Bad Boy - Miért pont te lettél a bátyám?

13.rész

Osztálykirándulás

Reggel nehéz szívvel keltem fel amiért egy hülyeségen vesztünk össze Carollal. Utáltam veszekedni. Sőt, még jobban fájt ha olyan személyekkel kellett veszekednem akik közel állnak hozzám. Carol nem csak egy jó barátnő. Ő az én emberem. 
Teljesen elment a maradék kedvem a kirándulástól. Ígyis maga volt a borzalom ha csak arra kellett gondoljak, hogy ócska, büdös, régi faházakban kell aludni ahol könyöröghetsz a meleg vízért az akkor sem fog jönni a csapból. Három napot kell túléljek. Csak hármat. Menni fog! 
Mondjuk Carol nélkül nem biztos. Idegesen rácsaptam a fejemre miközben az ágyam tetején ültem törökülésben. A telefonom képernyőjét bámultam azon gondolkodva, hogy írnom kéne-e neki vagy inkább hagyjam. Többször jelent meg a kis billentyűzet mikor a beszélgetésünkbe léptem, de végül csak arrébb dobtam a telefont az ágyamon és miután felöltöztem kiviharoztam a szobámból. Johnathanhoz még bekukkantottam aki az igazak álmát aludta. Halkan sétáltam le a lépcsőn, a konyha felé. De Nicholas épp egy forró csésze kávét szürcsölgetett az asztalnál. Nem számítottam a jelenlétére, így ijedtemben ugrottam egyet.

- Jól vagy? - nézett fel a telefonjából egy mosoly kíséretében. 

- Mégcsak hajnali 4 van! Hogy hogy fent vagy? - kérdeztem meglepődve. 

- Ezt én is kérdezhetném. - csóválta meg a fejét. 

- Nem tudtam aludni. - nyögtem ki és lehuppantam vele szembe. A bátyám felállt és egy frissen készített forró zöld teát tett le elém, majd visszült a helyére. 

- Van különösebb oka, vagy csak annyira izgatott vagy a kirándulás kapcsán? - válaszolt. 

- Tudod, hogy rühellem az osztálykirándulásokat. - könyököltem az asztalon fejemet tartva. 

- Mióta? - hülledezett. 

- Mindig is utáltam. - hadartam el és beleszürcsöltem a teába.

- Én nem úgy emlékszem. - mosolyodott el mindenttudóan Nicholas. 

- Mire célzol? - kérdeztem nem jót sejtve, de ekkor belépett Matt is a konyhába nagyot nyújtozkodva. Polója feljebb csúszott így belátást nyerhettem feszes alhasára. Zavartan vissszakaptam a tekintetem a teámra.

- Reggelt. Mi a téma? - kérdezte a smaragd zöld szemű és közben előkészült, hogy tojás rántottát csináljon magának vagy valami olyasmit. 

- Matt, emlékszel mikor Avery 8 évesen konkrétan a ló ürülékébe dagonyázott jókedvűen egy kirándulás során? - húzódtak vigyorra a bátyám ajkai.

- Hé! Mégis mióta vagyunk ilyen jókedvűek? - néztem rá színlelt sértődöttséggel a bátyámra. 

- Igen, még a szájába is belement. - nevette el magát Matt. Egy pillanatra úgy éreztem mintha egy párhuzamos univerzumba cseppentem volna ahol a két személy játsza a legjobb testvért én meg az idegesítő hugica akin lehet mindig nevetni. 

- Elég! Én is tudnék mesélni szaftos történeteket, Matt. Nem is tudom emlékszel-e még a kis kék alsógatyádra amibe belekapott a nagyi kutyája és felvillant a kis fehér popsid. - gúnyos mosollyal néztem rá. Nicholas nevetésbe tört ki. 

- Csak 10 voltam. - komorodott el Matt arca. 

- És Nicholas te mikor akkorát estél a jégen? Pedig anyáék szándékosan figyelmeztettek! Lenyomtál egy igen gyönyörű spárgát. - vigyorogtam.

- Oké. Elég lesz. Te nyertél. - adta meg magát a bátyánk védekezően. Örültem, hogy láttam újra nevetni. Mostanában olyan stresszes volt és tipikus grumpy cat, hogy hozzá sem lehetett szólni. De ez a reggel sokkal jobban indult mint vártam. Miután reggeliztünk és le ellenőriztük a táskánkat mégegyszer, hogy biztos mindent elpakoltunk Nicholas betette őket az autó csomagtartójába.