Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

15.rész

Osztálykirándulás III.

- Ahogy akarod. - felelt és egy hirtelen mozdulattal lekapta magáról sötét pólóját.

- Mit művelsz? - kérdeztem riadtan és a torkomba ugrott a szívem. Akaratlanul is elidőzött a tekintetem az izmos felsőtestén. Nagyot nyeltem, miután újra rápillantottam és tekintetét az enyémbe véste, miközben megtörte a köztünk lévő távolságot.

- Ellátom a sérülésed. - vágta rá, majd hátat fordított és jéghideg vízzel bevizezte a ruhaanyagot és rákötözte a bokámra.  - Valami másra számítottál? - kérdezte egy pimasz mosoly kíséretében. 

- Matt, azt sem tudod miről beszélsz. - sóhajtottam fel nyugtalanul. - Nem gondolod, hogy ez egy kicsit sok? - kérdeztem megrökönyödve. 

- Miről beszélsz? - pillantott fel rám. 

- Ahogy viselkedsz! Ez az egész olyan furcsa. - ráztam meg a fejem. 

- Még mindig nem tudom miről beszélsz, Avery. - egyenesedett fel, és közelebb hajolt. 

- Együtt nőttünk fel, szóval ne csinálj ilyen flörtölős dolgokat! - akadtam ki. De ahogy kimondtam, abban a pillanatban meg is bántam. 

- Mire gondolsz? - játszadozott. - Erre? - hajolt még közelebb, úgy hogy az ajkaink csak pár centi választotta el. - Vagy erre? - rátette a kezét a belső combomra. Az arcom olyan forró volt, hogy tojást lehetett volna sütni rajta. 

- Mindenre! - válaszoltam és próbáltam eltolni magamtól. - Ez nem helyénvaló és egyáltalán nem vicces. 

- Én nem szórakozom. - válaszolt komolysággal a hangjában. Ez csak még jobban összezavart és egy pillanatra azt kívántam, bár más talált volna meg az erdőbe vagy senki, így nem kéne átesnem ezen a zavarbaejtő beszélgetésen. 

- Ugye, jól vagy? - rontott be hirtelen a barátnőm, aki megtorpant miután szembe találkozott Matt meztelen felsőtestével. - Talán rosszkor jöttem? - nézett rám zavarodottan a szőke hajú.

- Nem! - kiáltottam fel megkönnyebbülve. - Csak sehol nem volt jég, és Matt odaadta a pólóját, hogy azzal enyhítsem a duzzanatot. - hadartam el. 

- Oké... - válaszolt Carol bizonytalanul és lehuppant mellém az ágyra.

- Én megyek. - nézett rám Matt. Utoljára végig néztem a mellkasát diszítő kígyó tetoválást, miután kinyögtem egy oké-t. Szomorúan néztem utána ahogy elhagyja a faházunkat és becsukja maga után az ajtót. Még hallottuk Aaron nevetését és heccelődését, miszerint mégis hová tűnt Matt pólója.

- Figyelj... - kezdett bele Carol. - nagyon sajnálom amit mondtam tegnapelőtt. - folytatta.

- Én is. Talán kicsit túl sok voltam. - néztem rá megrökönyödve.

- Érthető. Ami azt illeti, nem tudom, hogy Aaron is olyan komolyan szándékkal van-e felém, mint az az egyetemista srác. - kezdte. - De mindenesetre volt abban is valami, amit mondtál. - mosolyodott el. 

- Először meg kellett volna kérdezzelek, hogy ki az. Én voltam a hülye, hogy rögtön Aaronra fókuszáltam és még meg is védtem őt. - ráztam meg a fejem. 

-Nem gond tényleg. Egyébként mi volt ez az előbb Mattel? - váltott témát. - Tudod én hiszek bennetek. - folytatta. A mondandójára teljesen eltorzult az arcom. - Vagyis, ezt mondanám de nem mondom ki! - nevette el magát zavartan. 

- Nem is tudom, hogy erre mit mondjak. - sóhajtottam fel és hátradőltem az ágyba. Carol követte a példámat és mindketten a plafont kezdtük bámulni.