Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

17.rész

Váratlan esemény

- Tudom, hogy élvezed. Hagyd abba a menekülést, Avery. Csak hagyd, hogy megtörténjen, aminek már meg kellett volna. - csókolt meg a fülem mögött. Ahogy a puha ajkai, és a forró nyelve találkozott a bőrömmel a lábaim végleg felmondták a szolgálatot.

- Részeg vagy, Matt és én is ittam. Ezt ne... - kérleltem továbbra is. Biztosra vettem, hogy nem tudja mit csinál. Az alkoholtól bűzlött és az én ítélőképességem is egyre jobban gyengült. 

Ekkor Carol kiáltozását hallottam meg az ajtón túl, és ez volt az egyetlen dolog ami visszarántott a Földre. A barátnőm hangja észhez térített, ezzel megmentett egy olyan dolgtól, amely a legnagyobb szégyenem lett volna. Egy határozott mozdulattal eltoltam magamtól a smaragd zöld szeműt, akinek íriszeiben fájdalom csillogott. Elkaptam a tekintetem róla, és olyan sebességgel téptem fel az ajtó, hogy reménykedtem, hogy nem törtem el. 
A tömegbe vegyülve kiszúrtam Carolt, aki már idegesen keresett.

- Hová tűntél? - lépett oda hozzám, mikor meglátott.

- Majdnem elkövettem életem legnagyobb hibáját. - pánikoltam. Nem kellett többet mondanom, hiszen ő tudta kiről és miről beszélek. Belémkarolt és egy pohár víz kíséretében felmentünk a szobámba ahol már a zene is tompábban hallatszódott. Kétségbeesetten leültem az ágyra.
- Remélem, nem fog emlékezni a történtekre. - nyögtem ki. 

- Mi volt pontosan? Akarsz róla beszélni? - kérdezte a szőke hajú és aggódó tekintettel méregetett. 

- Nem hiszem, hogy jó ötlet. De ha ezzel megengeded, hogy nálatok lakjak egy rövid ideig akkor elmondhatom. - kérleltem. Carol érezte a helyzet súlyosságát. 

- Nagyon furcsa lenne ha lelépnél egy hónapra, és szerintem Nicholas sejtene valamit. - húzta el a száját a barátnőm.

- Egy hét? - könyörögtem. Leírhatatlanul elakartam menekülni tőle és a helyzettől. Ezek után nem voltam képes a szemébe nézni. Az a vonzalom, és kémia ami kettőnk között fellépett a legszégyenteljesebb dolog ami valaha történt velem, de közben mégsem éreztem azt a megbánást. Sosem kellett volna megtörténnie. 

- Rendben, egy hét még talán nem olyan vészes. - egyezett bele Carol. - Holnap kitakarítunk a házba, és utána már nem is kell itt aludnod. - nyugtatott. 

- Majdnem megcsókolt. - hadartam el. - Lehet több is lett volna, ha hagyom. - tettem hozzá. Carol arcán nem ült ki semmilyen meglepődés. Fejét lehajtotta és sóhajtott egy nagyot. 

- Ti rosszkor találkoztatok rossz helyen. De ez nem a te hibád. - mondta keserűen. 

- Ez az egész helyzet olyan irreveláns. Remélem minél hamarabb megoldódik. Segíts találni egy jó pasit és minden jó lesz. - néztem megrökönyödve a barátnőmre. 

- Szerintem már találtál egy rendes pasit. - húzódtak enyhe mosolyra ajkai. - Logan eléggé odavan érted és ahogy néztem te sem voltál olyan elutasító vele. 

- Lehet megkéne vele próbálnom? - kérdeztem bizonytalanul. Az agyam határozottan bólogatott erre a kijelentésemre de a szívem olyan mintha szét akart volna szakadni. Mellesleg, ha egyszer valakivel összejövök azt azért tenném mert kedvelem az illetőt, és nem azért, hogy arra használjam, hogy egy másik pasit segítsen elfelejteni. Logan viszont egy nagy kérdőjel volt számomra. A határon volt az agyam és a szívem között. Habár, valóban volt benne valami, amit kedveltem. 

- Nem kell kapkodnod. - válaszolt határozottan. - Koncentráljunk a jelenre. Holnap aludj nálam, aztán meglátjuk mi lesz. Lehet Matt is tovább áll és a csöpnyi agya felfogja, hogy ez nem egy jó ötlet.