A szerelem árnyalatai

Senki sem olyan jó vagy olyan rossz, amilyennek látszik

Madison szemszöge:

Miután ott hagytam Dracot a kviddics csapatok öltözőjénél szinte futólépésben indultam el a kastély felé.

Nem igazán tudtam eldönteni mi is történt pontosan az imént.

Mármint...
Draco újra megcsókólt!
Annak ellenére, hogy direkt megkértem, hogy még akkor se tegye, ha én kérem rá...
Az lenne a logikus, ha most haragudnék rá...
De egyszerűen nem tudok!

Először is azért mert azthiszem elhiszem neki amit mondott.
Mármint, hogy csak örömében tette, mert  bekerült a kviddics csapatba...
Ezt az is bizonyítja, hogy bocsánatot kért, ami tőle egyáltalán nem megszokott.
Másodszor úgyérzem, hogy egy kicsit az én hibám is.
Mert bár eléggé közvetlen a viszonyunk Dracoval...
Talán az, hogy a nyakába ugrottam kicsit már túlzás volt...
De én is annyira örültem a sikerének, hogy ösztönösen cselekedtem.
Harmadszor pedig úgyérzem semmi jogom haragudni rá úgy, hogy egyáltalán nem ellenkeztem mikor megcsókólt.
Sőt rögtön viszonoztam...

És Merlin bassza meg!
Iszonyatosan élveztem!
A bennem lakozó hormonoktól túlfűtött tinédzser lány részem, amit igyekeztem  mindig elnyomni magamban, örömében ugrándozott és sikoltozott mikor megtörtént.

Az előző csókunk emléke még mindig kicsit ködös és álomszerű volt számomra az akkori alkohol mámoros állapotom miatt.
Szerettem azzal álltatni magam, hogy csak azért volt olyan kellemes, mert részeg voltam.

De ez mostmár soha többé nem fog bevállni!
Ugyanis józanul is pont annyira élveztem a szőke csókját, mint a múltkor...
Sőt...

~Nem akarhatom Dracot! ~próbáltam lenyugtatni észérvekkel a már említett tinilány részemet.
Draco nem akar barátnőt!
Barátnőt???
Még csak egy állandó szexpartnert sem akart soha azok alapján amit tudok róla! ~

~Barátot sem akart mégis barátok vagytok... ~ vágott vissza az izgatott kis belső hang.

Remek! Már magaddal vitatkozol Madison.
Kezd végleg teljesen elmenni az eszed!
Ez azért van, mert mióta itt vagy annyi mindent fojtasz magadba!

- Bárcsak itt lenne Keti! - motyogtam csüggedten az orrom alatt, ahogy beléptem az iskola előcsarnokába.

Szerettem az új barátaimat és barátnőimet.
De úgyéreztem mindegyikük szeretne valamilyen módon befolyásolni.
Főleg ha Dracoról van szó.
Kivéve...
Luna!
A Hollóhátas lány volt az egyetlen, aki nem mondott nekem semmit a Malfoy fiúról.
Az egyetlen alkalom, mikor felszólalt vele kapcsolatban az-az volt, mikor azt mondta szerinte jól jönne neki egy olyan barát, mint én.

~Talán vele kéne beszélnem a köztünk történtekről még mielőtt teljesen becsavarodok... ~ fogalmazódott meg bennem a gondolat épp abban a pillanatban, mikor beléptem a nagyterembe.

Már javában vacsora idő volt.

Luna a griffendélesek asztalánál ült Nevillel az oldalán.
Én pedig egyből megindultam feléjük.

- Sziasztok! - köszöntem, miközben lehuppantam közvetlenül a gerlepárral szemben. - Hát a többiek? - kérdeztem, miközben körbe néztem.

Furcsa volt, hogy a szokásos társaságunkból csak ők ketten voltak az asztalnál.

- Szia Mady! - köszönt Luna mosolyogva.

- A srácok és Ginny valami kviddicses kupak tanácsot tartanak a klubhelységben. Hermione meg azthiszem Mcgalagonnyal van. - felelte a Longbottom fiú, miközben épp némi krumplit pakolt a tányérjára.