A szerelem árnyalatai

Elszigetelődés

Madison szemszöge:

~ Csak álmodtad! ~

Mondtam magamnak már ezredszerre, miközben a Theoval lefolytatott rövid beszélgetésem után elhagytam a kastélyt, hogy a Fekete tó körül sétálgatva megpróbáljam kitisztítani a leghomályosabb emlékeimet az előző éjszakáról.

Azt hittem, hogy a friss levegő, majd segít.
De az emlékek továbbra is homályosak és kuszák voltak.

Nagyot sóhajtottam, miközben letelepedtem egy padra.

~ Próbáljuk meg újra elölről! ~

Elkészültem.
Sikeresen kiszöktem.
Theo értem jött és lementünk az alagsorba.
A mardekárosok keményen buliztak!
Hangos zene, pia, tabletták, porok, gyógyfüvek...
Ahogy Nott is mondta náluk aztán minden volt!
Én csak ittam! Ebben biztos vagyok.
Csak ittam. De minden bizonnyal túl sokat!
Tánc. Táncoltam.
Táncoltam mindenkivel azok közül akik meghívtak a buliba és Dracoval...
Jól éreztem magam! Nagyon jól!
Emlékszem rá, hogy így volt!
Gondtalan voltam és ellazult, majdnem teljesen kiürült a fejem és az jó érzés volt.
Emlékszem, hogy Draco többször is megkért,
Vagyis inkább utasított!
Hogy ne igyak többet.
De én nem hallgattam rá...
(Így utólag elég nyilvánvaló, hogy kellett volna.)
Felelsz vagy iszolt játszottunk...
Én kértem Dracot, hogy csatlakozzon!
A kedvemért játszott velünk!
Így az ezredik próbálkozásra már szinte a játék minden részletére emlékszem...
Az összes kérdésre és feleletre!
Már persze amelyikre figyeltem...
Aztán mindenki elkezdett szép sorjában átesni az alkohol tűrőképpessége határain, és elaludt ott helyben vagy elvonult...
Theo nem tudott felállni!
Tisztán megvan a fejemben a kép, hogy próbálja de nem megy neki!
És akkor Draco...
Draco azt mondta neki, hogy majd ő elkísér!

A kezét nyújtja, hogy felsegítsen a szőnyegről.
Elfogadom.
A keze kellemesen hideg, mint mindig.
És...
Ennyi!

A többi kép nem tisztul ki bárhogy is erőlködöm!

A csókról amiről beugrott néhány emlékfoszlány, mikor Theodorral beszéltem nem tudom eldönteni, hogy valóság volt vagy csak álom.

Túl homályos, túl ködös, túl kusza...
És még ennek ellenére is túl jó, túl kellemes..

Hatalmas kékesszürke szemek amik betöltik a látóteremet ahogy közelednek...
Kellemesen hideg kezek erős szorítása a csípőmön aztán a fenekemen...
Hideg mégis selymesen puha ajkak az ajkamon...
Whiskey és mentol ízű csók, amitől az egész testemet elönti a forróság...
Szinte érzem a számban!
Mégsem tudom elhinni, hogy valóság lett volna...
Vagy inkább nem merem?

- Mady! Már mindenhol kerestelek!
- szólított meg a felém igyekvő Justin hangosan.

Én meg akkorát ugrottam ijedtemben, hogy majdnem leestem a padról...

- Hát megtaláltál! - villantottam egy halvány, erőltetett mosolyt a fiúra, mikor megállt előttem.

Semmi kedvem nem volt a társasághoz.

- Beszélni akarok veled! - jelentette ki Justin kissé ingerülten.

- Hallgatlak!

- Te azzal a mardekáros fiúval voltál tegnap este, aki az előbb odahozta a pulcsidat!
- intetett az említett pulcsi felé, ami mellettem hevert a padon.