A szerelem árnyalatai

A Roxfort Expresszen

Madison szemszöge:

Az apámmal való beszélgetés után már sokkal kevesebbet gondoltam az Abszol úton történtekre, ezzel együtt pedig Draco Malfoy szürkéskék szemeire is.

Újra nyugodtan aludtam. Ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy tudtam, ha apám azt mondja intézkedni fog, hogy a próbaidővel kapcsolatos igazságtalan dolgok előbb-utóbb változzanak...
Akkor mindent meg is fog tenni annak érdekében, hogy úgy legyen.

Így szeptember elsején nyugodtan és kipihenten érkeztem meg a King's Cross pályaudvarra, hogy végre elutazzak a Roxfortba.

Apám azért nem kísért el, mert természetesen dolgozott.
Anyám pedig bár felajánlotta, hogy elkísér. De annyit bosszankodott rajta, hogy miért vonattal kell utazni egy mágusképzőbe, ráadásul egy mugli pályaudvarról, hogy végül azt mondtam neki szívesebben jövök egyedül, hiszen nagylány vagyok már.
És bár megpróbálta eljátszani, hogy nem örül neki, hogy egyedül akarok jönni...
Szinte láttam rajta a megkönnyebbülést!

Szerencsére, mivel elolvastam a Roxfort történetét gond nélkül jutottam be a 9 és 3/4. - ik vágányra, ahol már ott állt a hatalmas fekete gőzös piros vagonokkal.
Lenyűgöző látvány volt.
És őszintén szólva alig vártam, hogy rajta utazhassak, mivel még sosem vonatoztam.

Ezért nem is néztem körül a peronon ismerősöket keresve, helyette azon igyekeztem, hogy felrakjam a holmijaimat az egyik piros utaskocsira varázslat nélkül.

- Hadd segítsek Mady! - termett mellettem hirtelen Harry a semmiből, és szinte fél kézzel feldobta a kerekes utazó ládámat a vonatra.

~ Ki a fene gondolta, hogy ilyen jó erőben van? ~

- Szia Harry! És köszönöm! - üdvözöltem és hálálkodtam szinte egyszerre.

- Ugyan! - legyintett le. - Van kedved egy kabinban utazni velünk? - kérdezte, miközben én már izgágán fel is másztam a magas lépcsőkön, hogy végre a vonaton tudjam magam.

- Persze! - válaszoltam mosolyogva.
- Foglaljak egy fülkét addig? Ha jól látom az első itt rögtön az ajtó mellett teljesen üres is!
- hadartam levegő vétel nélkül.

- Akkor ülj be oda én meg hozom a többieket! - vigyorgott rám a szemüveges fiú, és láthatóan jól szórakozott a gyerekes lelkesedésemen még úgyis, hogy fogalma sem lehetett róla miért van.

Ámulattal néztem körben a vonat "fedélzetén", miközben helyet foglaltam a kiszemelt fülkében. Tágas volt!
4 - 4 ember simán elfért az egymással szemben lévő kényelmes üléseken.
Csak remélni tudtam, hogy Harry nem hoz 7 embernél többet, mert nem akartam másik, esetleg nagyobb fülke után kutakodni.
Én már kényelembe helyeztem magam és eszemben sem volt megmozdulni, ha csak nem kell a mosdóba mennem útközben.

Harry végül 5 ember társaságában tért vissza hozzám. Így ismerhettem meg rajta, Hermionén és Ronon kívül még :
A csupa mosoly Ginny Weasleyt.
A kissé félszeg Neville Longbottomot.
És a még nálam is jobban folyton a gondolataiba merülő Luna Lovegoodot.

Miután az igencsak jókedvű társaság csatlakozott hozzám, teljesen meg is feledkeztem róla, hogy hoztam egy könyvet amit útközben olvasni akartam.

Ugyanis ez a 6 "jómadár" annak ellenére milyen sok mindenen mentek keresztül ilyen fiatalon...
Olyan vidáman társalgott körülöttem gondosan ügyelve arra, hogy engem is bevonjanak a beszélgetésbe, hogy tőlem szokatlanul eszembe se jutott, hogy olvasni szeretnék.

- Na és Mady! - szólított meg Ron, miközben valamilyen ropogós rágcsálnivalót csócsálgatott. - Azt már tudjuk, hogy apukád az új Mágiaügyi Miniszter helyettes, de anyukád mivel foglalkozik?