Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

2.évad 4.rész

Rayan lehámozta Matt kezeit a torkáról. - Ez a ribanc húgod kapott le, szóval ne engem hibáztass, baszki. - ordította mérgesen Rayan. A harmadik srác próbálta lenyugtani a kedélyeket, mivel már az egyik mammut testű kidobó felénk tartott. Könnybe lábadt szemekkel elfordultam és a mosdó felé vettem az irányt gyors léptekkel, de ekkor egy férfi kéz rászorított a csuklómra és berántott a raktárhelyiségbe. 

Elhomályosult látásommal kellett egy kis idő mire meggyőződök arról, hogy biztosan Mattel állok szembe ebben az üres kis helyiségben. Agresszívan letöröltem a könnyeket a szemem sarkából és egy ingerült smaragd zöld szempárral találkozott össze a tekintetem. 

- Neked meg mi a fasz bajod van, Avery? - csattant fel és idegesen beletúrt a hajába. - Mi a faszomat akarsz Rayantől? Ez kurvára nem vall rád! - örjöngött. 

- Miért érdekel téged, hogy mit akarok Rayantől? Nem mindegy neked, mikor azt sem tudod, hogy ki vagyok! - ordítottam vissza rá. Matt arca teljesen elborult és ököllel beleütött a falba amitől ijedtemben megugrottam. 

- Hogyne tudnám ki vagy.. - válaszolt halkabban és megtörten miután látta, hogy megijesztett. 

- Hazudtál. Te mindvégig hazudtál... - válaszoltam remegő ajkakkal és a kezemet a szám elé tettem. Még csak most tudatosult bennem, hogy az egész egy ostoba színjáték volt és én bedöltem neki. 

- Ha nem hazudtam volna, nem mentél volna az Oxfordra. Rohadtul nem akartam az álmaid útjába állni. - mondta idegesen és közelebb lépett de én hátráltam. Megtorpantam. A gyomrom összeszorult és nehéz légzés tört rám. Matt közelebb kezdett lépkedni aggódva de felmutattam a mutatóujjam, hogy megálljon.

- Ne gyere közelebb te mocskos hazudozó! - kiáltottam rá. Sós könnyeim marták az arcomat. - Nem csak az Oxford volt az álmom! Te fontosabb voltál számomra, mint az Oxford. - csuklott el a hangom. - El tudod ezt képzelni? - kédeztem hihetetlenül. Matt leszögezte a tekintetét a földre. 

- Avery.. miattam sérültél meg. - válszolt bűnbánóan. Matt nagyot nyelt és megtörte a köztünk levő távolságot. Kezét a fejem mellé támasztotta, miközben testével a falnak préselt. - Mégis hogy a francba lehettem volna önző. Nagyon akartalak, nem is tudod mennyire. - mondta halkabban miközben a fülemhez hajolt. Erős bizsergés tört rám. A kezeimmel próbáltam Mattet eltolni a mellkasán keresztül. 

- Menj innen. Már nem akarok tőled semmit. - nyögtem ki ezeket a nehéz szavakat és oldalra fordítottam a fejem, mivel patakként folytak a könnyeim. 

- Igazán? - suttogta Matt és az ujjait gyendéden az államra tette és maga felé fordította az arcomat. Az íriszeit a tekintetembe véste. A tekintetem a cseresznye színű ajkain állapodott meg. Annyira fájt, de mégis őt akartam. Mégis azt akartam, hogy közelebb jöjjön és az ajkát az enyémre tapassza. Az érintését akartam ahogy a ruhám alá nyúl. Matt tekintete kölcsönösen az én ajkaimon állapodott meg. Hüvelykujjával végig simította az alsó ajkamat. - Utálom, ha valaki más hozzád ér. - suttogta. A könnyeim száradni kezdtek az arcomon és a vágy erősebb volt, mint a csalódottság. Matt közelíteni kezdett, de ekkor az ajtó kicsapodására lettünk figyelmesek és amint meghallottam April hangját, egy nagyot löktem Matten aki meglepetten nézett rám, majd April irányába, miközben akaratlanul hátrált pár lépést tőlem. 

- Hát itt vagy! Hallottam mi történt! Ugye jól vagy? - sietett be April. - Ne törődj Rayannal, egy hatalmas bunkó tud lenni néha! - hadarta el és egy zsebkendőt nyújtott felém. Matt kifelé vette az irányt, de még utoljára átnézett a válla felett, majd eltűnt.
A szívem sajogni kezdett. Ha April nem nyitott volna be, megcsókolt volna? És én hagytam volna?   

- April azt hiszem számomra a buli vége. Hazamegyek. - fújtam ki az orrom és a tárolóhelyiség kukájába hajítottam a használt zsepkendőt. 

- Akarod, hogy elkísérjelek? - nézett rám aggódva. - Ah mostmár teljesen elment nekem is a kedvem. - mondta mérgesen. - Komolyan mi a szar baja van Rayannak? Matt csak védeni próbált. Ezt megérthetné Rayan. - mondta karba tett kezekkel. Szó nélkül kisétáltunk az épületből. 

- Hívok egy taxit. - vettem elő a telefonom és elkezdtem bepötyögni a helyi taxi számát de az ujjaim remegni kezdtek. Nem tudom, hogy az esti csípős levegőtől, vagy ez még a rám gyakorolt hatás volt amit Matt okozott. April felsóhajtott és kikapta a telefont a kezemből majd bepöttyögte a számot és kért egy taxit. A táskájából kihúzott egy vékony famer kabátot és felém nyújtotta. 

- Buli után mindig fel kell készülni erre az időjárásra. - mosolyodott el enyhén. Megköszönve elvettem a kabátot és a koktélruhámra vettem. 

- Te nem fázol? - néztem rá aggódva. 

- Téli gyerek vagyok. - nevetett fel. A reakciója engem is jobb kedvre derített. 

Otthon bedobtam magam az ágyba és akaratlanul is az ajkaimhoz érintettem az ujjamat. Ma olyan közel volt Matt. Csak egy kicsi kellett volna, hogy érezhessem őt újra. Vágyakozva de még mindig csalódottsággal telve lehunytam szemeim és álomba merültem. 

Másnap a kávézóban April sietett be és nagy nehezen kinyögte, hogy valaki látni kíván. Az első ember aki eszembe jutott az Matt volt. Valamilyen szinten elöntötte a szívem a boldogság és a megkönnyebbülés mivel az este nem jött haza. Épp mondani akartam a nevét, de az ereimben megfagyott a vér, úgyanis nem a smaragd zöld szemű állt a kávézó teraszán karba tett kezekkel, hanem Rayan. 

Mégis mi a fenét akar ez a tuskó? 

Nehéz léptekkel odasétáltam hozzá és halkan köszöntem neki. Nem éppen volt kedvem bájcsevegni vele.

Sőt, a legkevésbé sem érdekelt, hogy minek hívott. Biztosan azt hiszi, hogy tetszik nekem és ezáltal csak az egóját növeltem. Pompás. 

- Avery, ugye? - kérdezte.

Még a nevembe se volt biztos? Jézusom, ez egyre rosszabb. 

- Bocs, a tegnapiért amiért úgy kikeltem magamból. - válaszolt komoly hangvétellel, de korántsem tűnt bűnbánónak. 

- Semmi gond. - mosolyodtam el és hátat fordítottam, hogy visszamenjek az épületbe. 

- Nem értettem Matt reakcióját. - sóhajtott fel. 

Még nincs vége??

Bágyadtan megfordultam. Nem akartam tiszteletlennek tűnni. Zárjuk le jól a dolgot. 

- Mindegy a lényeg, hogy bocs. - folytatta. 

- Okés, semmi baj tényleg. - hadartam el. 

- Ha van kedved megismételhetnénk. Egy nyugisabb helyen. - mosolygott pimaszul.

Ennek meg mi baja??

- Nem, kö - kezdtem de félbeszakított. 

- Csak ugrattalak. - nevetett fel. - Na, lépek. - intett és a motorjához sétált. 

Kimeredt szemekkel figyeltem utána. Életemben nem hallottam, még ilyen furcsa bocsánatkérést. Mielőtt még felhúzta a bukósisakot rám kacsintott és gázt adott.

- Huha. Ez biztos elég megerőltető volt neki. Értékelni kell. - csapott a vállamra April. 

- Hallottad? - kérdeztem hülledezve. 

- Elég gagyi volt. - nevetett fel, amire nekem is nevetnem kellett. Megcsóváltam a fejem és visszaindultunk dolgozni.