyémeimre akarta tapasztani de elfordultam. Sírva valahogy kiszabadultam a szorítása alól és ellöktem magamtól. Matt bűnbánóan pillantott rám, majd leszállt rólam.