24.rész

557 33 5
                                    

Gyanú

Idegesen figyeltem Matt nyugodtságát ahogy leült az ágyamra, és megpaskolta a mellette lévő helyet. Nem értettem, hogy miért ilyen túlságosan nyugodt. Egyszerűen nem állt össze a kép. Tisztes távolságba leültem mellé és idegesen harapdálni kezdtem az alsó ajkam. Kezeimmel erősen markolálsztam a matrac végét. Még csak rá nézni sem mertem, így kiszúrtam egy pontot a szobámba. Attól féltem ha ránézek örökre a csapdájába esek és sosem leszek képes kiszeretni belőle. Gyönyőrű íriszeivel felfogja emészteni a lelkemet. Szinte biztosra vettem, hogy ez fog történni ha ránézek. 

- Avery, ennyire ijesztő vagyok? - kérdezte gyengédebben. Még mindig nem mertem ránézni. Tényeg azt gondolja, hogy azért nem nézek rá mert ijesztőnek találom? 
Továbbra is az én kitüntett pontomat bámultam és úgy beszéltem hozzá. 

- Logan tud rólunk. - nyeltem nagyot. 

- És ez számít? - kérdezte. Nem igazán tűnt úgy, hogy annyira meghatotta a téma. Sőt, inkább boldogság csillogott íriszeiben mire eldöntöttem, hogy végre vetek egy gyors pillantást rá. 

- Matt! Te ezt nem érted, igaz? - mordultam rá. 

- Túl bonyolítod. - vágta rá. - Logan nem fog semmit sem tenni. Ő jó srác. - folytatta és megszakította a szemkontaktust. Egy keserű mosoly jelent meg a szája sarkán. - Ő törődik veled, jobban mint én valaha is fogok. 

- Miért mondod ezt most? - kérdeztem megrökönyödve és valamiféle fájdalom mardosott legbelül. 

- Maradj Logannal. - felelte, majd újra belémvéste tekintetét. Szavai lelkemig hatoltak. 

- Szakítottam vele. - válaszoltam határozottan. Ezután csak ott ültünk egymással szemben és némán bámultuk egymást percekig. Nem tudtam Matt arcáról leolvasni az érzelmeket. Éreztem, hogy egy könnycsepp gurul le az arcomon. Idegesen letöröltem és újra a szekrényem melletti kitüntetett pontot kezdtem bámulni. Igazából nem tudtam, hogy most azért érzem így magam mert Matt valóban képes arra, hogy elengedjen vagy mert azért mert szakítottam Logannal. De legbelül nem akartam, hogy Matt ilyen könnyen elengedjen. Újra vettem a bátorságot és a smaragd zöld szeműre pillantottam aki rejtélyesen fűrkészte minden arcszögletemet. Matt egy hirtelen mozdulattal megtörte a köztünk lévő távolságot és a puha ajkait az ajkaimra tapaszotta. Olyan mohón csókolt mint aki már erre éhezett évek óta. Úgy éreztem magam mint a zsákmánya. Egy elcsábított zsákmány. Nem tudtam ellökni magamtól, így viszonoztam a csókját addig a pontig amíg a nyelvével már bejutást nem kért. A szívem olyan hagosan dübörgött, hogy attól tartottam, hogy bármikor meghallhatja. Lassan elválltam tőle. Szólásra nyitottam ajkaimat de ő a hüvelykujjával lassan végig simította az alsó ajkamat, ennek hatására a lélegzetem szó szerint is elakadt. 

- Vigyázok rád. - mondta mámorítóan. Az ajkaimat bámulta. Egy csábos mosoly jelent meg a szája szélén és mégegyszer megtörte a köztünk lévő távolságot. De ezúttal nem az ajkaimhoz hajolt, hanem a nyakamhoz. Egyik kezével hátra söpörte a barna hajtincseimet ami a nyakamat takarta. - Mit gondolsz? - suttogta a fülembe. Akaratlanul is behunytam a szemem. A testem bizsergett és elöntötte a forróság. 

- Én nem tudom, hogy ez... - kezdtem de ajkait rátapasztotta a hófehér bőrömre, így ezzel elhallgattatva. Miután több lágy csókolt lehelt a nyakamra elhajolt tőlem. 

- Akkor gondolkodj rajta. - mért végig piszkos mosolyával és elhagyta a szobám. Megragadtam az egyik díszpárnát, és szorosan a mellkasomhoz öleleltem. Hanyatt döltem az ágyamon és bámulni kezdtem a plafont,  miközben többször az ujjbegyemmel megérintettem ajkaimat és a nyakamat ott ahol Matt is hozzámért. 

Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?Où les histoires vivent. Découvrez maintenant