Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

2.évad 3.rész

Matt viselkedése egyre jobban zavart. Leginkább az a része vetett fel bennem kétségeket, hogy hogy lehet, hogy egy év után még mindig nem emlékszik rám. Legbelül ott motoszkált bennem az a tipikus női megérzés, hogy nem tudtam elhinni ezt többé. Egész éjszaka azon agyaltam, hogy szembesíthetném őt ezzel a ténnyel. Megannyi elképzelt képsorozat játszódott le a fejemben, de mindben találtam valami hibát. Így, végül megoldás nélkül hajtottam a párnára a fejem. 
Másnap Nicholas és Nancy hangjára keltem fel. Ami azt illeti, nemsokszor volt alkalmam találkozni Nancyvel, Nicholas titkárnőjével a múltban. De azt mindig is biztosra vettem, hogy van valami köztük. Vajon a tegnapi furcsa telefonhívás Nicholassal az is Nancyhez köthető? 
Villámsebeséggel lezuhanyoztam és elkészülődtem, hogy tudjam őt üdvözölni. De mikor épp kiléptem az ajtón Matt izmos mellkasába ütköztem, aki úgy pillantott rám, mint aki nem számított arra, hogy épp a fürdőből jövök ki. Annyira csábító volt ez a közelsége, hogy a testem lebénult és nem tudtam mozdulni miután összetalálkozott a tekintetünk. Viszont a smaragd zöld szemű összeszorította ajkait és levállalt, majd becsapta maga után az ajtót. 
Még bunkóbb lett, mint gondoltam volna. Nem tudom, hogy értette Nicholas ezt a bizonyos javulást, de az biztos nem az én irányomba történt meg. 

- Jó reggelt! - köszöntem nekik, mikor beléptem a konyhába. 

- De régen láttalak! - üdvözölt Nancy és a kopogós magassarkújával futó lépésekkel a nyakamba ugrott. Őszintén nem számítottam ilyen meleg üdvözlésre tőle, de azért jól esett. Bizonytalanul visszaöleltem. - Biztos sok mindenről van mesélnivalód de előtte szeretnék beszélni veled! - mondta izgatottan. 

- Mit kérsz reggelire? - szakított minket félbe Nicholas. 

- Bármit, köszi. - hadartam és visszapillantottam Nancyre, úgyanis elég kíváncsivá tett, hogy miről akar beszélni. Helyetfoglaltam vele szemben és a nő tudtára adtam, hogy csupa fül vagyok. Nancy megköszörülte a torkát. 

- Szóval, van egy unokahúgom, April. A szülei nemrég nyitottak egy kávézót, és eddig még nem találtak elég felszolgálót. A kérdésem az lenne, hogy lenne-e kedved részmunkaidőben ott dolgoznod? - szegezte felém a kérdést. Őszintén szólva, nem éppen egy állásajánlatra számítottam tőle. Az elmémben ennél sokkal vadabb dolgok játszódtak le, mint például hirtelen bejelenti, hogy összeházasodik a bátyámmal és legyek a koszorúslány. De azt hiszem ez is megteszi. Amúgyis elég unalmas lenne ezalatt a 3 hónap alatt mindennap egyedül otthon lenni. Egy kis zsebpénz sem árt, és legalább új embereket ismerhetek meg. 

- Mit kell tudni még erről a helyről? - kérdeztem, közben Nicholas elém tolta az omlettet. 

- Ez egyben egy bisztró is, illetve amolyan brunch cafatériának épült ki. A fizetés megegyezés szerint, de hidd el nem fogsz csalódni. - kacsintott. 

- És minden nap kéne menjek, vagy pár napot? 

- Ez rajtad áll. Mehetsz ket-három napot 6-8 órában, vagy minden nap 4 órában. - válaszolt lelkesen. 

- Okés, benne vagyok! - lelkesedtem fel szintén. - Mikor kezdhetek? - kérdeztem.

- Akár már most is! - csapta össze a tenyereit Nancy örömében. 

- Avery, még nem kell ezt így elkapkodnod. Gondolkodj rajta még egy kicsit. Nem akarom, hogy túlterheld magad. Ezen a nyáron tényleg a pihenésre kéne összepontosítanod. - nézett rám aggódóan a bátyám. - A trauma és az oxford után. - folytatta. 

- Tudom, hogy aggódsz de nem kell minden nap menjek és ez egy jó lehetőség, hogy ne kuksoljak itthon a négyfal között. - védtem meg az álláspontomat.