A szerelem árnyalatai

Először kettesben

Madison szemszöge:

Már majdnem egy hete vagyok a Roxfort boszorkány és varázslóképző szakiskola tanulója.

És szerencsére nagyon jól érzem itt magam!

Az új barátaim kedvesek, és nekem úgytűnik teljesen befogadtak.

Persze néha zavarja őket, hogy elkalandozom beszélgetés közben és nem reagálok. De mivel Lunával is sokszor hasonló a helyzet, ezért elég toleránsak ezzel kapcsolatban is.

Ginnynek meséltem Ketiről, és a fejébe vette, hogy átveszi a szerepét és visszaráz a valóságba, ha épp túlságosan is elveszek a gondolataim között.
Így most ő vág néha tarkón vagy vállon...
Éljen!
De amúgy kedvelem!
Nagyon is ami azt illeti!

Justin is jól beilleszkedett Harryék kis "bandájába", így legtöbbször ő is velünk tölti a szabadidejét.

Jól megvagyunk így 8-an, de sokszor csatlakoznak hozzánk mások is. Legtöbbször griffendélesek, de sokszor hollóhátasok és hugrabugosok is.
( De mardekárosok soha...
Bár ez csak engem zavar...)

A társadalmi életem tehát jól alakul.

Ginny első esti feltételezéseivel ellentétben egyenlőre még egy fiú se hívott randira.
Merlinnek hála!
Ugyanis így legalább senkit nem kellett még elutasítanom.
Azthiszem még nem akarok randizni egy Roxforti fiúval sem...
Nem állok készen rá!
Vagy valami ilyesmi!
Na mindegy!

Anyám félelmei ellenére itt is remekül boldogulok a tananyaggal. Főleg mivel a legtöbb órán csak ismétlünk. Már szereztem is a griffendélnek pár plusz pontot.

Mindig is könnyen tanultam. Szerencsére remek a memóriám. Apa mindig azt mondja, hogy olyan az agyam, mint egy szivacs.

A tanárokat is kedvelem. Főleg Hagridot és Lumpsluck professzort. Mondjuk ebben talán az is közre játszik, hogy az általuk tartott órák a kedvenceim. A legendás állatok gondozása és a bájitaltan. Mindkettőhöz remek érzékem van. Az állatok szeretnek, a bájitalokat pedig ahogy az öreg Lumpsluck fogalmazott "ösztönösen" jól készítem el.

A harmadik kedvenc órám az átváltoztatástan lenne...
Ha nem kéne mindig Malfoy mellett ücsörögnöm, aki minden órán legalább kétszer próbálja meg a pad alatt a combombat fogdosni, hogy feldühítsen.

Bár őszintén szólva lassan sokkal jobban dühít az, hogy élvezem amikor csinálja, mint maga a tény, hogy fogdosni próbál.

Egész héten igyekeztem minnél hamarabb lelökni magamról a kezét, hogy ne vegye észre, hogy minden alkalommal akaratlanul is elpirulok mikor megérint.
Nem mintha akkora szám lenne, hogy néha megmarkolja vagy megsimogatja egy fiú a combomat!
Épp ez benne a frusztráló, hogy pontosan tisztában vagyok vele, hogyha valaki más csinálná nem pirulnék el...
Nem vagyok az a típusú lány, akit zavarba lehet hozni pusztán testi közelséggel.
Ilyen szempontból is közvetlen vagyok, nem szokott különösebben érdekelni, ha valaki megölel, átkarol vagy ilyesmi.

De Draco Malfoy ahogy azt már valószínűleg említettem furcsa érzéseket vált ki belőlem!
Az elmúlt pár napban be kellett látnom, hogy bármennyire is az agyamra megy az arrogáns viselkedésével...
Testileg vonzónak találom.
Talán jobban, mint bárkit akivel eddig találkoztam...
Ez van! Ezt kell szeretni!
Ez csak biológia.
Hiszen tarthatom magam bármennyire is éretnek mentálisan, akkor is csak egy 16 éves tinédzser lány vagyok, akiben túltengnek a hormonok.
Igazából már bele is nyugodtam a dologba, hogy tetszik nekem.
Bár semmi pénzért nem vallanám be se neki, se másnak!