Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

11.rész

Balhé

Elkezdtem igazítani a ruhámat magamon, de ekkor dulakodás és kaiabálás csapta meg a fülemet. A zene halkabb lett, így sokkal jobban kivehető volt a szituáció. Olyan volt, mintha valakik veszekedtek volna. Majd a következő pillanatban egy csattanás volt, és női sikolyok töltötték be a légteret.

Riadalommal telve kisiettem a mellékhelyiségből és egy rakás tömegen kellett átfurakodnom magam akik eltakarták, és körbeálltak két veszekedő személyt. Carol magához rántott a felkaromnál fogva. Kétségbeesetten láttam meg Matt felrepedt ajkát. Vele szemben egy idősebb srác állt, ökölbe szorított kezekkel. Matt felegyenesedett és gúnyosan beleröhögött a srác arcába, közben elkezdte manipulálni. Az arcom elkomorult és a torkomban gombóc alakult ki. Matt sebes arca láttán összeszorult a szívem, de mégis tétlenül álltam a tömeget alkotva. A velem egykorúak előkapták a telefonjukat, és ahelyett, hogy megszűntették volna a balhét inkább élő liveba közvetítték a facebook népe számára. 

- Csinálnod kell valamit! - szólalt fel mérgesen Carol és egyben kétségbeesettség érződött ki a hangjából. - Nem találom Aaront! Ő rajta kívül te vagy az egyetlen aki hatással lehet rá! - kiabált, de olyan mintha a szavai nem jöttek volna át. Lefagyott az agyam és nem tudtam mi tévő legyek. Sokkot kaptam. - Avery! Az isten szerelmére agyon vereti magát! - rázott meg a vállamnál fogva a barátnőm. 

- Miről beszélsz?! - zökkentett ki a vegetatív állapotomból. 

- Szándékosan csinálja! Szándékosan nem védekezik! - odította még hangosabban és ide-oda kapkodta a fejét közöttünk. Ekkor ebben a pillanatban az idősebbik srác közelebb lépett, és ököllel mégegyet Matt arcába ütött, aki csak hagyta. Az orrából elkezdett ömlelni a vér. Ez volt az a pillanat, ami elindított bennem egy olyan vészreakciót, hogy végre tudtam mit kell tegyek. 

- Csak ennyit tudsz, haver? - nevetett Matt a képébe. - Tudod, a kavaráshoz két ember kell. - húzta szarkasztikus mosolyra sebes ajkait. De az arcán megcsillant a fájdalom, mikor az arcizmait használta. A srác aki idegileg kiborult, nem más lehet mint David. Amy pasija, aki már egyetemista. Ez megmagyarázza, hogy miért is néz ki idősebbnek. 

- Szállj le a csajomról, te állat! - örjöngött David. 

- Engem nem érdekel a csajod. Ő gerjed rám. Mit tehetnék? - tárta szét a karjait gúnnyal telve. Az egyetemista mégegyszer neki rugaszkodott a következő támadásának. Mikor az idegen srác megindult hirtelen beugrottam kettéjük közzé széttárt karokkal védelmezően. Egy kicsit megijedtem mikor a srác teljes erőből majdnem nekem jött, így behunytam a szemem arra a pár másodpercre. Az egyetemista megleptten megtorpant. Ekkor a semmiből valahogy Aaron felbukkant és lefogta majd hátra húzta a srácot, egér utat nyerve nekünk. Hátra pillantottam a smaragd zöld szeműre, aki pimasz mosollyal méregetett. 

- És a hercegnő a megmentésemre siet. Bájos. - mondta szarkasztikusan. Tudtam, hogy nem kell komolyan vennem a szavait, hiszen már bűzlött a piától. Megragadtam a felkarjánál fogva és magam után kezdtem húzni. Az egyetemista még utánunk ordított valami olyasmit, hogy Matt egy jelentéktelen gyáva. Azután az állszent barátnője, Amy a karjaiba ugrott. Még utoljára visszanéztam amikor Aaron bólintott egyet. Carol utánunk sietett Logannal együtt. 

- Vége a műsornak! Nincs semmi látnivaló! - harsant fel Logan. Amire egy kicsit meglepődtem úgyanis sosem láttam még ezt a védelmező oldalát. Mindig olyan nyugodt volt és kedves. Logan megpörgette a slusszkulcsot az ujja körül. Feloldotta a terepjáró zárját. Carollal nagy nehezen betuszkoltuk Mattet a hátsó ülésre. A barátnőm bepattant az anyósülésre, Logan mellé aki beindította a motort. Carolnak írt egy SMS-t Aaron miszerint menjük elsőnek, ő majd hazamegy busszal. Az útközben Logan tekintetével többször összetalálkoztam a visszapillantó tükrön keresztül. Matt nyugodtan, mintha az lenne az élet legtermészetesebb dolga a vállamra döntötte a fejét csukott szemmel. Nem voltam benne biztos, hogy elaludt-e de nem mertem megmozdulni. A szívem már ígyis a torkomban dobogott ettől a közelségtől. 

- Hihetetlen, hogy milyen idióta. - pöffeszkedett Carol és aggódóan nézett hátra ránk. Fáradtan hátradöntöttem a fejem a háttámlának és azon kezdtem stresszelni, hogy fogom Mattet és magamat is úgy becsempészni a házba, hogy Nicholas ne vegyen észre minket. Ha megtudja, hogy kisurrantam késő délután, biztos vagyok benne, hogy a fejemet veszi. 

- Szerintem ejtsük a témát. Már megtörtént. - ráztam meg a fejem. 

- Mondjuk azt én sem értem, hogy miért pont Amyvel kellett szórakoznia vagy olyanokkal akiknek pasijuk van. Ezzel csak saját magát szivatja meg. - válaszolt Logan is mérgesen. 

- Én örülnék a legjobban, ha senkinek nem húzná az agyát. - csúszott ki a kósza gondolat. Carol sokatmondóan hátrafordult és egy gyenge mosolyt kezdtem felfedezni az ajkain, majd visszafordult és kifelé kezdett nézni az ablakon. Percek múltán megérkeztünk a családi házhoz. Logan kipattant az autóból és ketten együtt elkezdtük Mattet vonszolni a bejárati ajtónkhoz. Logan lassan elengedte, így Matt már csak rajtam támaszkodott. Egy pillanatra kibillentett az egyensúlyomból de Logannak köszönhetően épphogy visszanyertem. 

- Basszus, nagyon nehéz. - sziszegtem. - Beviszem. Köszi a segítséget, majd írok. - villantottam egy mosolyt és a lehető leghalkabban elfordítottam a kulcsot a zárban. A síri csend miatt, olyan volt mintha egy bombát rombantottam volna fel az ajtónk előtt. Behunytam a szemem idegesen ahogy beléptünk az előtérbe.

- Matt, halkan légyszi. - könyörögtem a zöld szeműnek. Gyors ledobtam a cipőmet, így ha ki is jönne Nicholas talán úgy tűnne neki, hogy én is még csak most értem le előtte az emeletről a zajra. Szerencsémre néma csend volt a helyiségben és semmi mozgást nem észleltem. Lassú és halk léptekkel elkezdtem Mattet felvezetni a lépcsőn a szobája felé. Nagy nehezen kinyitottam az ajtaját és ahogy beléptünk konkrétan hagytam, hogy az izmos teste beleessen az ágyába. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat. Becsuktam az ajtót magam mögött és Mattet nagy nehezen felhúztam ülő pozícióba. 

- Tudom, hogy holtrészeg vagy Matt, de szeretném ha egy pillanatig tartanád magad, hogy lebírjam fertőtleníteni a sérüléseid. Menni fog? - kérdeztem bizalommal a hangomban. Bár, amúgyis tudtam, hogy csoda lesz ha eljutott az agyáig a mondannivalóm. Nagy nehezen bólintott egyet. A szobámból kihoztam a kis elsősegélydobozomat, ami elég szegényes volt de a célnak megfelelt. Egy fertőtlenítő spray és 1 féle ragtapasszal, egy sterlil pálcával. Az alkoholos fertőtlenítőt ráfújtam a fültisztító pálcára és a felrepedt alsó ajkához érintettem, amire felszisszent. Talán ez majd kicsit visszahozza a valóságba. Miközben óvatosan többször hozzáérintettem az anyagot az ajkaihoz, többször is elidőzött a tekintetem rajta. Barack színű ajkai nagyon vonzónak mutatkoztak. Megráztam a fejem, hogy elhesegessem a bizar gondolatokat és tovább folytattam a bőr többi területén. Mikor végeztem vissza csuktam a dobozt, és még utoljára visszanéztem a vállam fölött az ágyszélén ülő fiúra.

- Avery. - mondta lágyan. - Hallottam, amit a kocsiba mondtál. - húzódtak mosolyra ajkai. Smaragd zöld élénk íriszei belevésték magukat a tekintetembe. - Érted talán megteszem. - nyögte ki és abban a pillanatban befeküdt az ágyába és csak halk szuszogása hallatszódott. 

- Matt? - suttogtam, de nem ragált. A szívemet valamiféle melegség önötte el. Az aggódó arcomra automatikusan kiült egy mosoly, mikor becsuktam rá a szoba ajtaját. Lábujjhegyen vissza lépkedtem a szobámba, és nagyon örültem, hogy Nicholas nem szerzett tudomást a kis éjszakai kiruccanásomról. De azt is elhatároztam, hogy ebből nem csinálok rendszert. Carolnak még írtam egy rövid üzenetet, hogy szerencsére nem buktam le és Mattnek nincsenek komoly sérülései. A barátnőm örült, hogy szerencsésen megúsztuk mindannyian és elhatároztuk, hogy többet biztos nem megyünk olyan buliba ami Amy nevéhez köthető. Logan is üzent, hogy minden rendben van-e, amire tömören válaszoltam.
Aztán egy kis idő múlva engem is elnyomott az álom, és most az egyszer nem érdekelt, hogy nem zuhanyoztam le a fáradtság miatt. Csak aludni akartam a mai nap után.