Egy kis "leírás" a történetről az írói megjegyzéseim előtt :
A szerelem árnyalatai egy kedves kis történet lesz két fiatal mágusról, akik teljesen különböző "világban" és családban nőttek fel. De a sors úgydöntött összehozza őket, hogy megváltoztass...
Még soha nem vágtam pofon senkit! Nem tudom mi ütött belém! Egyszerűen annyira feldühített azzal az utolsó mondattal, amiben azt állította, hogy szerinte szeretném, hogy nekem mondjon olyan mocskos dolgokat, mint a Parkinson lánynak... Hogy magától mozdult a kezem és vágtam gondolkozás nélkül képen! Hogy bánom e? Egy kicsit... Hogy szándékomban áll e elnézést kérni miatta? Soha! Ennek ellenére valószínűleg az arcomra volt írva, hogy engem legalább annyira meglepett amit tettem, mint őt...
Mindketten a dühtől zihálva, de döbbent arckifejezéssel álltunk egymással szemben a folyosón megfeledkezve a külvilágról. Malfoy szürkéskék szemei szinte villámokat szórtak, miközben a pofonom helyét simogatta az arcán. Én pedig feszült testtartással vártam, hogy mit fog reagálni.
Azzal ugyan tisztában voltam, hogy nem átkozhat meg... De a pillanatása alapján nem lepett volna meg, ha vissza kapom a pofont.
- Na de kérem! - zökkentett vissza engem és a szőkét is a valóságba az igazgatónő hangja, ami a hátam mögül jött.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megpördültem a tengelyem körül és szembe találtam magam a láthatóan pokolian dühös Minerva Mcgalagonnyal.
Fogalmam sem volt mióta állhatott ott ahol. Annyira belemerültem a mardekáros fiúval való veszekedésbe. Valószínűleg zengett tőlünk a folyosó. Nem meglepő tehát, hogy a nő meghalotta és megelégelve az óráját zavaró hangokat ki jött a teremből.
~Vajon a pofont látta? ~
- Igazgatónő ez nem az volt aminek látszott! - sietett a segítségemre Harry, amiből nyílvánvalóvá vált számomra, hogy a nő bizony látta a pofont. - Malfoy... - kezdett volna magyarázkodni a szemüveges fiú, de Mcgalagony félbeszakította.
- Maga ebbe ne szóljon bele Potter! - torkolta le a fiút. - Miss Johns az irodámba most! - szűrte nekem a fogát csikorgatva.
- Rendben... - sóhajtottam csüggedten.
Megpofoztam egy iskolatársam... Megérdemlem a büntetést!
- Ezt megszívtad! - súgta a fülembe Malfoy a hátam mögül.
A suttogása közben a szájából kiáramló meleg levegő csiklandozta az érzékeny bőrt a fülemen, amitől valamiért kirázott a hideg.
- Ne legyen annyira kárörvendő Mr Malfoy! Maga is jön! - mordult rá a szőkére az idős boszorkány. (~Há! ~) - A többiek pedig csendben várnak a teremben! - fordult a körülöttünk állókhoz.
- De még bent van az előző osztály! - értetlenkdett Ron.
- Merlin szerelmére Mr Weasley! - masszírozta meg az orrnyergét Mcgalagony. - Értelemszerűen majd azután, hogy ők kijöttek!
