A szerelem árnyalatai

Lovagias hazugság

Mikor Mady és Draco végül megérkezett a nagyterembe ebédelni...
Szombathoz képest az asztalok feltűnően üresek voltak.

- Úgy látom se a griffendéles barátaid, se Lovegood nincs már itt. - jegyezte meg a mardekáros fiú az oroszlános ház asztala felé pillantva. - Tehát gondolom ma velem ebédelsz! - fordult a mellette ácsorgó barnahajú boszorkány felé egy féloldalas mosollyal. - Na gyere!

- Nagyon örülnék neki, ha ma velem ebédelnél Mady! Lenne kedved hozzá? Persze Draco! Ezer örömmel! - tréfálkozott gúnyosan a griffendéles lány, miközben igyekezett lépést tartani a nála jóval magasabb tejfölszőke mágussal.

- Ha ilyesfajta lovagias ebéd meghívásra vágysz szépségem, akkor talán mégsem velem kéne barátkoznod! - kuncogott a szőkeség.

- Ez nem lovagiasság szöszi! Csak alapvető jómodor. És mindketten tudjuk, hogy képes vagy rá ha épp úgy tartja kedved! - mondta Mady mosolyogva, miközben lehuppant a mardekárosok asztalához.

- Szöszi? - vonta fel az egyik szemöldökét a fiú meglepetten, miközben ő is helyet foglalt a lánnyal szemben. - Ennél jobb becenevet nem tudtál volna nekem kitalálni? - kérdezte a fejét csóválva.

- Most hirtelen ez jutott eszembe. - felelte a barnahajú boszorkány egy vállrándítás kíséretében. - De mivel a reakciód alapján nem igazán tetszik... Ezért mostmár csak azért is marad! Amúgy is illik rád! - villantott egy huncut mosolyt a vele szemben ülőre.

- Azt hinné az ember, hogy egy olyan okos lány, mint te, elmésebb dolog alapján választ beceneveket, mint a hajszín!- forgatta meg színpadiasan a szemét Draco, miközben telepakolta a tányérját étellel.

- Na mert a szépségem aztán olyan frappáns becenév... - gúnyolódott a lány is mosolyogva, miközben végig futatta az asztalon található "kínálaton" a szemét.

A mardekáros szóra nyitotta a száját, de még mielőtt bármit is mondhatott volna...

Megjelent mellettük Blaise, Theo és Mili.

- Jó étvágyat Mr és Missis Houdini! - vigyorgott a Zambini fiú, miközben leült Draco mellé.

- Ha Mady velem eszik, akkor minden alkalommal kötelező lesz titeket is elviselnem? - fordult a szőkeség a mellé telepedő iskolatársához. - Mert akkor lehet, hogy nem éri meg nekem a dolog...

- Hé! - csattant rá Mady a fiúra, majd hirtelen felindultságból hozzá vágta a kezében lévő puha kiscipót.

Egy pillanatra megfagyott a levegő az asztalnál...

A négy mardekáros döbbenten meredt a griffendélesre, aki pedig összeszűkített szemekkel méregette a vele szemben ülő Malfoy fiút.

- Csak vicceltem Johns! Az ég szerelmére!
- háborodott fel a szőke, mikor felocsúdott a döbbenetből. - Nem hiszem el, hogy komolyan hozzám vágtál egy kibaszott zsemlét!
- mondta hitetlenkedve, mire a másik három mardekárosból kirobbant a nevetés.

- Máskor majd jobban meggondolod mivel viccelődj! - mondta a Johns lány élesen.
- Amúgy meg örülj, hogy épp csak egy ártalmatlan cipó volt a kezemben nem pedig mondjuk egy kés! - villantott egy elbüvölő mosolyt a fiúra, akinek erre tányér nagyságúra kerekedtek a szemei. - Csak vicceltem Malfoy! Az ég szerelmére! - ismételte meg a szöszi nem rég elhangzott szavait pont olyan hangsúllyal amilyennel az mondta őket, majd szélesen elvigyorodott.

Miközben a három másik mágus, aki a társaságukban volt már a hasát fogta a nevetéstől...

🔶️🔶🔶