Egy kis "leírás" a történetről az írói megjegyzéseim előtt :
A szerelem árnyalatai egy kedves kis történet lesz két fiatal mágusról, akik teljesen különböző "világban" és családban nőttek fel. De a sors úgydöntött összehozza őket, hogy megváltoztass...
Órák után szinte rohantam fel a griffendél toronyba, hogy biztosan elkészüljek az alatt a szűk 1,5 óra alatt amivel későbbre Dracoval kitűztük a talalkozónkat az előcsarnokba.
A szobánk szerencsére üres volt így senki nem zavart a kapkodós készülődésben.
Gyorsan lezuhanyoztam és elvégeztem a szokásos szépségápolási rutinajimat... Természetesen egy kis mágiával felpörgetve. Aztán bepakoltam a tértágítóbűbájjal ellátott kis bőrhátizsákomba mindent ami létszükségletű, majd összeválogattam jó pár különböző outfittet ami megfelelőnek találtam a hétvégére.
Pizsama együttesek, elegáns és csinos, kényelmes és laza nappali szettek egyaránt kerültek a kis táskámba... Na meg persze fehérnemű! Abból sosem elég...
Mivel otthoni szokásaimhoz híven egyszál bugyiban, és arra az esetre ha valamelyik lakótársam mégis betoppana, melltartóban készülődtem és pakolásztam... A végére maradt az aktuális öltözékem kiválasztása és a frizurám elkészítése.
Végül egy olyan outfittet sikerült összeállítanom ami egyszerre volt kihívó és elegáns, modern és mégis klasszikus... Tehát az én stílusomnak és Dracoénak (meg úgy sejtéseim szerint alpjában véve a Malfoy családénak) a keveréke.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hajammal nem sokat bajlódtam csak megszárítottam. Így természetes, laza hullámokban keretezte az arcomat.
Végül aztán, hogy mégiscsak "legyen" vele valami... A fejemre csúsztattam egy sötétkék, szaténanyaggal borított hajpántot ami illett a szerelésemhez.
~ Tökéletes! ~ gondoltam elégedetten, ahogy végignéztem magamon a tükörben, majd felkaptam a táskámat és elindultam.
🔶️
Magabiztos mosollyal az arcomon suhantam le az előcsarnokba vezető lépcsőkön mikor megláttam a rám váró sármos szőkeséget.
Elégedetten vettem tudomásul, hogy azzal a huncut, kisfiús mosollyal viszonozza a mosolyomat amit véleményem szerint csak "nekem tartogatott"....
~ Annyira helyes! ~
Ám mikor leértem, megálltam közvetlenül előtte és végigmért... Eltűnt a mosoly az arcáról és át vette a helyét egy kissé meglepődött arckifejezés.
- Mi ez a szerelés? - kérdezte, miközben felvonta az egyik szemöldökét.
- Nem teszik? - kérdeztem csalódottan, miközben ösztönösen lebigyesztettem az alsóajkamat (akár egy 5 éves kislány) , és lopva végig néztem magamon.
~ Vajon mi nem tetszik neki? ~
- Nem azt mondtam szépségem! - felelte egy halk kuncogás szerű hang kíséretében. - Gyönyörű vagy mint mindig! - tért vissza az édes, kisfiús mosoly az arcára. - Csak... - vakargatta meg a tarkóját, miközben valószínűleg a megfelelő szavakat kereste. -... olyan más. Szoktál te egyáltalán ilyesmit hordani? - kérdezte őszinte kíváncsisággal, miközben újra végigmért.
